„Első zongoraversenyemet 1926-ban írtam. Ez a mű szándékom ellenére kissé – sőt, mondhatni, nagyon – nehézre sikeredett mind a zenekar, mind a közönség számára. Néhány év múlva, 1930–31-ben ezért akartam megírni 2. zongoraversenyemben az elsőnek mintegy ellendarabját: olyan művet, amely a zenekar számára kevésbé nehéz, tematikus anyagai pedig tetszetősebbek. Ez a szándék magyarázza utóbbi versenymű legtöbb témájának népszerűbb és könnyedebb jellegét. […] Megjegyzem még, hogy két zongoraversenyemnek egyikét sem zenekarral kísért zongorára, hanem zongorára és zenekarra írtam; szólistának és együttesnek teljesen egyenrangú szerepet szántam mindkettőben.” 1939-ből visszatekintve ekképpen jellemezte 2. zongoraversenyét (és egyszersmind addigi mindkét zongorás versenyművét) Bartók Béla, aki a mű 1933. januári 23-i, tehát Hitler kancellári kinevezését pontosan egy héttel megelőző frankfurti ősbemutatójáról írván lakonikusan még ezt is odabiggyesztette: „(Ez volt utolsó németországi szereplésem.)”
Bartók középső zongoraversenyét most az Óbudai Danubia Zenekar koncertjén hallhatjuk majd: Balázs János szólójával és a hazánkban sokat szereplő japán karmester, Izaki Masahiro vezényletével (Zeneakadémia, január 20., fél nyolc). Ugyanitt a fiatal Ligeti György bartókias versenyműve, az 1951-es Concert romanesc, Dohnányi Ernő 2. szimfóniája, valamint – Jordán Tamás előadásában – A Dunánál is elhangzik.
Ugyanezen az estén még egy nagy huszadik századi zongoraverseny, méghozzá a műfaj egyik legboszorkányosabbika is megszólal majd, de immár a Müpában, a Pannon Filharmonikusok esedékes koncertjén (Nemzeti Hangversenyterem, január 20., fél nyolc). Szergej Rahmanyinov 3. zongoraversenye lesz ez a mű, amelynek művészt próbáló magánszólamára ezúttal Andrej Gavrilov fog vállalkozni, hogy azután a program második felében meghallgathassuk a Bartókot irritáló VII. „Leningrád” szimfóniát is Dmitrij Sosztakovicstól (képünkön főcsővezető tűzoltó gyanánt beállítva, Leningrád ostroma idején).
Két jeles zongorista után következzen egy nem kevésbé méltatandó hegedűs: Baráti Kristóf, aki most éppen a Liszt Ferenc Kamarazenekar soros koncertjén játszik majd (Nemzeti Hangversenyterem, január 18., fél nyolc). Ő Haydn, Vivaldi, Sibelius és Saint-Saëns kompozíciói mellett még az épp zeneszerzői rehabilitálás alatt álló hegedűvirtuóz, Eugène Ysaÿe egyik darabját is elő fogja adni, mely szerzemény címével Villont juttathatja az eszünkbe: Les Neiges d’antan, azaz a tavalyi hó.
Végezetül jöjjön egy boszorkányszombat – kedden! A Goethe által megverselt Harz-hegységi Walpurgis-éj Felix Mendelssohn 1831-es világi kantátája révén vonul, lovagol és szánkázik majd elénk a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar közös zeneakadémiai estjén (január 17., fél nyolc). A karmester Hamar Zsolt lesz, aki mindazonáltal nemcsak dirigensként, de átírói-társszerzői minőségében is szerepelni fog ezen a koncerten, elvégre Robert Schumann Esz-dúr zongoraötöse az ő zenekari átiratában hangzik majd fel, méghozzá e változat ősbemutatója gyanánt.
