Interjú

„Nem kritikus füllel”

María Dueñas hegedűművész

Zene

Első alkalommal jár nálunk a fel­törekvő hegedűművész, mégpedig a Budapesti Fesztiválzenekar meghívására. Első lemeze a Beethoven and Beyond című bátor album, hiszen saját kadenciáját is eljátszotta rajta a híres hegedűversenyhez. Most egy viszonylag keveset játszott versenyművel érkezik Budapestre.

Magyar Narancs: Mi vonzotta a hegedűhöz?

María Dueñas: Nem származom zenészcsaládból, a hegedűjátékhoz a saját lelkesedésem vezetett. A szüleim nem muzsikálnak, de otthon sok lemezt hallgattunk – többek között olyan klasszikus előadóktól, mint Jasha Heifetz vagy David Ojsztrah. Amikor már nem lehetett eltitkolni a rajongásomat, a szüleim elvittek zenekari kon­certekre. Élénken emlékszem a napra, amikor először láttam hegedűt a pódiumon. „Én is ezt akarom csinálni” – ezt gondoltam. Hatéves voltam.

MN: Ez egy sajátos világ, és gyakran látjuk, hogy gyorsabban jutnak előre azok, akik belülről ismerik, netán egyenesen a szüleik is benne dolgoznak. Önnek nehezebb útja volt?

MD: Kétségtelenül egyszerűbb lett volna, ha a családomnak nagyobb rálátása van ennek a világnak a működésére és kapcsolathálóira. De én inkább a pozitív oldalát látom annak, hogy kívülállók voltunk. Nem volt rajtam semmiféle nyomás, és soha nem éreztem azt, hogy így vagy úgy kell játszanom. A szüleim nem kritikus füllel hallgatták a játékomat, nem igyekeztek lépten-nyomon befolyásolni és helyes útra terelni. Teljesen szabadon követhettem a saját ösztöneimet.

MN: Korán kipróbálta magát zeneszerzőként is. Ez manapság ritka, hiszen az előadóművész és a zeneszerző szerepei teljesen különváltak az elmúlt két évszázadban.

MD: A komponálás valamivel később kezdődött. Körülbelül tizenegy éves voltam, amikor megírtam az első kadenciámat egy versenyműhöz, az első igazi művem – egy kis zongoradarab – pedig körülbelül tizenhárom éves koromban készült el.

MN: A kadencia a versenyműveknek az a szólórésze, ahol a hegedűs megcsillogtathatja virtuozitását. Régen az volt a feladat, hogy a játékos komponáljon vagy egyenesen rögtönözzön valamit – mutassa meg benne magát –, mígnem a komponisták egyre szívesebben írták meg maguk ezt a részt is. Melyik versenyműhöz készült az első kadenciája?

MD: Egy Mozart-versenyműhöz írtam az elsőt. Azóta megírtam az összes Mozart-hegedűversenyhez, valamint Beethovenéhez és Brahmséhoz is – alapvetően minden olyan versenyműhöz, ahol erre lehetőség van.

MN: A Beethoven and Beyond című bemutatkozó albumán öt, a Beethoven-hegedűversenyhez mások által írt kadenciát is eljátszott, hatodikként pedig a sajátját. Érkezik egy huszonegy éves művész, és máris kiegészíti Beethovent… Ehhez bátorság kell?

 
Fotó: Xenie Zasetskaya 

MD: Inkább kreatív kíváncsiság. Sok olyan versenymű létezik, ahol a zeneszerző megírja a saját kadenciáját – például a Sibelius- és Mendelssohn-versenyművek esetében. De amikor a zeneszerző nem hagy hátra saját kadenciát, ahogy Beethoven sem tette, többnyire Fritz Kreisler szólóját szokták játszani, akkor azt meghívásnak tekintem, hogy hozzátegyek valami személyeset a műhöz. Régen az előadók valóban gyakran improvizáltak kadenciákat a koncerteken. Ez a koncertélmény elmaradhatatlan része volt, és a szerzők is ezt várták az előadóiktól. Arról nem is beszélve, egy kadencia megírása milyen izgalmas folyamat. Arra késztet, hogy mélyebben beleássam magam a szerző stílusába, megfejtsem a szándékait.

MN: Improvizál is?

MD: Nem igazán. Legalábbis nem mások előtt. Magamnak szoktam improvizálni, és amikor zenét írok, az alkotási folyamat főként improvizációra, kísérletezésre épül.

MN: 2021-ben első helyezést ért el a fiatal hegedűművészek számára kiírt, Yehudi Menuhinról elnevezett rangos versenyen. Mi gyakran idézzük Bartók Béla szarkasztikus megjegyzését, miszerint „a verseny lovaknak való”. Ön hogyan látja e versenyek szerepét?

MD: A versenyekben nagy lehetőség van. Óriási motivációt szolgáltatnak ahhoz, hogy bővítsem a repertoáromat, és nemcsak technikailag, hanem mentálisan is erősítsem magam. Egy szigorú, szakmai zsűri előtt játszani hatalmas pszichés nyomással jár, de bírni kell. A versenyek láthatóságot is biztosítanak. Amikor részt vettem a Menuhin-versenyen, mindent rögzítettek és elérhetővé tettek online, így hatalmas közönséghez juttatott el.

MN: Budapesten Édouard Lalo Spanyol szimfóniáját fogja előadni, amely a nevével ellentétben hegedűverseny. A darab időnként felcsendül Magyarországon, de ha jól sejtem, a szülőföldjén nagyobb jelentőséggel bír.

MD: Spanyolországban viszonylag ismert darab, de nem adják elő olyan gyakran, mint gondolná. Ez egy nagyon játékos és lendületes mű, amely különleges kémiát igényel a szólista és a zenekar között. Magas szintű összjátékot, ami sokak számára komoly kihívás. Engem az nyűgöz le benne, hogy minden tétele más karakterű. Természetesen benne van az összetéveszthetetlen spanyol temperamentum, de akad benne előkelőség, melankólia és csillogás is. A negyedik tétele drámai, nosztalgikus, szinte bánatos. Nagyon tetszik, hogy nem csupán a spanyolos hév van benne, hanem a francia elegancia is. No persze, hiszen Lalo francia zeneszerző volt.

MN: Gyakran játssza ezt a darabot?

MD: Sok-sok alkalommal játszottam már. Különösen örülök, hogy most Andrés Orozco-Estrada vezényletével adhatom elő, mivel több előadás mögöttünk van már, legutóbb egy drezdai. Hasonló kulturális benyomásaink vannak, ösztönösen megértjük egymást, ami nagyon fontos egy ilyen darab esetében, ahol az összhang alapvető. Játszottuk már együtt a Bruch- és a Lalo-koncertet, és hamarosan a Korngold-versenyművet is előadjuk. Az a tény, hogy ő maga is hegedűs volt, sokat segít; figyelmesen hallgat, érti a hangszer összetettségét.

MN: Ez az első alkalom, hogy a Budapesti Fesztiválzenekarral lép fel. Egy világhírű együttesről van szó, de a nagyság talán csak akkor érinti meg igazán a művészt, amikor együtt dolgozik velük.

MD: A Fesztiválzenekart mindenhol nagyra becsülik, mindenhová eljutott a hírneve. De ahogy mondja, minden együttes megközelítése más, mindegyiket más kulturális múlt és hagyomány formált. Izgatottan várom, milyen interpretációját alkotjuk meg ennek a hozzám rendkívül közel álló műnek.

MN: Mit szeretne, hogy a budapesti közönség magával vigyen ebből a koncertből?

MD: Egyszerűen csak azt remélem, hogy élvezni fogják. Sokan most hallják először Lalo darabját, és talán jól fogadják a spanyol zene ízeit. Mi más célja lenne egy muzsikusnak, mint kellemes estéket okozni?

María Dueñas április 14-én, 15-én és 17-én lép fel a Budapesti Fesztiválzenekarral a Müpában.

A lapszám további cikkei itt érhetőek el >>>

Heti hírlevelünkre itt tud feliratkozni >>>

Neked ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.