rés a présen

„Nagyon szeretem az énekeseket”

Vashegyi György karmester

  • rés a présen
  • 2016. december 17.

Zene

rés a présen: Mikor és kikkel alapítottad az Orfeo Zenekart?

Vashegyi György: 1991-ben a zenészbarátaimmal. A zenekar egy évvel fiatalabb a Purcell Kórusnál, amivel 1990-ben alakultunk meg, mert úgy éreztük, a kórus mellett szükség lesz egy hangszeres együttesre is. Az elmúlt bő negyedszázadban szoros együttműködésben élte életét e két együttes, koncertjeink többségét is együtt adtuk. Megalapításukkor John Eliot Gardiner együttesei (a londoni székhelyű Monteverdi Kórus, illetve Angol Barokk Szólisták) voltak számomra az elsődleges minták, de szintén nagyon fontos volt minden, amit Helmuth Rillingtől tanulhattam.

rap: Mik a zenekar 25 évének jelentősebb állomásai?

VGY: Például az, amikor 2003-ban először megszólaltattuk Haydn Az évszakok című oratóriumát – e mű előadása azóta is rendkívüli kihívás. 2002-ben kezdődött az a Haydn-szimfóniasorozatunk, melynek keretében Haydn összes London előtti szimfóniáját megszólaltattuk Fertőd-Eszterházán – rengeteget tanultunk ebből a kilencvenvalahány szimfóniából… Szintén nagy fába vágtuk a fejszénket a francia barokk produkcióinkkal – ezek a 90-es évek közepe óta ott vannak repertoárunkban, de új lendületet adott ennek a területnek a Versailles-i Barokk Zenei Centrummal 2011-ben kezdett együttműködés. Januárban várható legújabb ilyen lemezünk (Mondonville Isbé c. operájának világpremier felvétele) megjelenése; e lemezeinket a Glossa kiadó számára készítjük, és első két Glossa-albumunk (Rameau Les Fêtes de Polymnie, ill. Mondonville Grands Motets) rendkívül kedvező nemzetközi fogadtatásban részesült. 2009 óta rendszeres vendég koncertmesterünk a világhírű brit hegedűművész, Simon Standage, akinek – a kiváló magyar kollégák mellett – döntő szerepe volt a zenekar fejlődésében. Nagy pillanat volt, amikor idén nyáron Ottobeurenben Helmuth Rilling vezényletével Bach Máté-passióját is előadhattuk.

rap: Hogyan ünneplitek a jubileumot?

VGY: Nagy francia barokk program lesz a november 23-i jubileumi bérleti koncertünk műsora a Müpában (Un Opéra pour trois rois, azaz Opera három királynak). 115 év francia barokk operazenéjéből szólaltatunk meg 28 részletet, 15 zeneszerző tollából. E részletek egy képzeletbeli operává állnak össze, aztán ezt a műsort (melyből szintén lemezt is készítünk) a Müpa-koncert másnapján, november 24-én Versailles-ban is előadjuk, a Királyi Operában.

rap: Hol találkozhatunk még veled a közeljövőben?

VGY: Folytatódik a bérletsorozatunk, januárban a Zeneakadémián, februárban és májusban pedig a Müpában lépünk fel (Bach-, Conti-, Joseph és Michael Haydn-, Mozart- és Schubert-művekkel), de számos egyéb koncertünk is lesz. Különlegesen fontos ezek közül a márciusi régizene-fesztiválos hangverseny a Müpában, melyen Rameau Naďs c. operáját adjuk elő és vesszük lemezre.

rap: Mik a hosszabb távú terveid?

VGY: Nagyon szerencsés ember vagyok, mert ugyanazt szeretném csinálni hátralevő életemben is, mint eddig: sokat és egyre magasabb színvonalon – ha lehet, egyre jobb körülmények között – együtt dolgozni az Orfeo Zenekarral és a Purcell Kórussal. Úgy érzem, nagyon sok tennivaló – azaz felfedezni és előadni való, értékes zene – vár még ránk, szeretnék ebből minél többet jól elvégezni.

rap: Kivel dolgoznál szívesen?

VGY: Mindig öröm, ha vendég karmesterként léphetek fel, akár külföldön, akár itthon. A jövőre nézve leginkább kiemelkedő szólistákkal, elsősorban rendkívüli énekesekkel vágyom közös munkára – nagyon szeretem az énekeseket, s azt hiszem, nem tudnék énekhang nélkül élni…

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.