Magyar Narancs: Amikor először hallottam rólad egy vajdasági művésztől, akkor ő kiváló citerásként emlegetett, de Magyarországon már hegedűsként tűntél fel. Mennyire volt jelen a citerád az életedben az elmúlt húsz évben?
Lajkó Félix: A citera nem tűnt el soha, csak többet kellett gyakorolnom hegedűn, mert az nem ment annyira. De játszottam rajta végig; főleg a filmzenékben meg a színházi előadásokban volt szerepe. Emiatt nem is tűnt különösebb kihívásnak, hogy most citerás lemezt kellett csinálni. Hiszen folyamatosan használtam. Még turnéztam is vele, Erdélyben, Németországban és Franciaországban. De Pesten valóban ritkábban citeráztam, úgyhogy nem került be a köztudatba.
| ||
MN: Azt hogy érted, hogy "kellett"? Belső kényszer, vagy rá kellett, hogy beszéljenek?
LF: Nem kellett, hogy rábeszéljenek. Lacinak (Horváth László, a Fonó Budai Zeneház igazgatója - a szerk.) régi vágya volt ez a lemez, ő gyakran hallotta gyerekkoromban, ahogy citerázom, nekem meg abszolút élvezetes volt az a két este, amikor felvettük.
MN: Második hónapja a Mező vezeti az európai világzenei rádióslistát. Ez nyilván baromi jó érzés, de azért felmerült bennem: azt hogyan élted meg, hogy a hegedűs lemezeidnek nem volt ilyen fogadtatása?
LF: Tőlem távol áll az ilyen versenyszellem, hogy első vagy második... Természetesen örülök neki, de különösebben nem változtat az életemen. Nem azért kezdtem hegedülni, hogy egyszer egy slágerlista élére kerüljek vele, és ezt a citerás lemezt se azért készítettem. Nem is szoktam összehasonlítani a két hangszert; sokkal fontosabb, hogy most már úgy kezdik kiegészíteni egymást - akár az életemben, akár a zenei karrieremben -, hogy szépen húzzák-tolják egymást előre.
MN: Nem is foglalkoztat, hogy miért kattantak rá a citerára annyira, miközben a hegedűre meg...?
LF: A hegedűt már agyoncsépelték. Meg még fogják is, szegényt. A citerát meg csak most fogják kezdeni.
MN: Ezen a lemezen is ugyanazt az elragadtatott szárnyalást hallom, mint amihez hozzászoktam a hegedűsökön. Mintha ennek a hangszernek sem volnának korlátai. De hát ez belülről nyilván másképp néz ki.
LF: Korlátok akkor lennének, ha egy olyan zenei világba akarnék belépni, amit nem tesznek lehetővé a citera adottságai. Mozartot elég nehéz lenne rajta játszani, mert másra van kitalálva. Arra való a hegedű. Ezért is gondolom, hogy a két hangszer szépen kiegészíti egymást. Ha jól pengetem meg a citerát, akkor képes úgy hangzani, mint egy zenekar. A hegedűvel több a macera. Az első tíz évben képtelen úgy megszólalni, hogy hallgatható legyen. És technikai értelemben is kiegészítik egymást. A citera bal kezének a technikája valamennyire átvihető a hegedűre, ennyiben összekapcsolhatók, viszont a jobb kezét úgy lehet használni, ahogy a hegedűn soha. Szoktam is ezzel mesterkedni.
MN: Egyszer említetted, hogy amikor hegedülsz, akkor az a csúcs, ha kimehetsz az erdőbe játszani. Valami hasonló okból lett ennek a lemeznek a címe Mező?
LF: Azért lakom a nagyvároson kívül, mert nem nagyon bírom a betont. Én ezeket a dolgokat szeretem. Az erdőt meg a mezőt. Gyerekkoromban az első húrszaggató zenekarommal is úgy próbáltunk, hogy kimentünk a mezőre vagy a vasútoldalba. Most mintha ez folytatódott volna. Tegnapelőtt Sepsiszentgyörgyön játszottunk, és előtte délután kimentünk a Szent Anna-tóra, ahol cimbalommal, bőgővel és brácsával eljátszottunk egy nótát. Erdő, mező, tó, hegy - ezekhez kötődnek a próbáink.
MN: Nem derül ki a lemez borítójából, hogy népzenei feldolgozásokat vagy saját darabokat játszol-e.
LF: Hát ezt én sem nagyon tudom megmondani. Miután megcsináltuk a lemezt, nem elemeztem ki. Persze előtte sem sokat gondolkodtam rajta, hogy mit kellene csinálni. Amikor kiderült, hogy citerás lemezt fogunk készíteni, éppen azt a Boney M-lemezt hallgattam, amin az Oceans Of Fantasy című szám van. A citerázás a maga tágságával afelé mutat nekem. Ha valami inspiráció van benne, akkor ez. Maga a dallam nem jelenik meg, de az érzete ott van. Legalábbis gondolom én. Végül is sok mindenből áll össze ez a lemez, rákerült egy csomó olyan citerás dolog, ami eddig nem lett felvéve, valójában több év alatt kerekedett ki.
MN: Egy ilyen kirívó siker után hogyan tovább? Ütni kell a vasat, amíg meleg, és újabb citerás lemezt készíteni, vagy jobb inkább a hegedűhöz visszatérni?
LF: Van bennem egy kis "vissza a hegedűhöz", de teljesen nyitott vagyok a citerázásra is. Akár a lelki okokat, akár a bizniszt nézzük, mindenképp van ok arra, hogy újra citerázzak. Meg hát a siker is lódít az emberen, mégiscsak több értelmet lát benne. És kedvem is van hozzá.
MN: Tavaly, amikor a WOMEX-en láttalak, nemcsak az tűnt fel, hogy citerán és hegedűn egyaránt játszol, hanem hogy rövidebbek lettek a darabjaid. Ez azért alakult így, hogy több dolgot megmutathass, vagy valamiféle letisztultságból?
LF: Ez a bokros lemeznél (A bokorból címmel 2009-ben jelent meg - a szerk.) kezdődött. Akkor kezdtünk először beszélgetni róla, hogy jó lenne rövidebb számokat csinálni, amiket az emberek köny-nyebben fel tudnak használni. Ha már a koncerteken húszperces nótákat játszottunk. Persze most is vannak olyanok. Valójában az a lényeg, hogy ez hullámokban jön. Most jobban vonz a hoszszabb megint.
MN: Annak a WOMEX-es bemutatkozásnak volt mérhető hozadéka?
LF: Az ember azt gondolta volna, hogy hatalmas turnék kezdődnek utána, de ez egyelőre még várat magára. Egyedül egy mexikói turné kezd kibontakozni jövő tavaszra.
MN: Viszont a lemezed sikerét csak tetézi, hogy a rádiók amúgy sokkal szívesebben játszanak vokális darabokat. Felmerült bennem, hogy ezzel számoltatok-e, de csendben azt is megjegyezném, hogy én díjaztam volna egy énekhangot némelyik számban.
LF: Szerintem fogunk is olyat csinálni. Az elmúlt években játszottam pár énekessel, de most ez a citerás ügy kívül esett azon. Nem egy énekkel spékelt citeralemezt akartunk, hanem egy kimondottan citerásat, amiben megjelenik a szóló citera.
MN: És a következőről tudsz-e már?
LF: Októberben lesz egy hónap szünetünk, amikor el tudnánk készíteni. Az lehet ennek a lemeznek a hegedűs párja - ugyanezzel a zenekarral -, de játszom a Dohnányi szimfonikusokkal is, régi számokat átdolgozva szimfonikusokra meg szóló hegedűre vagy szóló citerára, azt is föl kéne egyszer venni. És régóta tervben vagy egy szóló hegedűs lemez is, bár ahhoz talán több idő kéne. De az október, az kézenfekvő, valami megszülethet ezek közül.
