rés a présen: Van személyes kötődésed a Budapesti Fesztiválzenekarhoz?
Winkler Nóra: Sok jó élményem van velük, illetve Fischer Ivánnal. 2008-ban New Yorkban magyar kulturális évad volt, és a szervezők megkeresték az akkor még létező Kultúrházat, forgassunk tévés beszámolókat a hazai közönségnek. Rengeteg jó program volt, a Fesztiválzenekar a Carnegie Hallban adott koncertet. Hisztérikusan, állva tapsolt az egész terem. Utána fogadást adtak a zenekarnak, és ahogy ott lebegtünk ebben a boldog sikerben, azt nem fogom elfelejteni. Később részt vettem a filmes kampányaikban, írtam egy koncertjük programfüzetébe arról, hogy milyen festmény jut eszembe és miért az adott zeneműről. Pár éve pedig, egy nagy banknak vezettem belső motivációs beszélgetéseket, egyik témánk a régi formák/működések megújítása, felfrissítése volt. Javasoltam, forgassunk Fischer Ivánnal erről, ő folyton klasszikusokat hoz át a jelenbe. Neki is tetszett az ötlet, az extrém sűrű napjában öt egész perce volt erre, késő este, egy Night Music vezénylése előtt. Bevilágított a stáb, Iván belépett és 4 perc 58 másodpercig beszélt lényegre törően, vágni se kellett. Szép pillanat volt az is, amikor 2019 januárjában, az addig tökéletesen leplezhető terhes hasammal mentem a BFZ bálra vezetni az aukciót. Földig érő ruhámban beléptem a terembe, és nagyjából együtt sírtunk örömünkben a zenekarral.
rap: Milyen hagyományai vannak a BFZ adománygyűjtő báljainak?
WN: Hét éve kértek fel először, hogy ezt az aukciót vezessem. Eleve rajongok a BFZ-ért, és mindig jó célokra gyűjtünk ezen az estélyen; a zene közösségivé tételére, idősotthonokban, köztereken való ingyenes koncertekre, fiatal és reménytelenebb térségekből érkező tehetségek támogatására.
rap: Hogy néz ki egy ilyen árverés?
WN: Szeretem személyesre venni, viccelődni, pláne, ha olyan licitál, akit ismerek. A katalógusban festmények, dizájntárgyak, és legfőképpen élmények szerepelnek, egyszeri és megismételhetetlen találkozások a zenekarral, utazások, házi koncertek, privát vacsora, szóval amúgy elérhetetlen dolgok, így aztán nagy szabadságom van, hogyan pörgetem. Jó a közönség, van egy törzsvendégkör, és egyre több szimpatikus új ember az asztaloknál.
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
