Interjú

„Nagyon bunkó osztály volt”

Csányi Viktor, Kilián Zoltán – Korai Öröm

  • - minek -
  • 2011. december 8.

Zene

Huszonegyedik születésnapját ünnepli december 9-én, pénteken a Gödörben a Korai Öröm; a koncerten hangfelvétel is készül. Ebből az alkalomból beszéltünk a zenekar két „őstagjával”.

Magyar Narancs: Kik inspiráltak titeket, mikor elkezdtetek a Korai Örömben zenélni? Annyit tudok, s ebből megfelelő sejtéseim is támadnak, hogy mindketten punkbandákban kezdtetek.

 

Csányi Viktor: Így van: én például a Lenin Krt.-ban játszottam, azután a CSÉB 80-ban, ami már egy tipikus nyolcvanas évek végi alterbanda volt. És még ott volt a Zajártalom: igazi vascsapkodós indusztriál, sok dobbal, afféle őrjöngős folyamatzene, no és a Niskender Tewtär, ami már a népzenét ötvözte a punk/hardcore-ral, meg persze hatott a VHK-féle sámánkodás.

 

Kilián Zoltán: Én a Joy Divisiont is szerettem, meg az ipari zenét is, de nálam is a punkkal kezdődött – azután már törvényszerű folyamat volt, ahogy jöttek hatások, amint sorra megismertük a többi, akkor újnak számító zenét.

 

CSV: Igazából minden hatott ránk, amit akkoriban hallgattunk. A punkok persze maradtak, nem tűntek el, de egy idő után kissé fárasztó volt a társaságuk, ezért is keresett az ember más közösségeket. Akkoriban könnyű volt ilyet találni, elvégre nem volt sok szórakozóhely, egymás mellett mulatott mindenki a budapesti éjszakából.

 

KZ: Blue Box, Nana, Tilos az Á.

 

MN: Meg a Lyuk…

 

KZ: Bizony, az még javában működött akkor, 1990-ben, amikor létrejött a zenekar.

 

 

Kilián Zoltán, Csányi Viktor


Kilián Zoltán, Csányi Viktor

Fotó: Németh Dániel

 

MN: A lényeg, hogy viszonylag gyorsan összeállt a zenei koncepció: mikor 1993–94-ben először voltam Korain, már azt az elszállós-pszichedelikus-perkusszív rockzenét toltátok, ami az ismertető jegyetek máig is. Ráadásul mindezt még azelőtt, hogy igazából bejött volna Magyarországra az elektronikus zenei partikultúra – amit, legalábbis a kezdeteit, nagyon sokan hozzátok kötnek.

 

CSV: Amikor a kilencvenes évek közepén Németországban játszottunk, még ott sem volt magától értetődő, hogy a koncert után parti következik: ott is megbámulták, hiszen új dolognak számított – mindenhová vittük magunkkal a lemezjátszókat.

 

KZ: Budapesten meg a Test Department csinálta először…

 

CSV: Átjöttek kb. 92-ben a városligeti sörsátorban tartott koncert után az FMK-ba, és csináltak egy afterpartit – ott álltunk öten és csak néztük, hallgattuk… Nálunk mi kezdtük el, és erőltettük, hogy a koncert végén se érjen véget a buli: az elején még a hangtechnikusok sem értették, miért folytatódik az este, és miért lett a végére füstgépes-olajos a színpad.

 

KZ: És még ott volt az orosz ipari lézer: jött Karcsi bácsi, hozta magával, és végignyomta vele az éjszakát, egy másik, szintén idősebb tag pedig érkezett a nagyméretű projektorral – ők ketten rendszeresen ott maradtak reggelig.

 

CSV: Minden buli előtt az erre vállalkozó szakerők rendesen kidekoráltak mindent: emlékszem rá, egyszer az egész Orczy-kerti helyszínt sikerült becsomagolniuk alufóliával. Bejött a közönség a koncertre, és egyszeriben leesett az álluk. Valahogy akkoriban még sokkal lelkesebbek voltak az emberek.

 

MN: Hányan maradtatok a zenekar legelső felállásából?

 

CSV: Én még abban nem is voltam benne… Zoli, Jócsik Jani játszottak benne, meg szegény Taki (Takács Péter – a szerk.), aki nemrég halt meg.

 

KZ: Jócsik Jani, Takács Peti és én egy osztályba jártunk középiskolában, Viktor meg alattunk kettővel – mondhatnánk, hogy itt állt össze a zenekar magja.

 

CSV: Az egy nagyon bunkó osztály volt amúgy – kővel dobáltak az udvaron vagy égő cigit raktak a köpenyzsebbe…

 

KZ: Akkoriban az Iskola a határont olvastuk, és sajnos komolyan vettük az alsósokkal való törődést.

 

MN: Bocsánat, ez melyik iskola volt?

 

KZ: Egressy Gábor Elektronikai Szakközépiskola. Viktor az első, 1990-es Korai-felállás átalakulása után került a zenekarba – az egyik nehéz természetű dobosunk helyére. Az első műsoros kazettánkat számozott példányban Rupaszov Tamás adta ki – örök hála neki! Ehhez képest tavaly már a kilencedik Korai-album jelent meg, s tervezzük, hogy jövőre egy bokszban kiadjuk az összeset.

 

MN: Miről szól a mostani jubileumi koncert? És egyáltalán: miért pont a 21. születésnapot ünneplitek – mert szerencsés szám?

 

KZ: Eddig is formabontó módon ünnepeltük az évfordulóinkat: először nem is a huszadikat, hanem a 18.-at a nagykorúság miatt, és most a 21. jön. A 18.-on majd mindenki játszott is a régi zenekarból, aki elérhető volt, és el is tudott jönni. Most kicsit más lesz a koncepció: Vajdai Vili fog didgeridoo-zni egy számban, és Szilvási Pistivel játsszuk el ismét a Cigány himnuszt (amit korábban egyszer már együtt átdolgoztunk), Said Tichiti a Chalabanból pedig egy olyan, arab motívumos számban játszik velünk, amit már teszteltünk korábbi koncerteken is. Készül egy audiofelvétel a buliról, s ha nagyon nem szúrjuk el a számokat, akkor a következő héten ki is keverjük (technikusunk, Kökénylovas segítségével), és még karácsony előtt, 21-től letölthető lesz a dalok.hu-ról.

 

BZ: Nektek Kelet- és Nyugat-Európában is megvolt a saját rajongótáborotok. Mennyire aktív ma az a pszichedelikus-acid-etno-tribal-rock szcéna, aminek elismert tagja a Korai?

 

KZ: Szlovéniában, Szlovákiában minden évben van egy miniturnénk, Lengyelországba és Hollandiába is rendszeresen eljutunk. Jövőre talán Angliába is megyünk. A koncertek többsége továbbra is baráti meghívások alapján szerveződik – mi is így segítünk másoknak, nekünk is így segítenek.

 

CSV: Németország állt be egy kicsit, sajnos…

 

KZ: Pedig korábban kétévente játszottunk a Burg Herzberg-fesztiválon, ami még a hippikorból maradt itt.

 

CSV: Németországban nem csak rendszeresen játszottunk, de ott olyanokkal zenéltünk egy színpadon, akik sokszor heteken belül tisztes (bár sokszor átmeneti) sikert értek el – mondjuk rendszeresen játszották őket az MTV-n. Csak hát nagyon amatőr szervezőink voltak.

 

KZ: És hát mi is elkövettünk egy hibát: amikor az egyik helyi programújság szerint a hónap koncertjét adtuk volna Berlinben, képesek voltunk egy Ikarus buszt bérelni, ami persze lerobbant útközben, Bayreuth mellett – pünkösdkor, amikor lehetetlen segítséget szerezni. És utána már nem érdekelte a német szervezőket a magyar buszállomány műszaki állapota – viszont Berlinbe sokáig, évekig nem hívtak vissza. Egy hannoveri fesztiválra meg olyan késéssel érkeztünk, hogy úgy kellett felcsempészni a színpadra hangcuccokat – miután a németek már lemondták a fellépést. De azt a bulit megcsináltuk.

Figyelmébe ajánljuk

„Boldog békeévek”

A több mint kétszáz műtárgyat felvonultató kiállítás fókuszában a szecessziós plakátművészet és reklámgrafika áll, a magyar művészetnek az az aranykora, amikor összhangba került a nyugati művészeti törekvésekkel, radikálisan modernizálva a kiegyezést követő évtizedek (fél)feudalista, konzervatív, a historizmus béklyóiba zárt világát.

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.

Séta a Holdon

A miniszterelnök május 9-i tihanyi beszédével akkora lehetőséget kínált fel Magyar Péternek a látványos politikai reagálásra, hogy az még a Holdról is látszott.

Önkénytörvény

Jön a Szuverenitásvédelmi Hivatal, és rábök bárkire vagy bármire, újságra, szervezetre, vállalkozásra, aki vagy ami 1.) „külföldről finanszírozott”, és olyan tevékenységet végez, amely 2. a) alkalmas a „közélet befolyásolására” és 2. b) az alaptörvény öt, a tervezetben megjelölt bekezdésében megfogalmazott értékét „sérti, negatív színben tünteti fel, vagy az azok elleni fellépést támogatja”.

Elengedték őket

Ukrajna belső, háború sújtotta vagy veszélyeztette területeiről rengetegen menekültek Kárpátaljára, főleg a városokba, az ottani magyar közösség emiatt szinte láthatatlanná vált sok helyen. A napi gondok mellett a magyar kormány hülyeségeire senkinek nincs ideje figyelni.

„Erdélyi magyarként ideje elszakadni attól a hagy­mázas úttól, amelyen Magyarország masírozik”

A román elnökválasztás második fordulójában sikerült fordítania a függetlenként indult Nicuşor Dannak az első fordulóban az élen végzett szélsőjobboldali George Simionnal szemben. Az elképesztő fordításról, a kiugró részvételi arányról és Orbán Viktor zavarórepüléséről is beszélgettünk Eckstein-Kovács Péter egykori kisebbségügyi miniszterrel.

Egyszerű világpolgár, hídépítő

  • Mártonffy Marcell

Észak-amerikai pápára senki sem számított. Íratlan szabály volt – állítják bennfentesek –, hogy jezsuita és amerikai szóba sem jöhet. A szilárd alapelv egyik fele 2013-ban, másik fele 2025. május 8-án dőlt meg. A Chicago környékéről származó Robert Francis Prevost bíboros a megbízható szakértők listáján sem szerepelt a legesélyesebbek között. A fehér füst azonban meglepően hamar előgomolygott a Sixtus-kápolna ideiglenes kéményéből.