mi a kotta?

Mondjátok meg Máriának

  • mi a kotta
  • 2020. november 22.

Zene

„A VII. szimfóniát 1957-ben írtam. A tragikus indulatot, a hol komor, hol érzelmes borongást, amely munkámból szól, már évek óta magamban hordozom, mint ahogy a magyarság költői is azt magukban hordozták. Ez természetes is, mert hiszen a magyar történelem tele van tragikus eseményekkel, melyek nemegyszer a lét és a nemlét kérdését vetették fel. Ezt a hosszú esztendőkön keresztül bennem érlelődő tervet, mint a szél a parazsat, az 1956-os események is érintették. Nem volnék a magyarsághoz tartozó művész, ha nem érintettek volna. Mert hiszen tragikus történelmi esemény az, amikor magyar és magyar között olyan ellentétek robbanhatnak ki, amelyek az elvégzendő munkát és a jövendőt veszélyeztetik. A hangszerek a magyar tragédiák miatt keseregnek, az igazságért imádkoznak és a békés jövendőért idézik a Himnusz hangjait.” Ezt az óvatosan árnyalatos, mégis egyértelmű szerzői nyilatkozatot 1958-ban tette Lajtha László (képünkön) VII. szimfóniájának ősbemutatója előtt. A mű akkor Brüsszelben került először közönség elé, s itthon jobbára csak a rendszerváltás óta szokás a „Forradalmi” szimfóniát emlegetni. Játszani ugyanis azóta is csupán ritkán szokták, így különösen értékes minden alkalom, amikor koncerttermi találkozásunk lehet e Lajtha-kompozícióval. Hétfőn most nyílik ilyen lehetőség, hiszen az Óbudai Danubia Zenekar hangversenyén Csajkovszkij V. szimfóniája mellett e művet fogja elvezényelni Hámori Máté (Zeneakadémia, október 26., fél nyolc).

„Mikor kivándorolt, Amerikába ment, én voltam az utolsó, akihez eljött s egy egész délutánt nálam töltött” – emlékezett vissza Lajtha 11 esztendővel idősebb pályatársára, az iránta rokonszenvet tanúsító Bartók Bélára, akinek aligha lenne oka arra panaszkodni, hogy művei ritkán szólalnak meg itthon és a világ koncerthelyszínein. De azért az még így sem potomság, hogy hegedűs kamaraműveit jövő csütörtökön Baráti Kristóf játssza majd, a fiatal Langer Ágnes és a zongorás világnagyság, Jean-Efflam Bavouzet társaságában (Solti Terem, október 29., hét óra).

Bartók kivándorolt (mint mostanában meglepve olvassuk, a legkevésbé sem politikai okokból…), a bibliai Tóbiás ellenben hazatért. Ez utóbbi történetet Haydn oratóriuma idézte volna elénk, ám ez a ritkán felhangzó mű most az ismert okokból elmarad. Vashegyi György és két együttese e helyett jövő szerdán az úgynevezett Cecília-misét fogja előadni (Nemzeti Hangversenyterem, október 28., fél nyolc). Az „úgynevezett” beszúrása ezúttal több a szokott terjedelemgyarapításnál, merthogy Haydn e miséjének eredetileg nincs köze Szent Cecíliához, ám annál több Szűz Máriához és az ő kultikus venerálásának mariazelli zarándokhelyéhez, amit rögvest az eredeti kéziraton olvasható felírás félreérthetetlenné tesz: Missa Cellensis in honorem Beatissimae Virginis Mariae.

Végül minden szószaporítás nélkül említsük még meg e szerda este másik fontos koncertjét, amely Brahms-kamarakompozíciókat ígér (Zeneakadémia, október 28., fél nyolc). A két szonátát és egy zongoratriót ígérő program megszólaltatója Kelemen Barnabás, Nagy Péter és a vendégcsellista Claudio Bohórquez lesz, s az általuk kínált élményhez még csak el sem kell hagynunk otthonunkat, hiszen a hangverseny netes közvetítésen is elérhető lesz.

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.