Még csak most indult az év, de nehéz elképzelni, hogy képes lesz valaki 2016-ban ennél csúfabb zenéket írni. Pláne olyat, amely ahelyett, hogy arccal előre verné bele a hallgatót a téli dágványba, a minden lefogott hangját átmosó vaskos fekete humorával sokkal inkább megemel.
Mindazonáltal, ne tévedjünk el, a Drop Of Red oda-vissza infernális élmény – ami nem jelenti azt, hogy kaotikus is volna: inkább a perverz hangulatával masírozik csak el ugyanis a jó ízlés határáig. A kanadai zenekar olvadtra torzított, erkölcstelenül recsegő gitárokkal előgörgetett, lassabb noise-rockot játszik, amelyet fékevesztett trombitázással és egy olyan énekbeszéddel teljesítenek be, amely mintha a Gonosz halott 2. dialógusaiból dolgozna. A Nearly Dead megközelítése nem előzmények nélkül való, de azok az excentrikus zenekarok (például a Butthole Surfers vagy a Killdozer), amelyek ezt az ösvényt rozsdás machetéikkel kivágták, egyrészt még a 80-as évek régmúltjában tették mindezt, másfelől pedig nem sok jelentékeny követőjük akadt azóta sem. Talán nem véletlenül: ez a fajta rockzene a technikai oldalát nézve ugyan korántsem bonyolult, de őszinte és vegytiszta elvetemültség nélkül hajítófát sem ér. Nos, a Nearly Dead bajkeverőiből nem hiányzik ez a kvalitás, sőt mintha túl is csordulna, ami nem sok jóval kecsegtetheti őket a hétköznapokban, egy tökéletes lemezhez azonban pontosan elég.
Geriatric, 2016
