Lemez

Most, 49 év után

The Sonics: This Is The Sonics

  • Szabó Sz. Csaba
  • 2015. május 17.

Zene

Ha egy hetven feletti fehér férfi vérfagyasztó tigrisüvöltéssel adja tudtunkra, hogy igazán semmi, de semmi szüksége orvosra, miközben hasonló korú kollégái mindezt szélvészgyors garázspunkkal és gyomorban bugyborékoló szaxofonnal hangsúlyozzák, akkor jó eséllyel érdemes hinni neki.

Az egyik legdögösebb hatvanas évekbeli Ray Charles-szám feldolgozásával, az I Don’t Need No Doctorral indul a Sonics új lemeze, és a rákövetkező bő félóra egyrészt alapjaiban kérdőjelezi meg mindazt, amit eddig a hetven év feletti fehér férfiak fiziológiájáról tudtunk vagy tudni véltünk, másrészt pedig annyira pompás szórakozást nyújt, hogy az ember hajlamos azt gondolni, hogy egy fuzzpedál és egy jól megválasztott bőrkabát talán még Mikola Istvánból, Harrach Péterből vagy bármely tetszőlegesen kiválasztott sótlan tatából is képes lenne szórakoztató figurát faragni.

Igaz, a Sonicsnak azért van jó ötven­évnyi előnye. Erről a Seattle környéki zenekarról mindig kötelező elmondani, hogy a garázsrock, a protopunk és a punk előtt is garázsrockot, protopunkot és punkot játszott, és ez tulajdonképpen igaz is. Már az eredetileg 1964-ben megjelent The Witch című kislemez is olyan szélsebes, kaotikus, zajos és fenyegető, hogy az akár már korszakalkotónak is nevezhető, a hasonló modorban íródott saját szerzemények és feldolgozások a Psychótól a Have Love, Will Travelig pedig ­világosan megmutatják, milyen sokat is köszönhettek a klasszikus amerikai punk, a grunge és az új garázsrockhullám jelesei a zenekarnak. Ennélfogva aztán az eredeti felállással csak pár évig működő Sonics az elmúlt évtizedekben többször is divatos hivatkozási ponttá vált, most pedig, amikor már minden divatos, és tényleg mindent szabad, pontosan negyvenkilenc (!) évvel az utolsó kanonizált Sonics-album után lett egy új lemez is, ami olyan nyers, vad, elsöprő, vicces és ­autentikus, hogy az egész egyszerűen ámulatba ejtő.

A megszólalás (itt említsük meg Jim Diamond veterán detroiti garázspunkproducer nevét) tökéletesen reprodukálja azt a bizonyos, leginkább egy kriptába zárt Little Richardot idéző klasszikus, primitív és brutális Sonics-élményt, Garry Roslie pont olyan fékezhetetlen erővel ordít, mint fél évszázada, a szaxofon meg néha durvábban riffel és gyomroz, mint a gitár meg a tényleg mániákusan ütött dob együttvéve. A Sonics nagy szerencséje, hogy soha nem akart többet, mint jó nagy, de tényleg rohadt nagy zajt csinálni – ezt pedig, úgy fest, vénemberként ugyanúgy lehet, mint húszévesen.

Revox, 2015

Figyelmébe ajánljuk

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.