Alig csillapodott az Operaház igazgatóválasztása miatti elégedetlenség, Csák János mégsem rest ismét összerúgni a patkót a zenészszakmával. A Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) vezetője hangfogót rakna a Zeneakadémiára, amely az ELTE, a Budapesti Műszaki Egyetem (BME) és a Képzőművészeti Egyetem mellett egyike azon kevés felsőoktatási intézményeknek, amelyek még nem vándoroltak alapítványi fenntartásba. Nem véletlenül: a szenátus többször kinyilvánította, hogy ellenzi ezt, a kormányzat pedig az SZFE-tiltakozások után egyszerűbbnek látta visszafogni az agarakat. (A fél lábát azonban betette: tavaly decemberben Orbánék kormányrendelettel ültették át a BME kancellárját a Zeneakadémiára. Kotán Attila Bertalan munkájára – és az egyetemi autonómiát csorbító döntési stílusára – a kezdettől fogva panasz van.)
A Zeneakadémia jelenlegi rektorának, Vigh Andreának a megbízatása azonban október 31-én lejár, az új rektori pályázati felhívást pedig június 3-án közzé is tette a KIM. Az egyetem vezetőit sokkolta, amit benne olvastak, a felhívás ugyanis jelentősen eltért attól, amit tervezetként márciusban megismertek. A minisztérium feltételei alapján nagyon leszűkül azok köre, akik a rektori székért indulhatnak.
A pályázónak „5 éves, jelenleg is aktív nemzetközileg kiemelkedő és elismert előadóművészi (rezidens) és legalább 5 éves oktatói tapasztalattal”, „nemzetközileg is elismert lemezfelvételekkel”, versenydíjakkal, zsűrizési tapasztalattal és állami vagy művészeti díjakkal kell rendelkeznie. Első pillantásra nem is lenne rossz ötlet előadóművészt parancsolni a felsőoktatási intézmény élére, de miként azt a Zeneakadémia szenátusa észrevételezte, a kiírás kizárja három másik akkreditált oktatási és kutatási terület, a zeneszerzés, a zenetudomány és a zenepedagógia képviselőit. Egy ilyen pályázati felhívásnak nem felelnének meg a Zeneakadémia elmúlt évtizedeinek egykori vezetői sem, például a ragyogó Bartók-tudós Ujfalussy József, Soproni József zeneszerző vagy éppen Batta András zenetörténész sem.
A felhívás megjelenése után a Zeneakadémia szenátusa állásfoglalást juttatott el a minisztériumnak, sérelmezve, hogy a fenntartó „a kiírásban éppen Liszt szellemiségével megy szembe, életművét nem tiszteli”. A birtokunkba került levél szerint a pályázók körének önkényes leszűkítésével „a magyar felsőoktatás 1990 utáni történetében példátlan diszkrimináció valósul meg”. A szenátus 20 jelen lévő tagja teljes egyetértésben szavazta meg az állásfoglalást.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
