Lemez

Keleti nyitás

Cecilia Bartoli – St Petersburg

Zene

A Pikk dáma című Csajkovszkij-opera második felvonásában II. (Nagy) Katalin cárnő érkezését várják a bálba, és nem is hiába: minden oroszok édesanyácskája végül valóban tiszteletét is teszi a derék Jeleckij herceg szentpétervári palotájában.

Természetesen az uralkodónő mint kultúrlény és mint Európának imponálni vágyó felvilágosult despota a valóságban is kapcsolatba került az opera műfajával. Csakúgy, ahogyan azt két cárnő elődje, Anna és Erzsébet is tette. Ez a három 18. századi nagyasszony a titkos főszereplője Cecilia Bartoli leg­újabb árialemezének, amely ismét egyszerre bámultatja velünk a megunhatatlanul színes egyéniségű énekesnőt és a kottatárakat szorgosan búvárló kutatót. Merthogy a szentpétervári Mariinszkij Színház olasz operagyűjteményének archívumából most tizenegy hanglemez-világpremier került CD-re, hála Bartoli szűnni nem akaró kíváncsiságának.

Anna, Erzsébet és Katalin cárnők ugyanis a maguk idejében látványos nyitást vittek végbe, udvaruk fényét operatársulatok vendégelésével, nyugati zeneszerzők foglalkoztatásával, rendszeres opera-előadásokkal emelve. Ezt a többé-kevésbé hermetikus, szentpétervári opera-Atlantiszt idézik most föl a több évszázados némaság után megszólaltatott áriák a kor első, másod- és talán harmadosztályú operakomponistáinak műveiből kiválogatva. A talán szót használtuk, hiszen úgy lehet, például Domenico Dall’Oglio és munkatársa, Luigi Madonis inkább csak a korabeli muzikális derékhad hasznos munkása volt, ám közös művük mégis cáfolni látszik ezt a besorolást. A lemezen felhangzó legkorábbi ária, a Hasse-féle Titus kegyelme elé komponált s Rutenia allegorikus alakjának szájába adott Prológus ugyanis oly megejtő pasztorális bájjal igéz – az énekszólamban és kíséretében egyaránt –, hogy az mestert, illetve mestereket jelez a hallgató számára. Közben persze arra is méltán gondolhatunk, hogy az Erzsébet cárnő megkoronázását köszöntő alkotás (Mozart révén tudhatjuk, a Titus kegyelme az évszázad népszerű koronázási darabjának számított Európa-szerte) szexepiljét jelentős részben annak a meggyőző erőnek köszönheti, amely Bartoli és az őt kísérő nagyszerű historikus együttes, az I Barocchisti érzékeny együttműködéséből és közös hitéből árad.

Hasonlóképpen morfondírozhatunk magunkban egy sort Hermann Raupach alkotói nagyságrendjén, hiszen a pár esztendőn át a szentpétervári udvari komponista tisztét betöltő zeneszerző 1758-as, orosz nyelvű operájáról (Altsesta – azaz Alkésztisz) eddig hír se igen járta – most pedig remekműnek tetszik mindkét lemezre rögzített áriája. Különösen Hercules fejedelmi tartású kísérettel gazdag, pazar lendületű magándala bizonyulhat lenyűgözőnek: Bartoli fölényesen bravúros koloratúrafutamaival meg azzal a végeredményben sikeres küzdelemmel, amelyet az énekesnő az orosz szöveggel megvívott. Merthogy Cecilia Bartoli még mindig őrzi a veretlenségét.

Decca, 2014

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."