Néprajzi Múzeum: A Lumiere-express érkezése (A magyar mozi századik születésnapja)

  • - borz -
  • 1996. május 9.

Zene

Dôreség azt hinnünk, hogy a tavalyi ünnepségekkel és vetítéssorozatokkal letudtuk a mozgókép századik születésnapját. A Lumi`ere fivérek nevezetes elsô vetítése 1895. december 28-án volt a párizsi Grand Caféban, de a nemzeti filmtörténetek csak ezután kezdôdtek. Például a magyar.

Az elsô mozipremiert 1896. május 10-én tartották a Royal Szállóban. A francia testvérpár fotográfusok tucatjait képezte át operatôrré, és küldte szét a világba, mert az új találmány, a mozi csak úgy falta a filmeket. Lumiere-ék operatôrei Budapestre is eljutottak, a legjobbkor, mondhatni, a millenniumi ünnepségekre kiszépült, ünneplô nagyváros fogadta ôket.

századik születésnapi ünnepét a Néprajzi Múzeumban rendezte meg a két érdekelt filmintézet, a magyar és a francia. Láttuk a századforduló Budapestjének büszkeségét, az Andrássy utat az Operával, meg a Lánchidat, díszes hintókat húztak tollbokrétás lovak, vitték a szent koronát a Hôsök terérôl a Várba, vagy vice versa, mert kicsit fura volt az egész, milyen más is az a régi Pest, de aztán kiderült, hogy csak a filmet fűzték be fordítva.

A Lumiere-operatôrök 17 méteres, 50 másodperces tekercsekre forgattak, csináltak is több mint ezer felvételt, ami csodával határos módon tizenkilenc híján mind megmaradt. Ebbôl a tengernyi anyagból választott ki huszonnyolcat Jean-Pierre Jeancolas filmtörténész. Lyonból, az ôshazából indult, és mintha csak az Orient expressz klasszikus útvonalát követné, úgy vitte el a nézôt Londontól Isztambulig, hogy aztán egy nagy körsvenkkel befogja Európa köré Észak- és Közép-Amerika, Ázsia és Afrika nagyvárosait is.

A Lumiere-bolygó összeállítás után egy

ôs-Jancsó

következett, alighanem azért, mert a száz évvel korábbi helyszínen forgott ez is, az 1952-es május elsején. A nyolcadik szabad május 1. idôszámítás elôtt tíz évvel készült, hiszen Jancsó az 1962-es Oldás és kötést nevezi elsô filmjének, a korábbiakat megtagadta. Van azért e korhű dokumentumfilmnek erénye, szép pillanata is: dinamikus, eleven darab, jól vágott, jól plánozott, és igazán szép a szélben lobogó zászlók képe.

Az ünneplés és a technika ördöge idôrabló dolog, Balogh Béla 1921-ben készült remekébôl, A megfagyott gyermekbôl sajnos csak az elsô tekercs fért bele a programba. A némafilmeket a magyar Jean-Michel Jarre, Benkô László látta el hangulatos szintetizátorzenével, különösen megkapó volt a legelôrôl hazatartó tehéncsorda, amint pattogó technoritmusra ballag a magyar alkonyatban. A születésnapi köszöntéshez bor is érkezett a Gundelból, tehát nagyjából azon az útvonalon, mint száz éve a szent korona. A száraz fehérre még sokáig emlékezni fogunk.

- borz -

Figyelmébe ajánljuk

Jancsics Dávid korrupciókutató: Az Orbán család vagy a Matolcsy-klán működése új jelenség

Jancsics Dávid a Leukémia zenekar gitárosaként a hazai underground zenetörténethez is hozzátette a magáét, majd szociológusként az Egyesült Államokba ment, azóta a San Diego-i egyetem professzora. A magyarországi korrupcióról szóló doktori disszertációját átdolgozva idén magyarul is kiadták A korrupció szociológiája címmel. Erről beszélgettünk.

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.