A vártnál izgalmasabban alakul a Zeneakadémia rektorválasztása: Vigh Andrea megbízása október 31-én lejár, az új pályázat első változata ellen azonban több mint kétszáz aláírással tiltakoztak az egyetem oktatói. Ahogy arról a Narancs.hu is beszámolt, a héten a Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) közlése szerint öt pályázat érkezett a második kiírásra.
Előlépett az árnyékból Győriványi Ráth György karmester, aki főként Olaszországban dolgozik, de az Operaház igazgatói posztjára is pályázott, gyakorlatilag esélytelenül. Kerestük, ám jelezte, hogy a pályázat jelenlegi szakaszában nem kíván nyilatkozni: „főleg mivel holnaptól Firenzében tartok mesterkurzust”. Ugyancsak dirigens a győri Marosi László, akinek a nevét kevesen ismerik idehaza: a Florida Állami Egyetem professzora volt, öt éve a Széchenyi István Egyetem címzetes egyetemi tanára lett. Pályázott Tóth Péter zeneszerző, akit a jelek szerint az utolsó pillanatban vettek rá, hogy versenybe szálljon.
Kutnyánszky Csaba, az egyetem szenátusa által is támogatott jelölt, a Zeneakadémia Doktori Iskolájának vezetője végül pályázott, de nem úgy, ahogy az megszokott. Ahogy arról korábban írtunk, a minisztérium – a szakma nyomására, végül előnytelenebb feltételekkel – új pályázatot írt ki, de, miként az Indexen megjelent, elfelejtette eltávolítani a régit. Erre az eredeti, augusztus 9-i határidővel meghirdetett pályázatra jelentkezett Kutnyánszky: további kérdés lesz, hogy melyik kiírás lesz érvényes, a második ugyanis véletlenül a Belügyminisztérium álláspályázatai között jelent meg, ráadásul egy olyan jogszabályra hivatkozva, ami 2021 után már nem hatályos.
Az egyetlen nyilvános pályázat
Keller András frissen létrehozott honlapján tette közzé a pályázatát: ügyes gesztus a Concerto Budapest karmesterétől, akiről nem alaptalanul sejtik, hogy a KIM rá szabta a rektori pályázatot. Elolvastuk, hogy milyen reformokat tervez Keller a Zeneakadémián.
A pályázat szerint a Zeneakadémia „talán a legerősebb magyar kulturális brand”, amit az egész világon ismernek, Keller pedig saját tanáraira és a hagyományokra (Liszttől Kurtágig) hivatkozva szeretné visszaállítani a renoméját. Első ígérete szerint ezt részben azzal érné el, hogy az egyetem tanári karát „visiting professzori” rendszerben „nemzetközivé” teszi – ahogy korábbi cikkünkben mi is diagnosztizáltuk, a Zeneakadémián, főleg anyagi okok miatt valóban nincsenek nemzetközi hírű, külföldi oktatók.
Még látványosabb lenne, ha pályázatával összhangban a rektorjelölt átalakítaná a képzési struktúrát. Keller három kar (Zenetudományi és Tanárképző, Művészképző, valamint Ének és Kórus) létrehozását javasolja, cél az „autonóm működés a megteremtése”, és a karokon belül működő tanszakoknak is nagyobb önállóságot adna.
Szakmabeli forrásunk szerint egy olyan, az ELTE-hez vagy BME-hez képest kisebb egyetem esetében, mint a Zeneakadémia, nem lenne szükség karokra: ez csak plusz adminisztrációt jelent, a dékáni feladatokra is alkalmas embereket és nem mellékesen pluszpénzt igényel, és utóbbiból most sincsen elég. A pályázat később négy rektorhelyettes kinevezéséről is ír, valamint egy művészeti és nemzetközi tanácsadó testület felállítását: a dokumentumból nem derül ki, de ennek tagjai részben a Keller András által alapított Magyar Muzsikusok Szövetségének (valóban kiváló és elismert) tagjai lennének.
Korántsem elvetendő ötlet azonban, hogy Keller András zenekari művész mesterképzést indítana: ma ugyanis a Zeneakadémián szólistaképzés zajlik annak ellenére, hogy a muzsikusok túlnyomó része szimfonikus és kamarazenekarokban találja meg a munkahelyét.
A pályázatban egy Roma Zenei Kultúra Intézetének létrehozása is szerepel, amelynek célja „a roma származású hallgatók tanulmányainak, beilleszkedésének, elhelyezkedésének a segítése, a cigány folklór, a roma előadói stílus, a cigány művészet kifejezési formáinak kutatása” lenne – a klasszikus zene, a népzene és a jazz műfajait egyaránt érintve. (Érdekes adalék, hogy Keller pályázatában nincsen szó régizenei karról vagy tanszékről, pedig az évtizedek óta a karmester fő támogatójának, az Magyar Művészeti Akadémia (MMA)-elnök Vashegyi Györgynek az álma.)
Ugyancsak szerepel a Kodály Intézet megkezdett infrastruktúrafejlesztésének befejezése, a Zeneakadémiához tartozó épületek (Régi Zeneakadémia, kollégiumok, a konzi, a jazz tanszak) infrastruktúrájának felújítása és a hangszerállomány javítása.
Hogy honnan lesz pénz a nagyszabású tervekre, az nem derül ki a pályázatból, de úgy tűnik, Keller alapoz a jó politikai kapcsolatokra.
A költségvetésről szóló fejezetben a Nemzeti Kulturális Tanácsba való belépést szorgalmazza (ennek a vezetője most az MMA elnöke, Vashegyi György). Keller azt is szorgalmazza, hogy az egyetem szerezzen támogatókat, mecénásokat – ezt ugyan ki nem szeretné?
A 42 oldalas, nagy fotókkal illusztrált pályázat egyesek szerint túl sok helyen homályos és vázlatos, de az általános vélemény szerint „nagyon is komolyan vehető, mutatós” munka, amiért kicsit sem kell szégyenkezni: főleg, hogy ez az egyetlen nyilvános pályázat. Volt, aki nem tudott elmenni szó nélkül amellett, hogy Keller külön – nyúlfarknyi – bekezdést szán az egyetemi transzparenciának, holott zenekarában, a Concerto Budapestben júniusban verbális abúzussal vádolta egy távozó zenész.
A pályázat azon fejezete, amely a magyarországi zeneoktatást tárgyalja, szimpatikusnak tűnhet: Keller a zeneiskolai hálózat, az iskolai ének-zene oktatás fejlesztését szorgalmazza, de
mintha elfelejtené, hogy a tanárok két éve tüntetnek, és épp most vették el a maradék kedvüket a munkától a státusztörvény önkényes bevezetésével.
Az is felettébb furcsa, hogy Keller a Zeneakadémia rektoraként szeretné megszerezni a Csalán utcai Bartók Emlékház irányítását, szemet vetett a Rádiózenekar próbatermére, ahonnan az együttes az elmúlt időszakban költözni kényszerült (ezt a Zeneakadémia hallgatóinak zenekara venné birtokba), és maga körül centralizálná a legjobb budapesti zeneiskolákat. Ugyanakkor kiszervezné a Zeneakadémia nagytermét egy, az egyetem által alapított vállalkozásnak, amihez a jelenlegi anyagiak két-háromszorosára van szükség.
Aki az utolsó pillanatban döntött
Tóth Péter zeneszerző korábban a Szegedi Tudományegyetem Zeneművészeti Karának dékánja volt, érdemes művészként pedig a pályázat állami díjakkal kapcsolatos kitételének is megfelel. Egyetemi tanári címe tehát van, no meg gyakorlata is – szemben Kellerrel, aki a Kossuth-díjára hivatkozva kapta meg az előbbit –, aggodalomra egyedül az adhat okot, hogy Tóth az utolsó pillanatban szánta el magát a pályázásra. Mégpedig nem függetlenül attól, hogy a minisztérium sarokba szorította az intézményt, amikor a második pályázattal kizárta az ő jelöltjüket, Kutnyánszky Csabát. A szenátusnak, ahogy véleménycikkünkben mi is megállapítottuk, keresnie kellett valakit, aki megfelel a kritériumoknak. „Talán hihetetlen, de még két héttel ezelőtt is azt javasoltam a felém bizalommal lévő vezető oktatóknak, hogy próbáljanak valaki mást találni, lehetőleg a saját köreikből. Amennyire tudom, ezt becsülettel meg is tették, de nem igazán találtak” – nyilatkozta Tóth Péter a Kultúra.hu-nak.
Tóth finoman, de érzékelteti, hogy az a közeg, amiben az intézménynek működnie kell, nem ideális: „Arra most nem térek ki, hogy az a bérezési lehetőség, amivel a legtöbb egyetem – így a Zeneakadémia is – rendelkezik, köszönőviszonyban sincs azzal, amiért Nyugat-Európában neves oktatókat lehet találni. Az elmúlt évek, az Akadémiát is sújtó recessziói, forráselvonások pedig nem segítettek a helyzeten.” De a Népszavának azt is elmondta, hogy mit gondol a hazai egyetemek privatizálásáról:
„Nem a modellváltással, az alapítványi léttel van a probléma, hanem azzal, ahogyan ez működik ma Magyarországon”
– ecsetelte, majd utalt arra, hogy miközben egy tanszékvezetőnek pályáznia kell, a kuratóriumi tagokat önkényesen választják: „Nem helyes, hogyha egy sok tízmilliárdos egyetemi infrastruktúrát olyan emberek irányítanak, akik igazában nem is ismerik az adott egyetem működését.” Hangsúlyozta, hogy nincs értelme az egyetemi modellváltásnak, ha a forrásokat úgy is a magyar állam adja: „Egészen addig, amíg a magyar állam, konkrétan a minisztérium utalja át a pénzt a működéshez, értelmezhetetlen a kuratórium, hiszen ennyi erővel egyenesen az egyetem számlájára is lehetne utalni a pénzt.”
Tóth Péter nem hozta nyilvánosságra a pályázatát, és arról is beszélt, nem tartja valószínűnek, hogy megválasztják: „Semmilyen kapcsolatom nincs a minisztériummal. Senkit nem ismerek ott, senkivel nem beszéltem, és egyáltalán nem gondolom, hogy november elsejétől én lennék a rektor.” Kérdésre egy százalék esélyt adott magának: „Na jó, ötöt, de csak azért, mert ma optimista kedvemben vagyok.”
A Zeneakadémia tájékán mérsékelt izgalmat tapasztalni a tekintetben, hogy ki lesz a rektorválasztás befutója: a legtöbben egyértelműen Kellert tartják esélyesnek, de tűzbe senkiért nem tennék a kezüket az oktatók. Kis drukk amiatt tapasztalható, mert késésben vagyunk: az elbírálásra minden bizonnyal ősszel kerül sor, a határidő október 31. – aznap jár le az előző rektor megbízása. A minisztérium korábban azzal csuklóztatta a Zeneakadémiát, hogy a rektorjelöltek közül ne favoritot válasszon, csak sorrendet állítson: a szenátus ebbe nem menne bele, szerintük Csák Jánosnak törvényi kötelessége azt kinevezni, akit ők választanak. Közben az is megjelent a hvg.hu-n, hogy a jegyzőkönyvek szerint Keller András nem tartotta meg rendesen az óráit, amikor a a 2014/15-ös tanévben a kamarazenei műhelyt vezette. A hegedűs-karmester azt állítja, megegyezés szerint járt el és dolgozott. Az biztos, hogy bármi lesz a Zeneakadémia körüli hercehurca vége, nem lehetünk benne biztosak, hogy jár jól az egyetem és polgársága.
