Lemez

Noel Gallagher’s High Flying Birds: Chasing Yesterday

Zene

Noel Gallagher az egyik ­leg­izgalmasabb interjúalany, aki akkor is vicces és érdekes dolgokat mond, ha történetesen semmi kedve beszélgetni. Különösen lemez-megjelenési időszakban szól be szívesen bárkinek, hívják azt Ed Sheerannek, James Bluntnak vagy épp ­Liam Gallaghernek. Az Oasisben ő volt az agytröszt, az öccse pedig hiá­ba próbálkozott a Beady Eye nevű zenekarával, mindig is egyértelmű maradt, hogy dalszerzői vénával inkább csak Noelt áldotta meg a sors.

A 2011-es első szólóalbuma egyál­talán nem sikerült rosszul, és a Chasing Yesterday sem okoz most csalódást. A cím beszédes: az albumot nyitó Riverman rögtön a Wonderwall akkordjaival nyit, bár a dalban szaxofont is hallunk, akárcsak a Right Stuff című tételben. A legtöbb szám a tűnődős, enyhén misztikus hangulatba került Noelt prezentálja. Viszonylag sokszor szólalnak meg billentyűs hangszerek, de akad azért gyorsabb, gitárközpontú felvétel is: ilyen a Lock All The Doors, vagy a nem csak a címében Led Zeppelin-es While The Song Remains The ­Same. Hogy az egykori Oasis vezérnek egyáltalán nincs rossz kedve, arra a Mexican és a You Know We Can’t Go Back a legjobb példa – utóbbi a szerelemről szól, viszont
a cím akár Liamnek is üzenhetne, meg mindazoknak, akik még mindig tennének fel pénzt arra, hogy az idei Glastonbury egyik headlinere az Oasis lesz. Az album talán legfontosabb dala a záró Ballad Of The Mighty I, amely részben ars poetica (ráadásul az örök haver, Johnny Marr gitározik benne), zeneileg pedig az előző album legjobb dalát, az AKA What A Life-ot idézi. A lényeg viszont a videoklip, melyben a 47 éves rocklegenda nem hajlandó felvételt ismételni – főleg miután a rendező véletlenül Liamnek szólítja. A humorérzék tehát a régi, a Chasing Yesterday pedig korrekt munka – alkotójának már csak arra kellene vigyáznia, hogy a nyilatkozatai ne legyenek izgalmasabbak a dalainál.

 

Magneoton, 2015

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.