mi a kotta?

Mondjátok meg Máriának

  • mi a kotta
  • 2020.11.22 11:10

Zene

„A VII. szimfóniát 1957-ben írtam. A tragikus indulatot, a hol komor, hol érzelmes borongást, amely munkámból szól, már évek óta magamban hordozom, mint ahogy a magyarság költői is azt magukban hordozták. Ez természetes is, mert hiszen a magyar történelem tele van tragikus eseményekkel, melyek nemegyszer a lét és a nemlét kérdését vetették fel. Ezt a hosszú esztendőkön keresztül bennem érlelődő tervet, mint a szél a parazsat, az 1956-os események is érintették. Nem volnék a magyarsághoz tartozó művész, ha nem érintettek volna. Mert hiszen tragikus történelmi esemény az, amikor magyar és magyar között olyan ellentétek robbanhatnak ki, amelyek az elvégzendő munkát és a jövendőt veszélyeztetik. A hangszerek a magyar tragédiák miatt keseregnek, az igazságért imádkoznak és a békés jövendőért idézik a Himnusz hangjait.” Ezt az óvatosan árnyalatos, mégis egyértelmű szerzői nyilatkozatot 1958-ban tette Lajtha László (képünkön) VII. szimfóniájának ősbemutatója előtt. A mű akkor Brüsszelben került először közönség elé, s itthon jobbára csak a rendszerváltás óta szokás a „Forradalmi” szimfóniát emlegetni. Játszani ugyanis azóta is csupán ritkán szokták, így különösen értékes minden alkalom, amikor koncerttermi találkozásunk lehet e Lajtha-kompozícióval. Hétfőn most nyílik ilyen lehetőség, hiszen az Óbudai Danubia Zenekar hangversenyén Csajkovszkij V. szimfóniája mellett e művet fogja elvezényelni Hámori Máté (Zeneakadémia, október 26., fél nyolc).

„Mikor kivándorolt, Amerikába ment, én voltam az utolsó, akihez eljött s egy egész délutánt nálam töltött” – emlékezett vissza Lajtha 11 esztendővel idősebb pályatársára, az iránta rokonszenvet tanúsító Bartók Bélára, akinek aligha lenne oka arra panaszkodni, hogy művei ritkán szólalnak meg itthon és a világ koncerthelyszínein. De azért az még így sem potomság, hogy hegedűs kamaraműveit jövő csütörtökön Baráti Kristóf játssza majd, a fiatal Langer Ágnes és a zongorás világnagyság, Jean-Efflam Bavouzet társaságában (Solti Terem, október 29., hét óra).

Bartók kivándorolt (mint mostanában meglepve olvassuk, a legkevésbé sem politikai okokból…), a bibliai Tóbiás ellenben hazatért. Ez utóbbi történetet Haydn oratóriuma idézte volna elénk, ám ez a ritkán felhangzó mű most az ismert okokból elmarad. Vashegyi György és két együttese e helyett jövő szerdán az úgynevezett Cecília-misét fogja előadni (Nemzeti Hangversenyterem, október 28., fél nyolc). Az „úgynevezett” beszúrása ezúttal több a szokott terjedelemgyarapításnál, merthogy Haydn e miséjének eredetileg nincs köze Szent Cecíliához, ám annál több Szűz Máriához és az ő kultikus venerálásának mariazelli zarándokhelyéhez, amit rögvest az eredeti kéziraton olvasható felírás félreérthetetlenné tesz: Missa Cellensis in honorem Beatissimae Virginis Mariae.

Végül minden szószaporítás nélkül említsük még meg e szerda este másik fontos koncertjét, amely Brahms-kamarakompozíciókat ígér (Zeneakadémia, október 28., fél nyolc). A két szonátát és egy zongoratriót ígérő program megszólaltatója Kelemen Barnabás, Nagy Péter és a vendégcsellista Claudio Bohórquez lesz, s az általuk kínált élményhez még csak el sem kell hagynunk otthonunkat, hiszen a hangverseny netes közvetítésen is elérhető lesz.

Neked ajánljuk