mi a kotta?

Mószer

  • mi a kotta
  • 2020. augusztus 2.

Zene

„Igen letör az itteni várkápolnában uralkodó nagyfokú hanyagság, az érdemtelenül nagy hercegi kiadások és az egész mostani zenekar rest semmittevése, aminek fő oka pedig a jelenlegi vezető, aki mindent elnéz, csak hogy a »jóságos Haydn« nevet megtarthassa. (…) A zeneművek szekrényét pedig szinte teljesen kifosztották, amint arról derék, szavahihető keresztények értesítettek. Ez annál is hihetőbb, minthogy betegségem alatt három ízben kerestek fel írásban, egyházi zeneműveket kérve; kézenfekvő a feltevés, hogy az illetők ennek utána kérésükkel Heydenhez fordultak. Így a templomkórust idővel teljesen kifoszthatják, hacsak fent nevezett Heyden komoly parancsot nem kap, hogy legalább a még meglévőkről katalógust készítsen. Legalázatosabban kérem Főméltóságodat, utasítsa emellett szigorúan, hogy a hercegi kórus tagjait a legpontosabb rendben tartsa, hogy a jövőben a szolgálattételen kivétel nélkül valamennyien jelenjenek meg. És mivel gyanítható, hogy Heyden tagadással próbálja majd tisztára mosni magát, üdvös volna arra vonatkozó magas utasítás kiadása, hogy a templomi kórus fellelhető hangszereit vizsgálják felül.”

1765 őszén így mószerolta (fel)jelentésé­ben utódját és forma szerinti beosztottját az Esterházy hercegek idős első karmestere, Gregor Joseph Werner. A mára félig-meddig elfeledett kismester, aki a „káros semmittevés” vádjával illette az általa gúnyosan csak a Modehansl (divatjancsi) néven emlegetett Haydnt, most váratlanul szinte történelmi szerephez jut majd. Hosszú hónapok koncertínsége után ugyanis az egyik első élő hangverseny épp az ő Der gute Hirt című oratóriumát ígéri számunkra: a váci Régi Zenei Napok nyitóprogramján (Fehérek temploma, július 4., nyolc óra). A ritkán hallható mű megszólaltatására a Purcell Kórus és a Capella Savaria szövetkezik egymással, az énekes szólisták sorában pedig a szoprán Kovács Ágnest és a tenor Megyesi Zoltánt is ott találjuk majd.

Mindeközben a Művészetek Palotája új formában kínálja a zenei élményt, részben már ugyancsak élő produkciókkal várva a közönséget – a Müpa Autósmoziba. Merthogy a kültéri parkolóban szinte egész július folyamán óriás kivetítőn és az autórádiók hangszóróin keresztül érkeznek majd el a közönséghez a Fesztiválszínház pódiumán azonos időben lezajló koncertek, illetve a MET felvételről sugárzott operaközvetítései. Így jövő szerdán este például a Latin dallamok fantáziacímű hangverseny vár itt majd reánk: Piazzolla, De Falla és kollégáik műveivel, a Kesselyák Gergely által vezényelt Nemzeti Filharmonikus Zenekar előadásában, s többek között Kelemen Barnabást és a mezzoszoprán Kissjudit Annát szólószerepben felléptetve (július 8., kilenc óra). Másnap azután ugyanitt a Metropolitan Opera 2014/2015-ös szezonjának könnyed különlegességét, vagyis Lehár Ferenc operettjét, A víg özvegyet lehet majd autóban ülve végigélvezni: Renée Fleming címszereplői jutalomjátékával, Nathan Gunn halványan Mr. Bigre emlékeztető Danilójával és Andrew Davis autentikus lendületű dirigálásával múlatva az estét.

Figyelmébe ajánljuk

A Fidesz házhoz megy

Megfelelő helyre kilopott adatbázis, telefonálgató propagandisták, aktivisták otthonát látogató Németh Balázs. Amit a Fidesz most csinál, régen a Kurucinfó munkája volt.

Mint az itatós

Szinte hihetetlen, de akad még olyan nagy múltú, híres szimfonikus zenekar, amely korábban soha nem járt Budapesten: közéjük tartozott a Tokiói Filharmonikus Zenekar is, holott erős magyar kötődésük van, hiszen Kovács János 1992 óta szerepel náluk vendégkarmesterként.

Minden meg akar ölni

  • SzSz

Andriivka aprócska falu Kelet-Ukrajnában, Donyeck megyében; 2014 óta a vitatott – értsd: az ENSZ tagországai közül egyedül Oroszország, Szíria és Észak-Korea által elismert – Donyecki Népköztársaság része.

S most reménykedünk

„Az élet távolról nézve komédia, közelről nézve tragédia” – az Arisztotelész szellemét megidéző mondást egyként tulajdonítják Charlie Chaplinnek, illetve Buster Keatonnek.

A szürkeség ragyogása

Különös élmény néhány napon belül látni két Molière-darabot a Pesti Színházban. A huszonöt éve bemutatott Képzelt beteg egy rosszul öregedő „klasszikus”, a Madame Tartuffe pedig egy kortárs átirat, amelynek első ránézésre a névegyezésen túl nem sok köze van a francia szerzőhöz. Ez utóbbi egyáltalán nem baj, még akár erény is lehet.