Lemez

Most, 49 év után

The Sonics: This Is The Sonics

  • Szabó Sz. Csaba
  • 2015. május 17.

Zene

Ha egy hetven feletti fehér férfi vérfagyasztó tigrisüvöltéssel adja tudtunkra, hogy igazán semmi, de semmi szüksége orvosra, miközben hasonló korú kollégái mindezt szélvészgyors garázspunkkal és gyomorban bugyborékoló szaxofonnal hangsúlyozzák, akkor jó eséllyel érdemes hinni neki.

Az egyik legdögösebb hatvanas évekbeli Ray Charles-szám feldolgozásával, az I Don’t Need No Doctorral indul a Sonics új lemeze, és a rákövetkező bő félóra egyrészt alapjaiban kérdőjelezi meg mindazt, amit eddig a hetven év feletti fehér férfiak fiziológiájáról tudtunk vagy tudni véltünk, másrészt pedig annyira pompás szórakozást nyújt, hogy az ember hajlamos azt gondolni, hogy egy fuzzpedál és egy jól megválasztott bőrkabát talán még Mikola Istvánból, Harrach Péterből vagy bármely tetszőlegesen kiválasztott sótlan tatából is képes lenne szórakoztató figurát faragni.

Igaz, a Sonicsnak azért van jó ötven­évnyi előnye. Erről a Seattle környéki zenekarról mindig kötelező elmondani, hogy a garázsrock, a protopunk és a punk előtt is garázsrockot, protopunkot és punkot játszott, és ez tulajdonképpen igaz is. Már az eredetileg 1964-ben megjelent The Witch című kislemez is olyan szélsebes, kaotikus, zajos és fenyegető, hogy az akár már korszakalkotónak is nevezhető, a hasonló modorban íródott saját szerzemények és feldolgozások a Psychótól a Have Love, Will Travelig pedig ­világosan megmutatják, milyen sokat is köszönhettek a klasszikus amerikai punk, a grunge és az új garázsrockhullám jelesei a zenekarnak. Ennélfogva aztán az eredeti felállással csak pár évig működő Sonics az elmúlt évtizedekben többször is divatos hivatkozási ponttá vált, most pedig, amikor már minden divatos, és tényleg mindent szabad, pontosan negyvenkilenc (!) évvel az utolsó kanonizált Sonics-album után lett egy új lemez is, ami olyan nyers, vad, elsöprő, vicces és ­autentikus, hogy az egész egyszerűen ámulatba ejtő.

A megszólalás (itt említsük meg Jim Diamond veterán detroiti garázspunkproducer nevét) tökéletesen reprodukálja azt a bizonyos, leginkább egy kriptába zárt Little Richardot idéző klasszikus, primitív és brutális Sonics-élményt, Garry Roslie pont olyan fékezhetetlen erővel ordít, mint fél évszázada, a szaxofon meg néha durvábban riffel és gyomroz, mint a gitár meg a tényleg mániákusan ütött dob együttvéve. A Sonics nagy szerencséje, hogy soha nem akart többet, mint jó nagy, de tényleg rohadt nagy zajt csinálni – ezt pedig, úgy fest, vénemberként ugyanúgy lehet, mint húszévesen.

Revox, 2015

Figyelmébe ajánljuk

Így néz ki most a Matolcsy-körhöz került, elhanyagolt, majd visszavett Marczibányi sportcentrum - FOTÓK

226 millió forintot követel a II. kerület attól a Matolcsy-körhöz került cégtől, ami egy vita következtében nem fejlesztette a kerület egykori ékességét, a Marczibányi téri sporttelepet. Itt régen pezsgő élet zajlott, mára leromlott, az önkormányzat most kezdi el a renoválást, miközben pert indított. Játszótér, kutyasétáltató, sétány, park és egy uszoda építése maradt el. 

A fejünkre nőttek

Két csodabogár elrabol egy cégvezért, mert meggyőződésük, hogy földönkívüli. Jórgosz Lánthimosz egy 2003-as koreai filmet remake-elt, az ő hősei azonban különc bolondok helyett tőrőlmetszett incelek, akiket azért megérteni is megpróbál.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.

Fejszék és haszonnövények

  • Molnár T. Eszter

A táncos székekből összetolt emelvényen lépked. A székek mozognak, csúsznak, dőlnek, billennek, a táncos óvatos, de hiába, végül így is legördül.