"Nem ilyen zörejeket hallgat áhítattal az ember egy kávé mellett"

Sokan a KFT dobosaként ismerik, de fordított Beatles-szövegeket, és az űr hangjait is zenévé transzponálta. Márton Andrással az első szólólemeze kapcsán beszélgettünk. Ízelitő a friss Magyar Narancsból.

Magyar Narancs: Nem gyakori, hogy egy zenész 60 felett hozza ki az első szólólemezét. Régóta érett benned ez az anyag?

Márton András: Az utóbbi években kezdett érlelődni, mert sokáig se időm, se vágyam nem volt arra, hogy minden mást félretéve elkészítsek egy szólólemezt. A ’80-as években nagyon aktív volt a KFT, előfordult, hogy 4 hónap alatt 200 koncertet adtunk. A ’90-es években már kiadhattam volna saját lemezt, mert a zenekar az 1996-os Bál az interneten című koncertet leszámítva szünetelt, de úgy alakult az életem, hogy más dolgok kitöltötték az időmet: 1989-től egy napilapstílusú történelmi újságot, a SzemTanút szerkesztettem intenzíven, befejeztem a Beatles-dalszövegek fordítását, és létrehoztam egy multimédia-stúdiót, amivel oktatási anyagokat készítettünk. A 2000-es években pedig megint összehoztuk a KFT-t, így csak az elmúlt években jött el az idő egy szólólemezre.

MN: A KFT-ben Laár András és Bornai Tibor a fő dalszerzők. Ki tudtad élni mellettük a kreativitásodat?

MÁ: A 2000-es években megjelent KFT-lemezekre írtam 4 számot – ezek fel is kerültek a szólóalbumra –, de a dalszerzői kreativitásomat nem akartam olyan nagy elánnal kiélni. Amikor a KFT megalakult, Náti (Laár András – S. T.) megmutatta a Nem sikerül kikúrálni magam című számát, ami Dráninak (Bornai Tibor – S. T.) és nekem is nagyon tetszett, és ez hosszú időre meghatározta a zenekar stílusát. Ez a stílus viszont nem annyira a sajátom. A Szívgárdáról sem érzem, hogy KFT-ízű lemez lenne.

(...)

 

Fotó: Sióréti Gábor

 

MN: Ha már tudomány: a Sc.Art nevű zenekaroddal űrben észlelt hangokat transzponáltok zenévé. Ezt hogyan kell elképzelni?

MÁ: A világűrben nem terjed a hang, de vannak rádiófrekvenciás jelek, amelyekről rengeteg felvétel készült. A 2000-es évek elején találtam rá Donald Gurnett professzor anyagaira, aki a NASA űrszondáihoz fejlesztett különböző elektronikus eszközöket. Ezek a szondák többek közt a Szaturnusz holdján, a Titánon vagy a Naprendszer határvidékén rögzítettek rádiójeleket mindenféle frekvenciatartományban, amiket a kutatók az emberi fül számára is hallhatóvá alakítottak át. Persze nem ilyen zörejeket hallgat áhítattal az ember egy kávé mellett, de ki tudtunk vonni belőlük ritmusokat, hangulatokat, dallammotívumokat, és ezekre már lehet alapozni zenei kompozíciókat.

A teljes interjút a csütörtökön megjelent Magyar Narancsban olvashatja el. Ne felejtse el megvásárolni e héten is a lapot az újságárusoknál. Vagy fizessen elő rá itt.