Lemez

Keleti nyitás

Cecilia Bartoli – St Petersburg

Zene

A Pikk dáma című Csajkovszkij-opera második felvonásában II. (Nagy) Katalin cárnő érkezését várják a bálba, és nem is hiába: minden oroszok édesanyácskája végül valóban tiszteletét is teszi a derék Jeleckij herceg szentpétervári palotájában.

Természetesen az uralkodónő mint kultúrlény és mint Európának imponálni vágyó felvilágosult despota a valóságban is kapcsolatba került az opera műfajával. Csakúgy, ahogyan azt két cárnő elődje, Anna és Erzsébet is tette. Ez a három 18. századi nagyasszony a titkos főszereplője Cecilia Bartoli leg­újabb árialemezének, amely ismét egyszerre bámultatja velünk a megunhatatlanul színes egyéniségű énekesnőt és a kottatárakat szorgosan búvárló kutatót. Merthogy a szentpétervári Mariinszkij Színház olasz operagyűjteményének archívumából most tizenegy hanglemez-világpremier került CD-re, hála Bartoli szűnni nem akaró kíváncsiságának.

Anna, Erzsébet és Katalin cárnők ugyanis a maguk idejében látványos nyitást vittek végbe, udvaruk fényét operatársulatok vendégelésével, nyugati zeneszerzők foglalkoztatásával, rendszeres opera-előadásokkal emelve. Ezt a többé-kevésbé hermetikus, szentpétervári opera-Atlantiszt idézik most föl a több évszázados némaság után megszólaltatott áriák a kor első, másod- és talán harmadosztályú operakomponistáinak műveiből kiválogatva. A talán szót használtuk, hiszen úgy lehet, például Domenico Dall’Oglio és munkatársa, Luigi Madonis inkább csak a korabeli muzikális derékhad hasznos munkása volt, ám közös művük mégis cáfolni látszik ezt a besorolást. A lemezen felhangzó legkorábbi ária, a Hasse-féle Titus kegyelme elé komponált s Rutenia allegorikus alakjának szájába adott Prológus ugyanis oly megejtő pasztorális bájjal igéz – az énekszólamban és kíséretében egyaránt –, hogy az mestert, illetve mestereket jelez a hallgató számára. Közben persze arra is méltán gondolhatunk, hogy az Erzsébet cárnő megkoronázását köszöntő alkotás (Mozart révén tudhatjuk, a Titus kegyelme az évszázad népszerű koronázási darabjának számított Európa-szerte) szexepiljét jelentős részben annak a meggyőző erőnek köszönheti, amely Bartoli és az őt kísérő nagyszerű historikus együttes, az I Barocchisti érzékeny együttműködéséből és közös hitéből árad.

Hasonlóképpen morfondírozhatunk magunkban egy sort Hermann Raupach alkotói nagyságrendjén, hiszen a pár esztendőn át a szentpétervári udvari komponista tisztét betöltő zeneszerző 1758-as, orosz nyelvű operájáról (Altsesta – azaz Alkésztisz) eddig hír se igen járta – most pedig remekműnek tetszik mindkét lemezre rögzített áriája. Különösen Hercules fejedelmi tartású kísérettel gazdag, pazar lendületű magándala bizonyulhat lenyűgözőnek: Bartoli fölényesen bravúros koloratúrafutamaival meg azzal a végeredményben sikeres küzdelemmel, amelyet az énekesnő az orosz szöveggel megvívott. Merthogy Cecilia Bartoli még mindig őrzi a veretlenségét.

Decca, 2014

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.