A Nana Vortex amolyan szupergroup: Kaszap Attila szaxofonos és kontrás leszerződtette az énekes-tangóharmonikás Bíró Szabolcs „Maszkurát” és Tücsökrajának két tagját, Boros Gábor bőgőst, Földes Attila dobost; két népdalénekesnőt, Jéger Dorottyát és Paár Juliannát, valamint Szabó Dániel cimbalmost. Ebben a felállásban vették fel első lemezüket.
„Muzsikánk elsősorban a magyar népzenéből és a magyar világzene elmúlt harminc évéből táplálkozik, de igyekszik ezt a hagyományt a járt utakat elhagyva is gazdagítani” – mondta a zenekarvezető, ami elég izgalmasnak tűnik. Ennek ellenére a lemezen a popzene dominál, és legfeljebb attól érdekes, hogy a cimbalom klasszul együttműködik a dobbal, a hatlukú furulya és a brácsa tökéletesen simul bele a hangzásba. Szóval, profi, jól összerakott anyag ez, de semmi több.
A Nana Vortex biztosra megy, egy konszolidált társasági eseményen sem keltene feltűnést, de épp ezért – számos jó pillanata ellenére – valószínűleg nem is fog katarzist okozni senkinek. Ráférne egy kis játékosság, egy kis bátorság. Talán volt ilyen szándék, de a négy énekes közül egyedül Maszkurának sikerült valami ilyet belecsempésznie abba a két dalba, amit ő ad elő.
A Vadludak és az Ülni, állni, ölni, halni a lemez két legjobb száma, noha a zenekar minden bizonnyal az album utolsó dalát, az ünnepélyes és nagy ívű A pusztába című szerzeményt szánta csúcspontnak.
Fonó, 2016
