Lemez

Lazerpunk!: Nightcrawler

  • Lang Ádám
  • 2017. február 12.

Zene

„Valóság vagy fantázia? Ez a virtuális valóság, a hely, ahol szabad lehetsz” – szól a második Lazerpunk!-lemez második száma, a Virtual Reality. A gyakorlatilag a semmiből néhány év alatt az ország egyik legkarakteresebb színterévé formálódó synthwave-szcéna élharcosa – ha részleteiben fontos eltolódásokkal is, de – ugyanazt folytatja a Nightcrawleren, mint amit a Game Over című bemutatkozásán megkezdett. A kiindulópont most is a nyolcvanas évek popesszenciáját zeneileg legjobban konzerváló szintetizátoros zsáner: innen indul a neonfényekkel szegélyezett virtuális éjszakai száguldozás. De másféle zörejek is vannak: az alaphangot megadó The Message-ben nyolcbites betét bukkan fel, a Level One-ban mintha gitárriff sodorna, a Wonderland darkwave-es ipari zakatolását pedig töltényhüvelyek csörömpölése díszíti.

A lemez első fele olyan, mintha egy retró akció-videójátékban lennénk, ahol Lazerpunk! zenéje kíséri a küldetéseket. A második felében viszont az érzelmesebb, finomabb témákkal egészen új oldalát ismerhetjük meg ennek a popkulturális utalásokkal sűrűn operáló univerzumnak. Ennek az ívnek a csúcspontjára a Radio Towers kába nosztalgiája után a melankolikus This Is Not The Enddel jutunk el. Majd két újabb sodró menet és a napfelkeltét megidéző, epikus Endgame után egy furcsa, tájidegen zárótrekk vet ki minket ebből a sosemvolt, de a nem is olyan távoli jövőben talán már lehetséges világból – melynek a zenéje bár a nyolcvanas években fogant, a Nightcrawler-féle lemezek miatt a mai napig frissnek hat.

Szerzői kiadás, 2016

Figyelmébe ajánljuk

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.

Trump, a nagy béketeremtő?

Bár a gázai háborút sikerült leállítani, a Trump-féle „peace deal” valójában ott sem egy békemegállapodás, legfeljebb egy keretterv. Ukrajna esetében viszont Trump még a béketerv precíz kiszabásáig sem jutott el.

Vadászok, kergetők, árulók

Nyíltan támogatja a Magyar Önvédelmi Mozgalom a Mi Hazánk céljait – kérdés, hogy a Fideszt is kiszolgálják-e. Az utóbbi időben sokan léptek be a szervezetbe. Egyes tagok úgy vélik, hogy a mozgalomra túl nagy hatást gyakorolnak a pártok.