Lemez

Piotr Anderszewski: Bach

  • - csk -
  • 2021. március 10.

Zene

A Wohltemperiertes Klavier két kötetének negyvennyolc prelúdiuma és fúgája a zongoristákat többnyire nem válogatásra, inkább nagy nekiveselkedésre készteti.

Az óriások rendre pályájuk érett szakaszában döntenek úgy, hogy az egyik vagy épp mindkét kötet hiánytalan anyagát egy lélegzetre felveszik. Az az általános szokás, hogy mindenki betartja a bachi sorrendet, amely félhangonként haladva, szigorú hangnemi rendben mutatja be a darabokat, híven a demonstrációs szándékhoz, amely azt hivatott illusztrálni, hogy a „jól hangolt zongorán” minden hangnemben egyforma szép hangzással szólaltathatók meg komplex ellenpontos tételek.

Korunk egyik legnagyobb Bach-zongoristája, a lengyel Piotr Anderszewski, e rendhagyó, öntörvényű egyéniség, önmagához híven nem ezt az utat választotta. Lemezén sem az első, sem a második kötetről nem kapunk teljes képet: a zongoraművész a második kötet felét, tizenkét prelúdiumot és fúgát választott ki innen-onnan, hogy azokat a darabok karaktere szerinti „dramaturgiai sorrendben” szólaltassa meg. Ez az elképzelés rávilágíthat ugyan egyes darabok rokonságára vagy éppen ellentétére, de nincs különösebb szellemi hozama. Aminek viszont van, az Anderszewski páratlan érzékenységű Bach-játéka, a ritmika lélegeztetése, a hangsúlyok leheletfinoman kimért adagolása, és az ellenpontos logika tiszta, nemes fegyelme közepette is megvalósuló költészet, amelyek így egyben az előadás megejtő személyességét is adják.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.