„Nem akartuk, hogy itthon nőjenek fel a gyerekeink”

Zene

Húsz éves a Besh o droM zenekar. A készülő új lemezről és az elmúlt két évtizedről faggattuk őket.

Aktuális lapszámunkban a húsz évvel ezelőtti kezdetekről, befutásról, kivándorlásról és a mégis elkészülő új lemezről beszélgettünk a zenekar fúvósával és ütőhangszeresével. Ízelítő az interjúból:

MN: Kik hatottak a mostani zenétekre?

Pettik Adám: A New York Gypsy All Stars és a Snurky Puppy.

Barcza Gergő: Nagyon inspiráló Džambo Aguševi, aki egy macedón trombitás, és a családjával zenél. A magyarok közül a Parno Graszt az a zenekar, amelynek rohannék a koncertjére.

MN: Az elmúlt húsz évben rengeteg helyen léptetek fel. Hol szerettek benneteket a legjobban?

Pettik Adám: Mexikóban fantasztikus közönségünk volt. Minden egyes zenei ötletet üdv­rivalgás fogadott. Azonnal reagáltak, és a számok után olyan ováció volt, hogy abba az egész zenekar belepirult. Nagyon komoly bulivá fajult az a koncert.

false

 

Fotó: Hevesi-Szabó Lujza

MN: És mit tartotok az elmúlt húsz év legnagyobb sikerének?

Barcza Gergő: Azt, hogy még mindig együtt vagyunk. Meg azt, hogy úgy is egyben lehet tartani egy zenekart, hogy egyikünk sem él Magyarországon. Én Izraelbe mentem ki, Ádám pedig Nagy-Britanniába költözött még 2012-ben. Nem akartuk, hogy itthon nőjenek fel a gyerekeink. Nyilván nem ment mindez zökkenőmentesen, de most már elmondhatjuk, hogy ugyanúgy tudunk új számokat írni, mintha itthon élnénk, csak más módszerekkel kell dolgozni. Az itthoni koncertezés viszont egészen máshogy esik, mint amikor itt éltem. Sokkal nyitottabbnak és felszabadultabbnak érzem magam így, látogatóként. Izraelben is zenészként tartom el a családomat, mint Magyarországon tettem, csak ott valahogy sokkal kevesebb a bizonytalanság, a politika nem nyúl bele a zeneiparba, és senkinek sem kell aggódnia a nézetei miatt. Ott elképzelhetetlen lenne például egy videoklip politikai okból való letiltása a közszolgálati televízióban, mint ami itt nemrég velünk megesett. A jelenlegi helyzet abban is érdekes, hogy amikor 1999-ben megalakult a zenekar, akkor én pont Izraelből költöztem haza.

Pettik Adám: A zenéhez való viszonyomban nem változott semmi attól, hogy külföldön élek. Ugyanazok a dolgok foglalkoztatnak, próbálok új hangszereket kitalálni, gyakorolok a régieken, zenei vicceken agyalok, viszont nem tudok elszakadni a magyar belpolitikától. Ezzel kapcsolatban azt gondoltam, hogy nem fogom tudni annyira felidegesíteni magam rajta, mint amikor itthon éltem, de ez nem így van. Ráadásul most már az angol belpolitikán is lehet idegeskedni.

További izgalmas részleteket olvashat többek között arról, hogy miért készül új lemeze a zenekarnak annak ellenére, hogy korábban azt nyilatkozták: manapság lemezt készíteni nem éri meg. Ezen kívül a két alapító legendás hazai bulikról és őrületes külföldi koncertekről is mesélt lapunknak. Ha kíváncsi a folytatásra, keresse az e heti Magyar Narancsot az újságárusoknál vagy vásárolja meg online!

Magyar Narancs

A digitális Magyar Narancs digitális olvasójának a digitális olvasáshoz szükség lesz a DIMAG Reader letöltésére. A digitális példányok a következõ platformokon érhetõek el online, és offline is: Iphone/Ipad (iOS), Google Android, PC. Fizessen elõ egy évre, fél évre, negyed évre, egy hétre!

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.