Nem menekülhetsz - Larry és Andy Wachowski: Speed Racer - Totál turbó (Film)

  • Novák Attila
  • 2008. június 5.

Zene

Mondhatnánk éppenséggel, hogy a Petrocellin, Kojakon vagy a San Francisco utcáin (továbbá a teljes Halálos fegyver-arzenálon vagy utóbb a 16 utcán) trenírozott (már akkor is) veterán dolgozó, Richard Donner 1995-ös remeklésében, a Bérgyilkosokban a fiatal bgy. (Antonio Banderas) elől menekül az öreg bgy. (Sylvester Stallone) - nem vezetnénk félre senkit. Akkor sem, ha arra emlékeznénk belőle, hogy valamelyik tagnak egyszer csak választania kell. A piros kapszula vagy a nem piros kapszula csak jóval eztán merül fel (a Mátrixban - 1999), mindenesetre ez a Bérgyilkosok volt a Wachowski testvérek első felbukkanása a nemzetközi piacon (akkor még forgatókönyvíróként).

Mondhatnánk éppenséggel, hogy a Petrocellin, Kojakon vagy a San Francisco utcáin (továbbá a teljes Halálos fegyver-arzenálon vagy utóbb a 16 utcán) trenírozott (már akkor is) veterán dolgozó, Richard Donner 1995-ös remeklésében, a Bérgyilkosokban a fiatal bgy. (Antonio Banderas) elől menekül az öreg bgy. (Sylvester Stallone) - nem vezetnénk félre senkit. Akkor sem, ha arra emlékeznénk belőle, hogy valamelyik tagnak egyszer csak választania kell. A piros kapszula vagy a nem piros kapszula csak jóval eztán merül fel (a Mátrixban - 1999), mindenesetre ez a Bérgyilkosok volt a Wachowski testvérek első felbukkanása a nemzetközi piacon (akkor még forgatókönyvíróként). Ebben lenne hát érdemes lefolytatni a keresgélést, hiszen a postafordultával rá következő első rendezésük, a Fülledtség (1996) gyakorlatilag már mással sem foglalkozik: a meneküléssel és a választás fontosságával (lehetőségével). Hozz döntést, és pucolj!

Mindazonáltal felfedezhető némi fokozatosság, ha tetszik, fejlődés: a Fülledtségben még van tétje a menekülésnek, számít, hogy sikerül-e. A Mátrixban a menekülés már csak önmagáért van. Mert van. Tény. Adottság. Állapot - adnak hozzá munkaruhát. Vagy, a legpesszimistább olvasat szerint: eszmei mondanivaló. Mi van, ha ami addig (akármeddig, hatvanéves korodig vagy míg elpatkolsz, bármeddig) volt, aztán máshogy lesz? Az olvasat pesszimista, a mondandó optimista: lesz, ha máshogy is, de lesz. Van élet az életen kívül (akár utána is!). És ami már tényleg színtiszta arcátlanság (ha keménykedni akarnánk: kamuflázs), hogy ez csupán (az általános gyakorlat szerint: egy) választás kérdése. Csak határozd el magadat, és mehetsz a tutiba. Mert ennél minden jobb.

Kétségkívül felmerült már a Mátrix folytatásainál, hogy lehet-e ezt még ragozni. Egyfelől hogy a fenébe ne lehetne, hisz ez az esszencia, ők csak újra kimondják: a mozi maga az eszképizmus. Mindig van menekvés, csak tudjad kifizetni a jegy árát. Másfelől egyáltalán nem lehet, hisz mindennek nagyon véges számú előadásmódja van, ráadásul mind ismeretes már az ősidők óta (például a barlangrajz: a hegyen túl akkora bölényeket eszek, mint egy mamutcsorda). A világ nagyon is anyagias természetű (már a Fülledtségben a maffia pénzügyi szakembere ellenfél), ezért ha még akarsz valamit magadtól, jobb, ha választasz egy más világot (a hirtelen felismert leszbikus szerelemét a Fülledtségben). A mondott fokozatosság, fejlődés logikája szerint: a létezőt követi a létezhetetlen, mert hisz nem az érdekes, hogy van-e egyáltalán, hanem az, hogy megrajzolható-e? Nem biztos, hogy a valós a jobban megrajzolható, az sem véletlen, hogy a Fülledtség nőhőseire nem feltétlenül a kifinomult lélekrajz a jellemző, inkább a karikaturisztikus túlzások, a (leszbikus) mitológia bevett formaelemeinek kellemes elrendezése. A Mátrix egyenesen egy testi-lelki divatbemutató.

És ebbe a sorba szemrebbenés nélkül pászítható a V mint Vérbosszú (2005), amit ugyancsak íróként jegyeznek - oh, mi az, hogy van menekvés (ott a diktatúra karmai közül), egy erre speciálisan képzett szakember (V) el is intézi, ha szükségessé válik. Mellesleg Wachowskiék is a segítségével menekültek a Mátrix hínárjából. A Mátrixból mátrixba (és újabba).

Mely újabb (mert a mondott fejlődés így kívánja) már dupla pszeudó, úgy van, hogy nincs. Úgy valóságos, hogy nem választható. A Speed Racer konkrétan azt üzeni, hogy választhatod nyugodtan a nem választhatót is. Forgathatod oda-vissza a filmed éppúgy, mint az idő kerekét. Mert azt tessék megmondani nekem, hogy lehetek-e még gyerek. Sőt, inkább gyermek. (A két szóalak közti különbség itt lényegi: a levő vagy lehető és ábrázolt, egyáltalán ábrázolható.)

Egy 1967-es nemzetközi, különösen tengerentúli sikerekben gazdag japán rajzfilmsorozat keretei közt mozgunk, annak korszerű, 2008-as technikával híven (ellenőriztem) megidézett világában (ha akarom: remake-jében) - viharsebesen, végtére is autóversenyzős a téma. Nem történik semmi különös, vagyis csak az, ami akkor is, '67-ben, a beszélő nevű hős (Speed Racer) megküzd az autóversenysport hiénáival (cápáival, keselyűivel: madár-madár), jószerivel egyféleképpen: hol kergeti őket, hol menekül előlük. S mindez egy döntés következménye: kihez akar az épp feltörő Speed tartozni, a korrupt-gyilkos disznókhoz, vagy szerető családjához? A nagyiparhoz vagy a kisiparhoz? Az élet és a Forma-1-es közvetítések erre ugyan már megadták az illő feleletet, de Wachowskiékat nem a gyerekkoruk izgatja, hanem a gyermeki lét.

Ebbéli állításuk ugyan pimasz, de mérsékelten eredeti. Minden ehető (pontosabban mindent bekajálhatunk), amit magunk választunk. És mindent jobb azonnal kiokádni, ha (különösen a bármi rendű hatalmak) le akarják nyomni a torkunkon. Hogy nem öngyerekségük a menekülési irány, azt a lexikonok életrajzi adatai is igazolják egyébként (ne keressék: szül. 65 és 67).

Csakhogy épp ezen állítás, a fő tézis filmjük legveszedelmesebb csapdája is - bele is masíroztak, a méregdrágából, zöld háttérrel, élő szereplőkkel összehozott "családi animációs film" agyonhallgatott bukta világszerte. Hiszen azt mondják: választhatsz. De azt csinálják, hogy választanak helyetted. Az alkotó válik saját filmje negatív hősévé így. Az alkotó a diktatúra. S csak az a mátrix a mátrix, amit magad fabrikálsz, jó napot! Lehet távozni.

Ilyenformán, amit a Wachowski színtársulat ezúttal elővezet, az konkrétan a "bármi" sokféleképpen értelmezhető fogalma. S a bármiság cáfolata is egyben. Tehát ha ezerszer használt, akkor is működhet: a Speed Racer történetében csak elhasználódott sablonok vannak összehordva, formai megvalósítása ugyan kétségkívül lendületes, helyenként kifejezetten szellemes, de úgy tizenöt-húsz percig tart ki, az ismerős színészarcok (John Goodman, Christina Ricci, Susan Sarandon) pedig legfeljebb további öt nézhető percet képesek rápakolni - de a műsor kétórás. Dögunalom. Épp az a kalandorság hiányzik belőle, ami akkor (Bérgyilkosok; Fülledtség) volt a nevezettek sajátja, amikor a mondanivaló, az üzenet még nem volt ennyire "kiérlelt". Ami ugye ráadásul téves is, hisz ki ne tudná, hogy nincs menekvés.

Forgalmazza az InterCom

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."