Néprajzi Múzeum: A Lumiere-express érkezése (A magyar mozi századik születésnapja)

  • - borz -
  • 1996. május 9.

Zene

Dôreség azt hinnünk, hogy a tavalyi ünnepségekkel és vetítéssorozatokkal letudtuk a mozgókép századik születésnapját. A Lumi`ere fivérek nevezetes elsô vetítése 1895. december 28-án volt a párizsi Grand Caféban, de a nemzeti filmtörténetek csak ezután kezdôdtek. Például a magyar.

Az elsô mozipremiert 1896. május 10-én tartották a Royal Szállóban. A francia testvérpár fotográfusok tucatjait képezte át operatôrré, és küldte szét a világba, mert az új találmány, a mozi csak úgy falta a filmeket. Lumiere-ék operatôrei Budapestre is eljutottak, a legjobbkor, mondhatni, a millenniumi ünnepségekre kiszépült, ünneplô nagyváros fogadta ôket.

századik születésnapi ünnepét a Néprajzi Múzeumban rendezte meg a két érdekelt filmintézet, a magyar és a francia. Láttuk a századforduló Budapestjének büszkeségét, az Andrássy utat az Operával, meg a Lánchidat, díszes hintókat húztak tollbokrétás lovak, vitték a szent koronát a Hôsök terérôl a Várba, vagy vice versa, mert kicsit fura volt az egész, milyen más is az a régi Pest, de aztán kiderült, hogy csak a filmet fűzték be fordítva.

A Lumiere-operatôrök 17 méteres, 50 másodperces tekercsekre forgattak, csináltak is több mint ezer felvételt, ami csodával határos módon tizenkilenc híján mind megmaradt. Ebbôl a tengernyi anyagból választott ki huszonnyolcat Jean-Pierre Jeancolas filmtörténész. Lyonból, az ôshazából indult, és mintha csak az Orient expressz klasszikus útvonalát követné, úgy vitte el a nézôt Londontól Isztambulig, hogy aztán egy nagy körsvenkkel befogja Európa köré Észak- és Közép-Amerika, Ázsia és Afrika nagyvárosait is.

A Lumiere-bolygó összeállítás után egy

ôs-Jancsó

következett, alighanem azért, mert a száz évvel korábbi helyszínen forgott ez is, az 1952-es május elsején. A nyolcadik szabad május 1. idôszámítás elôtt tíz évvel készült, hiszen Jancsó az 1962-es Oldás és kötést nevezi elsô filmjének, a korábbiakat megtagadta. Van azért e korhű dokumentumfilmnek erénye, szép pillanata is: dinamikus, eleven darab, jól vágott, jól plánozott, és igazán szép a szélben lobogó zászlók képe.

Az ünneplés és a technika ördöge idôrabló dolog, Balogh Béla 1921-ben készült remekébôl, A megfagyott gyermekbôl sajnos csak az elsô tekercs fért bele a programba. A némafilmeket a magyar Jean-Michel Jarre, Benkô László látta el hangulatos szintetizátorzenével, különösen megkapó volt a legelôrôl hazatartó tehéncsorda, amint pattogó technoritmusra ballag a magyar alkonyatban. A születésnapi köszöntéshez bor is érkezett a Gundelból, tehát nagyjából azon az útvonalon, mint száz éve a szent korona. A száraz fehérre még sokáig emlékezni fogunk.

- borz -

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.