Lemez

Lazerpunk!: Nightcrawler

  • Lang Ádám
  • 2017. február 12.

Zene

„Valóság vagy fantázia? Ez a virtuális valóság, a hely, ahol szabad lehetsz” – szól a második Lazerpunk!-lemez második száma, a Virtual Reality. A gyakorlatilag a semmiből néhány év alatt az ország egyik legkarakteresebb színterévé formálódó synthwave-szcéna élharcosa – ha részleteiben fontos eltolódásokkal is, de – ugyanazt folytatja a Nightcrawleren, mint amit a Game Over című bemutatkozásán megkezdett. A kiindulópont most is a nyolcvanas évek popesszenciáját zeneileg legjobban konzerváló szintetizátoros zsáner: innen indul a neonfényekkel szegélyezett virtuális éjszakai száguldozás. De másféle zörejek is vannak: az alaphangot megadó The Message-ben nyolcbites betét bukkan fel, a Level One-ban mintha gitárriff sodorna, a Wonderland darkwave-es ipari zakatolását pedig töltényhüvelyek csörömpölése díszíti.

A lemez első fele olyan, mintha egy retró akció-videójátékban lennénk, ahol Lazerpunk! zenéje kíséri a küldetéseket. A második felében viszont az érzelmesebb, finomabb témákkal egészen új oldalát ismerhetjük meg ennek a popkulturális utalásokkal sűrűn operáló univerzumnak. Ennek az ívnek a csúcspontjára a Radio Towers kába nosztalgiája után a melankolikus This Is Not The Enddel jutunk el. Majd két újabb sodró menet és a napfelkeltét megidéző, epikus Endgame után egy furcsa, tájidegen zárótrekk vet ki minket ebből a sosemvolt, de a nem is olyan távoli jövőben talán már lehetséges világból – melynek a zenéje bár a nyolcvanas években fogant, a Nightcrawler-féle lemezek miatt a mai napig frissnek hat.

Szerzői kiadás, 2016

Figyelmébe ajánljuk

Minden nap egy forradalom

A történelem nem ismétli magát, hanem rímel. Paul Thomas Anderson egy szinte anakronisztikusan posztmodern filmet rendezett; bár felismerjük őrült jelenünket, láz­álomszerűen mosódik össze a hatvanas évek baloldali radikalizmusa a nyolcvanas évek erjedt reaganizmusával és a kortárs trumpista fasisztoid giccsel.

Japán teaköltemény

A 19. század derekán, miután a Perry-expedíció négy, amerikai lobogókkal díszített „fekete hajója” megérkezett Japánba, a szigetország kénytelen volt feladni több évszázados elszigeteltségét, és ezzel együtt a kultúrája is nagyot változott.

Maximál minimál

A nyolcvannyolc éves Philip Glass életműve változatos: írt operákat, szimfóniákat, kísérleti darabokat, izgalmas kollaborációkban vett részt más műfajok képviselőivel, és népszerű filmzenéi (Kundun; Az órák; Egy botrány részletei) révén szélesebb körben is ismerik a nevét. Hipnotikus minimalista zenéje tömegeket ért el, ami ritkaság kortárs zeneszerzők esetében.

Egy józan hang

Romsics Ignác saját kétkötetes önéletírása (Hetven év. Egotörténelem 1951–2021, Helikon Kiadó) után most egy új – és az előszó állítása szerint utolsó – vaskos kötetében ismét kedves témája, a historiográfia felé fordult, és megírta az egykori sztártörténész, 1956-os elítélt, végül MTA-elnök Kosáry Domokos egész 20. századon átívelő élettörténetét.