Lemez

Nine Inch Nails: Not The Actual Events

Zene

Valljuk be, azért erre már lehetett számítani: a Trent Reznorral huzamosabb ideje együtt dolgozó, vele több David Fincher-film soundtrackjét jegyző Atticus Ross immáron végérvényesen a Nine Inch Nails tagja lett. Az angol zenemágus ezen az ötdalos EP-n debütál, amely két nappal karácsony előtt jelent meg. A 22 perces anyag, ha minden igaz, előfutára két nagy dolognak is (lemeznek és turnénak, alighanem), ami 2017-ben várható az indusztriális rock éllovasaitól.

Talán a cím is erre utal, hogy ez a kis köztes kiadvány még nem a főattrakció, hanem csak felvezet valami sokkal monumentálisabb halmazt. Szerencsére a Not The Actual Events azért sokkal több szimpla intrónál – még ha nem is teljesen egységes a színvonala. A nyitó Branches/Bones szinte egy az egyben hozza vissza a Downward Spiral nem éppen felhőtlen hangulatát, de túl hirtelen vége szakad, és már jön is a gitárokat nélkülöző, viszont az elektronikát annál hatásosabban bevető Dear World. Ezután jön az EP első csúcspontja, a She’s Gone Away, amelyben Mariqueen Mandig vokálozik. A meglehetősen zúzós The Idea Of You-ban Dave Grohl püföli a dobokat, a záró Burning Brightban pedig Dave Navarro gitározik a Jane’s Addictionből – ez az EP egyértelmű csúcspontja (benne a védjegyszerű, önmarcangoló szöveggel), amely bőven nyújt annyit, amennyivel simán kihúzzuk a remélhetőleg idén valóban megjelenő új albumig.

The Null Corporation, 2016

Figyelmébe ajánljuk

Vérző papírhold

  • - ts -

A rendszeresen visszatérő témák veszélyesek: mindig felül kell ütni a tárgyban megfogalmazott utolsó állítást. Az ilyesmi pedig egy filmzsánerbe szorítva a lehetőségek folyamatos korlátozását hozza magával.

Szűznemzés

Jobb pillanatban nem is érkezhetett volna Guillermo del Toro új Frankenstein-adaptációja. Egy istent játszó ifjú titán gondolkodó, tanítható húsgépet alkot – mesterséges intelligenciát, ha úgy tetszik.

Bárhol, kivéve nálunk

Hajléktalan botladozik végig a városon: kukákban turkál; ott vizel, ahol nem szabad (mert a mai, modern városokban szabad még valahol, pláne ingyen?); már azzal is borzolja a kedélyeket, hogy egyáltalán van.

Brahms mint gravitáció

A kamarazenélés közben a játékosok igazán közel kerülnek egymáshoz zeneileg és emberileg is. Az alkalmazkodás, kezdeményezés és követés alapvető emberi kapcsolatokat modellez. Az idei Kamara.hu Fesztivál fókuszában Pablo Casals alakja állt.

Scooter inda Művhaus

„H-P.-t, Ferrist és Ricket, a három technoistent két sarkadi vállalkozó szellemű vállalkozó, Rácz István és Drimba Péter mikrobusszal és személyautóval hozza Sarkadra május 25-én. Ezen persze most mindenki elhűl, mert a hármuk alkotta Scooter együttes mégiscsak az európai toplista élvonalát jelenti. Hogy kerülnének éppen Magyarországra, ezen belül Sarkadra!?” – írta a Békés Megyei Népújság 1995-ben arról a buliról, amelyet legendaként emlegetnek az alig kilencezer fős határ menti kisvárosban.

Who the Fuck Is SpongyaBob?

Bizonyára nem véletlen, hogy az utóbbi években sorra születnek a legfiatalabb felnőtteket, a Z generációt a maga összetettségében megmutató színházi előadások. Elgondolkodtató, hogy ezeket rendre az eggyel idősebb nemzedék (szintén nagyon fiatal) alkotói hozzák létre.

A Mi Hazánk és a birodalom

A Fidesz főleg az orosz kapcsolat gazdasági előnyeit hangsúlyozza, Toroczkai László szélsőjobboldali pártja viszont az ideo­lógia terjesztésében vállal nagy szerepet. A párt­elnök nemrég Szocsiban találkozott Dmitrij Medvegyevvel, de egyébként is régóta jól érzi magát oroszok közt.