Néprajzi Múzeum: A Lumiere-express érkezése (A magyar mozi századik születésnapja)

  • - borz -
  • 1996. május 9.

Zene

Dôreség azt hinnünk, hogy a tavalyi ünnepségekkel és vetítéssorozatokkal letudtuk a mozgókép századik születésnapját. A Lumi`ere fivérek nevezetes elsô vetítése 1895. december 28-án volt a párizsi Grand Caféban, de a nemzeti filmtörténetek csak ezután kezdôdtek. Például a magyar.

Az elsô mozipremiert 1896. május 10-én tartották a Royal Szállóban. A francia testvérpár fotográfusok tucatjait képezte át operatôrré, és küldte szét a világba, mert az új találmány, a mozi csak úgy falta a filmeket. Lumiere-ék operatôrei Budapestre is eljutottak, a legjobbkor, mondhatni, a millenniumi ünnepségekre kiszépült, ünneplô nagyváros fogadta ôket.

századik születésnapi ünnepét a Néprajzi Múzeumban rendezte meg a két érdekelt filmintézet, a magyar és a francia. Láttuk a századforduló Budapestjének büszkeségét, az Andrássy utat az Operával, meg a Lánchidat, díszes hintókat húztak tollbokrétás lovak, vitték a szent koronát a Hôsök terérôl a Várba, vagy vice versa, mert kicsit fura volt az egész, milyen más is az a régi Pest, de aztán kiderült, hogy csak a filmet fűzték be fordítva.

A Lumiere-operatôrök 17 méteres, 50 másodperces tekercsekre forgattak, csináltak is több mint ezer felvételt, ami csodával határos módon tizenkilenc híján mind megmaradt. Ebbôl a tengernyi anyagból választott ki huszonnyolcat Jean-Pierre Jeancolas filmtörténész. Lyonból, az ôshazából indult, és mintha csak az Orient expressz klasszikus útvonalát követné, úgy vitte el a nézôt Londontól Isztambulig, hogy aztán egy nagy körsvenkkel befogja Európa köré Észak- és Közép-Amerika, Ázsia és Afrika nagyvárosait is.

A Lumiere-bolygó összeállítás után egy

ôs-Jancsó

következett, alighanem azért, mert a száz évvel korábbi helyszínen forgott ez is, az 1952-es május elsején. A nyolcadik szabad május 1. idôszámítás elôtt tíz évvel készült, hiszen Jancsó az 1962-es Oldás és kötést nevezi elsô filmjének, a korábbiakat megtagadta. Van azért e korhű dokumentumfilmnek erénye, szép pillanata is: dinamikus, eleven darab, jól vágott, jól plánozott, és igazán szép a szélben lobogó zászlók képe.

Az ünneplés és a technika ördöge idôrabló dolog, Balogh Béla 1921-ben készült remekébôl, A megfagyott gyermekbôl sajnos csak az elsô tekercs fért bele a programba. A némafilmeket a magyar Jean-Michel Jarre, Benkô László látta el hangulatos szintetizátorzenével, különösen megkapó volt a legelôrôl hazatartó tehéncsorda, amint pattogó technoritmusra ballag a magyar alkonyatban. A születésnapi köszöntéshez bor is érkezett a Gundelból, tehát nagyjából azon az útvonalon, mint száz éve a szent korona. A száraz fehérre még sokáig emlékezni fogunk.

- borz -

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.