Pagliara sok tekintetben mestere és alkalmi alkotótársa, Daniel Wang nyomdokain járva használja kreatív médiumként egyedien megszólaló szintetizátorait, nemcsak a hangzásra, de a szerzemények finom és szellemes kidolgozására is ügyel. Ihletteli módon interpretálja újra az italo, electro vagy épp acid hagyományokat, ami némi finom melankóliával, cseppnyi iróniával és jól elkapott hangulatokkal párosul – legalábbis ez hallható még az ősszel megjelent nagylemezén is. Pagliara könnyed kézzel reciklál, párosít műfajokat, stílusokat és hangzásokat, és épp e nehezen utánozható lazaság válik védjegyévé. Fenntartások nélkül követhetik egymást az álomszerű neo-italo (Persistently There), a napfényes zongorás house (a Snaxszel közös Snap Out), a zsíros ütemeken lüktető, kissé füstös hangulatú triphop (Half-time Dreams INIT vokáljával), meg a kissé zordonabb uptempo darabok (Nocturnal Prowler). Pagliara különféle formációk (The Rimshooters, The Violet Hour, Banana Moon stb.) tagjaként is izgalmas zenéket publikált, de most sem egyedül dolgozott. Kiemelnénk az inkább EBM/wave beütésű dark discóban utazó Curses (Luca Venezia) oldalán készített két számot: a Mitate ambient-jazz hullámzására tromfol rá a középlassú tempós Pepper on the Tongue sodró lendülete.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
