Ellenállna a modellváltásnak a Zeneakadémia

Kiénekel a kórus

Belpol

Pénzszűkében van és rektorcsere előtt áll a Zeneakadémia. Csakhogy a kormányzat ki akarja csavarni a szenátus kezéből a döntés jogát.

Alig csillapodott az Operaház igazgatóválasztása miatti elégedetlenség, Csák János mégsem rest ismét összerúgni a patkót a zenészszakmával. A Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) vezetője hangfogót rakna a Zeneakadémiára, amely az ELTE, a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) és a Képző­művészeti Egyetem mellett egyike azon kevés felsőoktatási intézményeknek, amelyek még nem vándoroltak alapítványi fenntartásba. Nem véletlenül: a szenátus többször kinyilvánította, hogy ellenzi ezt, a kormányzat pedig az SZFE-tiltakozások után egyszerűbbnek látta visszafogni az agarakat. (A fél lábát azonban betette: tavaly decemberben Orbánék kormányrendelettel ültették át a BME kancellárját a Zeneakadémiára. Kotán Attila Bertalan munkájára – és az egyetemi autonómiát csorbító döntési stílusára – a kezdettől fogva panasz van.)

A Zeneakadémia jelenlegi rektorának, Vigh Andreának a megbízatása azonban október 31-én lejár, az új rektori pályázati felhívást pedig június 3-án közzé is tette a KIM. Az egyetem vezetőit sokkolta, amit benne olvastak, a felhívás ugyanis jelentősen eltért attól, amit tervezetként márciusban megismertek. A minisztérium feltételei alapján nagyon leszűkül azok köre, akik a rektori székért indulhatnak.

A pályázónak „5 éves, jelenleg is aktív nemzetközileg kiemelkedő és elismert előadóművészi (rezidens) és legalább 5 éves oktatói tapasztalattal”, „nemzetközileg is elismert lemezfelvételekkel”, versenydíjakkal, zsűrizési tapasztalattal és állami vagy művészeti díjakkal kell rendelkeznie. Első pillantásra nem is lenne rossz ötlet előadóművészt parancsolni a felsőoktatási intézmény élére, de miként azt a Zeneakadémia szenátusa észrevételezte, a kiírás kizárja három másik akkreditált oktatási és kutatási terület, a zeneszerzés, a zenetudomány és a zenepedagógia képvise­lőit. Egy ilyen pályázati felhívásnak nem felelnének meg a Zeneakadémia elmúlt évtizedeinek egykori vezetői sem, például a ragyogó Bartók-tudós Ujfalussy József, Soproni József zeneszerző vagy éppen Batta András zenetörténész sem.

A felhívás megjelenése után a Zeneakadémia szenátusa állásfoglalást juttatott el a minisztériumnak, sérelmezve, hogy a fenntartó „a kiírásban éppen Liszt szellemiségével megy szembe, életművét nem tiszteli”. A birtokunkba került levél szerint a pályázók körének önkényes leszűkítésével „a magyar felsőoktatás 1990 utáni történetében példátlan diszkrimináció valósul meg”. A szenátus 20 jelen lévő tagja teljes egyet­értésben szavazta meg az állásfoglalást.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.