Vigyorgó fesztiválozók guggolnak villámló Tesla-tekercsek mellett. Telegraffitizett óriáscsiga araszol a selymes füvű pólópályán. Este 12 méteres asztronauta lebeg a táncolók felett, sisakjából odavetített popsztár kandikál kifelé. A világ legnagyobb könnyűzenei fesztiválja, a kaliforniai Coachella nemcsak pálmafáival, narancsos naplementéivel és a mindenhol felbukkanó Victoria’s Secret-modellekkel biztosít Instagram-barát tájképet, hanem az egyre hangsúlyosabb installációkkal is.
„A legnagyobb és legdrámaibb művészeti alkotásokat keressük a fesztiválra. Azt akarjuk, hogy az emberek eldobják az agyukat” – summáz Paul Clemente, a Coachella művészeti igazgatója, és ebből is látszik, hogy a tavaly már 198 ezer főt befogadó fesztiválon az óriási, látványos, jól szelfizhető műalkotások dominálnak. Bár akadnak köztük elgondolkodtató, sőt provokatív darabok, a Coachella elsősorban nem mecénásszerepet tölt be, hanem olyan ikonikus képeket akar létrehozni, amiket az emlékezetükben és a Facebook-profiljukon is a fesztiválhoz köthetnek az emberek. A Coachellán ezért minden téren, színpadtechnikában, promócióban, öltözködésben is elsődleges szempont a sajátos látványvilág. A H&M-nek külön Coachella-kollekciója van, az Interpol egyik számához 2011-ben David Lynch rendezett szürreális kísérőfilmet, a Daft Punk piramis formájú LED-színpada pedig az egész elektronikus színtérre hatott 2006 óta.
Pszichedelikus Disney-mese
A fiatal generációk is egyre jobban igénylik a markáns vizuális ingereket, és ezeket azonnal meg is osztják a közösségi médiában. Nem véletlen, hogy a könnyűzenei fesztiválok népszerűségének ugrásszerű növekedése egybeesik a Facebook, a Twitter, az Instagram felfutásával. Mark Zuckerberg óriási szívességet tett a fesztiváloknak, hiszen a virálissá váló képek és videók megfizethetetlen reklámot biztosítanak. Sokan az interneten, ismerősök posztjaiban vagy YouTube-közvetítésekben találkoznak először a fesztiválokkal, és az ott látottak alapján döntenek, melyikre váltanak jegyet a következő évben. Így a hivatalos aftermovie-k szerepe is felértékelődött, a belga Tomorrowland kultstátuszú fesztiválvideóit például több mint százmilliószor játszották le a YouTube-on, és a Google Street View mintájára létrehozott appjukat is sokan használják, hogy virtuálisan bejárják vele a fesztivált.
„Markáns trend a fesztiválok körében, hogy elkezdtek költeni a színpadok, a kempingek dekorációjára, színesítésére. Az elektronikus zenei fesztiválokon például a meseszerű díszletek a divatosak” – mondja Ráday Dávid, a Sziget Kft. kreatív vezetője. A Tomorrowland a labirintusszerű, erdős-tavas környezet és az átfogó elektronikus line-up mellett a varázslatos színpadoknak köszönheti hírnevét. Minden évben egy-egy tematika – pl. Alice Csodaországban – mentén díszítik fel a színpadokat, amik úgy néznek ki, mintha egy pszichedelikus Disney-meséből bukkantak volna elő.
A Tomorrowlandnek bejött a vizuális brandépítés, a fesztiválra a Coachellához vagy a Glastonburyhez hasonlóan a jegyértékesítés startja után percek alatt adják el az összes belépőt. Sok vállalkozásnál viszont a túlélés zálogát jelenti az arculatépítés. „A piac telítetté válásával felértékelődött és a fesztiválok megkülönböztető jegyévé vált a fesztiválhangulat. Ezt elsősorban a szimbolikus üzenetű, meghökkentő eszközökkel és vizuális művészeti elemekkel érték el – például a goafesztiválok (Ozora, Spirit, Sun) által alkalmazott eszközöket a Sziget is előszeretettel használja” – mondja Szabó János Zoltán fesztiválszakértő.
Túlélni azért kell, mert a könnyűzenei fesztiválok 2000-es évekbeli boomját a gazdasági válság mellett az összeomló lemezipar is megakasztotta. Bár az emberek többet költenek koncert- és fesztiváljegyre, amióta nem vásárolnak lemezeket, ezzel párhuzamosan a zenekarok gázsija is megugrott, hiszen már nem albumeladásokból, hanem a turnézásból kell megtermelniük a bevételt. A turné- és a fesztiválgázsik közül az utóbbi egyes zenekaroknál akár a háromszorosára is nőtt az elmúlt öt-hat évben: a headlinerek fellépési díját már milliós tételben mérik. A relatíve szűkösebb költségvetésből dolgozó fesztiválok így nem tudják megfizetni a legnagyobb sztárokat, és ha meg akarják tartani a rendezvény vonzerejét, nem támaszkodhatnak kizárólag a zenei kínálatra – a festői tájra, a kiegészítő programokra, a gasztronómiai különlegességekre vagy épp a különc vizuális világra is építeniük kell.
Míg a külföldi sajtó aktuális trendként emlegeti, hogy a zenei fesztiválok más profilú projektekkel – kiállításokkal, cirkuszokkal, gasztronómiai vagy filmfesztiválokkal – bútoroznak össze, Magyarországon ez már, elsősorban a Sziget révén, bevett dolog. Lobenwein Norbert, a VOLT, a Balaton Sound és a Strand fesztiváligazgatója ennek okát abban látja, hogy „kezdetben a hazai fesztiválokat nem lehetett egy napon említeni a nemzetközi példaképekkel, így sokat számított a kreativitás, amitől igazán izgalmas és sajátosan magyar fesztiválok születtek. A világsztárokat pótoltuk olyasmivel, ami csak nekünk volt.”
„A Sziget úttörő Európában abból a szempontból, hogy mindig is voltak a zenein kívül más programjai: cirkusz, színház vagy épp civil falu. Pár éve viszont világossá vált, hogy ezt sokkal jobban kell kommunikálni” – fűzi hozzá Ráday Dávid, a Sziget kreatív vezetője. Első körben a fapados sörsátrakat és asztalokat cserélték le a Sziget Kft. rendezvényein, majd a fesztiváloknak is igyekeztek önálló arculatot adni: a Balaton
Soundot nagy, színes és látványos virágokkal öltöztetik fel, a VOLT-on pedig robotok fogadják a látogatókat és a fellépőket egyaránt. A Coachellához hasonlóan a Szigeten is találkozhatunk műalkotásokkal és installációkkal, a 2013 óta kiírt Art of Freedom pályázat keretében építettek már sárkányt PET-palackokból, pszichedelikus varázsmezőt óriáslevelekből, a közvilágítást pedig lampionokkal és ruhalámpásokkal tették hangulatosabbá.
Ám függetlenül attól, hogy a Sziget a tavalyi 4,4 milliárd forintos költségvetéséből 300 milliót költött a látványra, a magyarok számára továbbra is az az első számú szempont, hogy kik lépnek fel a fesztiválon. „Nálunk még sokkal meghatározóbb a sztárkultusz” – mondta Gerendai Károly három éve a Narancsnak Sziget-értékelőjében, amihez az is hozzáadódik, hogy a korlátozott anyagi lehetőségű fesztiválozó nem a művészeti programokban vagy a buborékfújó partiban, hanem a zenei élményben látja megtérülni a pénzét. A magyar tematikus fesztiválok továbbra is a nagy nevekkel tudják becsalogatni a nézőt, aki akkor is elmegy a FEZEN-re Deep Purple-ért, Anthraxért vagy Cultért, ha a fesztivál csupán a füves focipályára lerakott színpadokból és a köréjük felhúzott sör- és kajasátrakból áll.
Micsoda butik!
Magyarországra tehát még nem gyűrűzött be az ún. boutique fesztiválok divatja, bár hasonló, csak kisebb komfortfokozatú kezdeményezés itthon a Bánkitó Fesztivál és a Művészetek Völgye. A boutique-nak mondott rendezvények általában kis méretű, környezettudatos és látványosan szép természeti helyszínen rendezett fesztiválok, amik alternatív zenekarokat és fiatal tehetségeket léptetnek fel, és kiemelten kezelik az interaktív művészeti és civil programokat (Festival No. 6, Secret Garden, Lost Village stb.). A visszatérést hirdetik a fesztiválkultúra gyökereihez, és tudatosan szembehelyezkednek az alternatívnak mondott, de a közízlést kiszolgáló tömegfesztiválokkal, a Coachellával, a Lollapaloozával vagy a Glastonburyvel, amelyekbe bevásárolták magukat az olyan koncertszervező gigacégek, mint a Live Nation és az AEG Live, és az általuk futtatott zenekarokkal homogenizálták a programkínálatot.
Szemben az angol fesztiválokkal, Magyarországon nem az erdőmély, hanem a vízpart népszerűsége kikezdhetetlen. A nemzetközi trendekre itthonról elsősorban a Sziget tud rákapcsolódni, így a legtöbb fesztivál a vízközeli helyszínnel igyekszik helyettesíteni a költséges pluszprogramokat és dizájnelemeket. „Egyre inkább a fesztiválok helyettesítik a külföldi, esetleg belföldi nyaralásokat” – vallja Maszlavér Gábor, az EFOTT fesztiváligazgatója, a tóparti környezet pedig azért is ideális, mert biztosítja a nyaralási körülményeket a látogatók számára.
Legyen az vízifoci az EFOTT-on, lufieregetés a Szigeten vagy közösen létrehozott műalkotás a nevadai Burning Manen: markáns trend, hogy a fesztiválok külföldön és Magyarországon is igyekeznek a büdzséjükhöz mérten minél emlékezetesebb közösségi élményeket kínálni. A digitális kommunikáció és a zenehallgatás korában felerősödött a fesztiválok társadalmi szerepe, mivel az emberek itt sűrítve élhetik ki a közösségi lét iránti igényüket, és megtapasztalhatják a közösségi zenehallgatásnak azt az élményét, ami a zene korlátlan hozzáférhetőségével eltűnt a hétköznapokból.
Szabó János Zoltán fesztiválszakértő egyenesen úgy látja, a plusz programkínálat és a fokozott hangulatteremtés nem pusztán kiegészítő elem a fesztiválokon, hanem a társadalomban tapasztalható rítushiánnyal és az ünneplés hiányával áll összefüggésben. „Az ünneplés evolúciós szükségszerűség, a fesztiválok a változások szimbolikus megjelenítéséhez, megértéséhez, a kulturális tőke bensővé tételéhez biztosítják a szocializációs közeget. Az elmúlt 150 évben az ünnepléskultúra az össznépi ünnep irányába halad, és a közönség minél szabadabb részvétele szerint fejlődik. Bár a fesztiválokra a romantika kora óta jellemző a fellépők, a sztárok fontossága, várható volt, hogy túllépünk ezen, és az ünneplés maga, azaz a közösség/közönség önünneplése kerül a középpontba. Ezzel válik a fesztivál azzá, ami: össznépi ünneppé, ami az ünneplés legszabadabb formája.”
