rés a présen

„Nyilván úszni fog”

  • rés a présen
  • 2023. január 4.

Zene

Winkler Nóra árverésvezető

rés a présen: Van személyes kötődésed a Budapesti Fesztiválzenekarhoz?

Winkler Nóra: Sok jó élményem van velük, illetve Fischer Ivánnal. 2008-ban New Yorkban magyar kulturális évad volt, és a szervezők megkeresték az akkor még létező Kultúrházat, forgassunk tévés beszámolókat a hazai közönségnek. Rengeteg jó program volt, a Fesztiválzenekar a Carnegie Hallban adott koncertet. Hisztérikusan, állva tapsolt az egész terem. Utána fogadást adtak a zenekarnak, és ahogy ott lebegtünk ebben a boldog sikerben, azt nem fogom elfelejteni. Később részt vettem a filmes kampányaikban, írtam egy koncertjük programfüzetébe arról, hogy milyen festmény jut eszembe és miért az adott zeneműről. Pár éve pedig, egy nagy banknak vezettem belső motivációs beszélgetéseket, egyik témánk a régi formák/működések megújítása, felfrissítése volt. Javasoltam, forgassunk Fischer Ivánnal erről, ő folyton klasszikusokat hoz át a jelenbe. Neki is tetszett az ötlet, az extrém sűrű napjában öt egész perce volt erre, késő este, egy Night Music vezénylése előtt. Bevilágított a stáb, Iván belépett és 4 perc 58 másodpercig beszélt lényegre törően, vágni se kellett. Szép pillanat volt az is, amikor 2019 januárjában, az addig tökéletesen leplezhető terhes hasammal mentem a BFZ bálra vezetni az aukciót. Földig érő ruhámban beléptem a terembe, és nagyjából együtt sírtunk örömünkben a zenekarral.

rap: Milyen hagyományai vannak a BFZ adománygyűjtő báljainak?

WN: Hét éve kértek fel először, hogy ezt az aukciót vezessem. Eleve rajongok a BFZ-ért, és mindig jó célokra gyűjtünk ezen az estélyen; a zene közösségivé tételére, idősotthonokban, köztereken való ingyenes koncertekre, fiatal és reménytelenebb térségekből érkező tehetségek támogatására.

rap: Hogy néz ki egy ilyen árverés?

WN: Szeretem személyesre venni, viccelődni, pláne, ha olyan licitál, akit ismerek. A katalógusban festmények, dizájntárgyak, és legfőképpen élmények szerepelnek, egyszeri és megismételhetetlen találkozások a zenekarral, utazások, házi koncertek, privát vacsora, szóval amúgy elérhetetlen dolgok, így aztán nagy szabadságom van, hogyan pörgetem. Jó a közönség, van egy törzsvendégkör, és egyre több szimpatikus új ember az asztaloknál.

 
Fotó: Csiszér Goti

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

„Legalább két generáció kell”

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény

A magyar jogalkotás az elmúlt évtizedekben különös képet rajzolt a társadalomról. A törvények, amelyekről azt hittük, hogy semlegesek, valójában arcvonalakat húztak. A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el.

„Hadd legyen már véleményem!”

Háromgyermekes anya, legidősebb lánya középsúlyos értelmi fogyatékos. Rendőr férjét, aki másodállásban is dolgozik, alig látja. Az állam magára hagyta őket – ahogyan a sorstársait is. Felszólalt Magyar Péter országjárása során, s a pártelnök segítséget ígért.