„Hiú játék nagy embereket az örökkévalóságból a mába idézni, véleményüket kérdezni a mai élet problémáiról. […] Mit szólna Richard Wagner a mi problémáinkhoz, gondjainkhoz, feladatainkhoz? Ez a feltételes mód üresen, kísértetiesen kong, nem lehet végiggondolni. […] érjük be azzal, hogy Wagner művét tiszteletben tartjuk mint a német és a nyugati életforma hatalmas, sok értelmű jelenségét, amely mindenkor erős ösztönzést sugároz művészetre és megismerésre.” Thomas Mann 1933-ban óvta ekképp kortársait és persze Wagner emlékezetét az aktualizálás, a jelenbe idézés erős kísértésétől, s a dátum láttán érteni véljük a nagy író és legalább oly nagy Wagner-rajongó aggodalmas fenntartásait. Wagner műveit azonban mindmáig váltig a mi problémáinkra, gondjainkra és feladatainkra próbálják megfeleltetni mindazok, akik színpadra állítják például (és kiválólag) a Ring-tetralógiát – s ezt alighanem igen jól teszik. A tetralógia előestéje, A Rajna kincse, amelynek legelső operaházi előadását bizonyos Gustav Mahler vezényelte, most visszatér az Andrássy úti Ybl-palota repertoárjára: M. Tóth Géza látványosnak ígérkező rendezésében, Halász Péter vezényletével, valamint azzal az ígérettel, hogy a következő évadok során összeáll egy új és teljes operaházi Ring. A Walhallába bevonuló istenek és istennők közül Wotant Kálmándi Mihály, Logét Adrian Eröd, Frickát Németh Judit, az óriások fogságából megszabadított, szépséges Freiát pedig Keszei Bori alakítja majd (március 21., hét óra).
Wagnert bemutatni mindig különleges vállalkozás, ám ezen a szombaton egy méreteiben még ennél is jelentősebb, már-már rekordot sejtető vállalkozás is vár reánk a Művészetek Palotájában: egy huszonnégy órás maratoni koncert, Bach összes orgonaművének minőségi megszólaltatását ígérve. A rajt még pénteken késő este lesz, amikor is Michel Bouvard francia kapcsolattal rendelkező Bach-orgonaműveket játszik majd (Nemzeti Hangversenyterem, március 20., tíz óra), hogy aztán sorba odatelepedjenek a játszóasztalhoz hazai és külhoni jeles orgonisták, egészen a szombat esti utolsó koncertig, melyen Christoph Bossert Bach „Német orgonamisé”-nek is nevezett gyűjteményét fogja végigjátszani (Nemzeti Hangversenyterem, március 21., nyolc óra).
Másnap ugyanitt szokatlan összeállítású és szokatlan összeállású koncert válik esedékessé, hiszen az MR Szimfonikusok és a Nemzeti Énekkar működik majd együtt egymással a neves vendég karmester, Daniel Oren vezénylete alatt (Nemzeti Hangversenyterem, március 22., fél nyolc). Ravel Bolerója és a Sorsszimfónia előtt pedig Leonard Bernstein oratorikus műve, a Chichesteri zsoltárok hangzik fel 1965-ből, melynek egyik megrendelője éppenséggel a chichesteri székesegyház orgonistája volt. Az orgonának jut majd azután hangsúlyos szerep kedden, amikor is a MÁV Szimfonikus Zenekar bérleti estjén Grieg a-moll zongoraversenyének nyomában, Csaba Péter irányításával felhangzik Mahler „Feltámadás” melléknevű 2. szimfóniája (Nemzeti Hangversenyterem, március 24., fél nyolc).
S végül egy 90. születésnap: Pierre Boulezé! Tiszteletére a Concerto Budapest, Rácz Zoltán és egy sor más muzsikus ad majd hangversenyt a Zeneakadémián, két Boulez-mű magyarországi bemutatójának is szerét ejtve (március 25., fél nyolc).
