KONCERT
Jersze, Európa
Bankó András emlékére
A vártnál szolidabb érdeklõdés övezte a Bankó András emlékére rendezett népzenei estet, de én ezt nem bántam. Talán zavart is volna a tolakodás, épp most, amikor...; akik ismerték Andrást, tudják, hogy milyen gyakran érezte sziszifuszinak azt a küzdelmet, amit a népzene népszerûsítéséért folytatott. Így legalább képben lehettünk.
A Jersze, Európa cím az utolsó publikációját idézte, a Kaláka Folkfesztivál lapjában adott hangot azon aggodalmának, hogy a Közös Európa globális zenei nyelve elfojthatja a még élõ kisebbségi kultúrákat. Hát most itt voltak mind, akár a nagykönyvben. Akár egy nagy könyvben, amit András írhatott. Egymás után és egymás táncát járva, csángó, szláv és cigány - Zurgó, Ökrös, Vujicsics, Kalyi Jag, Téka és Egyszólam, hadd ne folytassam. A folkon túl: Makám. Akik meg nem tudtak eljönni -mint a nagy szerelem, a Muzsikás -, azt kezdeményezték: ezentúl Jersze, Európa minden évben. Együtt járva, újra és újra, mondom, mint abban a...
Bankó András mûve.
m. l. t.
Almássy Téri Szabadidõközpont, szeptember 26.
KIÁLLÍTÁS
Kötöttségek
Patricia Waller kiállítása
Patricia Waller (német, 35 éves és vidám) szobrásznak tanult, de aztán úgy gondolta, hogy nekiesni kõnek, fémnek, fának egy kicsit rombolás, kívül maradás, olyasmivel dolgozna inkább, amit legalább részben maga állít elõ. Azóta szelíden horgol, kötöget. Lehetne persze sálat is, meg kardigánt, õ inkább olyasmit köt, ami egy kicsit idétlen, egy kicsit szomorkás, meg dermesztõ is. Kéz-, láb-, fogprotéziseket, vizeletfelfogó rendszereket például. Esendõségeket domesztikál, kiröhögés nélkül von derûbe tragédiákat, a nézõ pedig megszeppenve kapaszkodik a perverzió határvidékén egyensúlyozó csendes humorba.
Vannak aztán horgolt-kötött állatkísérletek, mindenféle bamba tekintetû rejtélyes kis jószágok, lombikokra, mûanyag csövekre kötve, látszik, hogy megszokták, már mindegy, már nem fáj nekik, de azért rossz így, ahogy vannak, örökké mozdulatlanul, várva, és jó, hogy csak addig, amíg a fonál végképp kiszõrösödik.
A harmadik teremben pedig valódi csúcstechnológia rejtõzik a kötött burok, a virágminták mögött: igazi robotok igazi karjai. Van egy mozgó robot is, olyan gyerekrobot, elõre- és hátramegy, amíg ki nem fogy az elem. (A kiállítás megnyitásakor állítólag még oldalazni is tudott.)
Akkor már most mi ez? Gyagyáskodás, a reflexió posztmodern reflexiója? Nyilván. Az is. Ahogy ez már szokás azóta, hogy az öncélúvá forduló, mert az elutasított világ részévé váló tiltakozó, kritikai mûvészetnek már az agóniája is a végét járja. Egy kissé pop-artos játék, öröm a szemnek, de megcsavarva a csavarosnak persze nem nevezhetõ gondolattal, hogy a melegen puha felszínek alatt rideg vérvaló rejtezik? Patricia Waller kiállításán felesleges volna súlyos, nagy gondolatok után kutakodni. A tárgyak összetetten, kicsi feszültségeket teremtve hatnak, és a feszültség egy kissé már gyönyör.
- kyt -
Knoll Galéria, VI., Liszt Ferenc tér 10. Hétfõ-péntek: 14-18.30, szombat: 11-14.00 november 22-ig
****
FILM
Túl az egzotikumon
Abbas Kiarostami: Az olajligeten át
Ha azt hallja, film a filmben, akkor a csak félig is mûvelt európai mozinézõ lelkiekben készülni kezd a filmbéli rendezõ egzisztenciális nyavalyáinak elviselésére, és találgatja, kap-e valami újat a forgatási káosz közhelyeihez képest.
Ha azt hallja, iráni film, akkor ugyanez a nézõ egyrészt egzotikumot sejt, egy kultúrát, melynek megértésére még csak vágyakoznia is hiábavaló, másrészt kódolt üzeneteket az iszlám korlátai mögül, harmadrészt eszébe ötlik az utóbbi évek nemzetközi fesztiváltrendje, hogy iráni film ritkán távozik haza bárhonnan is valami díj - lehetõleg nagy" - nélkül.
Most tehát Iráni Filmhét a Hunniában, s a díszelõadás, nagyköveti beszéd és alkoholmentes fogadás között a friss cannes-i nyertes, Kiarostami 1994-es munkája, film a filmben. Ami egyáltalán nem az, mint amit az ember várna. A fõszerepet nem a filmbéli rendezõ lelke alakítja, hanem az õ amatõr sztárjáé, egy írástudatlan és szegény fiatalemberé, aki mellesleg mosogat és teát fõz a stábra, de nem ez nyomja a szívét, hanem a viszonzatlan szerelem. Az egzotikum olyan visszafogott, amennyire egy földrengés utáni vidéki környezet engedi, a nõk persze - leszámítva az öregeket és az úgy látszik ott is öntörvényû cigányasszonyokat - fekete csadorban, de arcuk szabadon. Forgatási káoszt alig kapunk, a filmbéli stáb nem nagyobb, mint amikor a Magyar Televízió egy szimpla riportra kivonul, a probléma nem a stáb körül van, hanem a filmbéli film két fõszereplõjének filmen kívüli viszonyában, kódolt üzenetek helyett pedig humánus humor jár, az utolsó pillanatig kétségben hagyott happy end reményével.
Sz. T.
Az olajligeten át; iráni, 1994, 100 perc; írta és rendezte: Abbas Kiarostami; szereplõk: Hossein Rezai, Mohammad Ali Keshavarz, Zarifeh Shiva
****
LEMEZ
Miközben már rég
Chumbawamba: Tubthumper
Kevésbé zajosak, kevésbé radikálisak, de így könnyebb szeretni õket, jobban áll nekik. Meg hát nem is volna kóser állandóan a kapitalizmust csesztetni, miközben egyik multitól a másikig. (Épp most debütáltak az EMI-nél, addig a Poly-Gram.)
Szóval konzekvens és hiteles az alapállás így: ahogyan a pop- és folkzene színeibõl kikeverték a hangjukat, ugyanúgy megõrizték plebejusságukat a szolidabb tónusú szövegek; csak úgy süt belõlük a szolidaritás.
Az albumot megelõlegezõ Tubthumping maxi a (kitûnõ) címadó szám remixeivel már sejtette Chumbáék technós/dance-os kokettálását, egy másik dalban azonban a folklegenda Oyster Banddel fogódzkodtak össze, szóval beleférhetett bármi is. Ehhez képest az albumon nyoma sincs az Oysternek, hanem a kütyük, azok ott vannak minden kilométerkõnél. Nem erõszakoskodnak, nem zavarnak, csak nem mindig jön át, miért kell az ilyen táncprogramoknak ott tipródniuk, miközben már rég elszálltam az énekkel, a trombitával.
Akik hallották a Szigeten, vagy akik elmennek majd november 23-án, megerõsíthetik: koncerten épp annyival többek, amennyivel kevesebbek így.
- bandra -
EMI, 1997
****
FILM
Újra szól a dinódübörgés
Steven Spielberg: Az elveszett világ
Ha már egyszer sikerült feltámasztani a dinosaurusokat, mibe kerül másodszor is? Sokba, de megéri, hiszen a Jurassic Park folytatása már az elsõ hétvégén majd´ százmilliót hozott, dollárban, az újraélesztõk konyhájára. Eddig a sikertörténet, melynek immár mi is részesei lehetünk. A filmélmény az más, hihetné az ember.
Nem más. Az is az invázióban rejlik. Ha beülsz a moziba, légy bár a legmegátalkodottabb ellendrukker, elsodornak az õsszörnyetegek, meg sem fogalmaztad magadban az elsõ fanyalgó mondatot, máris eltelt a két óra, fölzabált a monstrum. Õmonstrumságát hívhatjuk dinosaurusnak, T. Rexnek vagy egyszerûen személyesen Hollywoodnak is. Tudományosan Industrial Light and Magicnek.
A sztori nem érdekes. Vagyis voltaképpen az, pótszigeten pótdinók élnek, mint galambok, de az ember addig vegzálja õket, míg berágnak, és lesz nemulass. Az Industrial Light and Magic érdekes. George Lucas cége, mely megépítette, megmozgatta és különbözõ kunsztokra késztette az évmilliós téli álmukból fölvert masztodonokat. Idén õsszel zsebre vágták a világot a technika vállalatba tömörült ördögei. Õk jegyzik a Féktelenül 2-t és a Sötét zsarukat is. Ha ezekhez hasonlítjuk vizsgált mûvüket, dupla fenekû eredményre jutunk. Technikai értelemben magasan Az elveszett világ viszi el a pálmát, viszont korunk "Tarantino utáni" mozija kétségtelenül a Men In Black. Ezzel együtt a dinók visszatérése feltétlenül ajánlott darab. Ilyen ma a holtbiztos kasszasiker.
- õcsényi -
Az UIP-Duna Film bemutatója
****
FOLYÓIRAT
Véres hús és gólhelyzet
Replika, legújabb
"Kuhn egyik legtöbbet vitatott tanítása az inkommenzurábilitás tézise, mely szerint a rivális paradigmák összemérhetetlenek." Ezt nem tudtam, hogy összemérhetetlenek, így mindjárt más szemmel nézek a paradigmákra meg Kuhnra, akirõl azt sem tudtam, hogy élt, nemhogy meghalt, és hogy tézisei voltak. A fenti mondat egyébként csak azt jelenti, hogy a vitatkozó felek nincsenek közös nevezõn, ezért elbeszélnek egymás mellett. Tipikus Replika. Horribilis tudományos stílus, de mögötte néha ott az értelem, olyan IQ-szintûeknek, mint én, aki azt se tudom, hogy az RTL-t hogy fogom beállítani a tévémen. A Replika társadalomtudományi folyóirat, ami azt jelenti: kõkemény szövegeket kell átrágnunk, hogy a villanykörte kigyúljon az agyunkban, de akkor talán égve marad. A mostani számban, amelynek véres hús van a borítóján, hangsúlyos még: a táplálkozás mibenléte (Az élelem megesz bennünket), valamint a fociüzlet, helyenként erõs közgazdasági szakzsargonnal; szárazon, de überelhetetlenül profin. Kõkemény.
- seres -
****
VIDEÓ
Újabb láncszem a fûrészben
A texasi láncfûrészes gyilkos visszatér
A folytatások korát éljük, huncut, ki tagadja. Féktelenül trappolnak újra a dinók, Bacsó Péter a Szerelmes biciklisták visszatérését ígéri, a korszellemnek engedelmeskedve mountain bike-ra vált a nagy generáció.
Ám a megtévesztõ cím esetünkben mást takar. Nem a technikailag magasan kvalifikált mészáros újabb kalandjait kapjuk, hanem a régieket. Az eredeti cím (Texas Chainsaw Massacare: The Next Generation) tán jobban fedi a valóságot, miszerint egy remake-kel állunk szemben. A látottak alapján leszögezhetjük, a nemzetközi láncfûrészipar ugrásszerûen fejlõdik, a filmcsinálás dettó.
Utóbbi inkább szemléletváltással reagál a világ változásaira, elõbbi sebességváltással. Minek is szépítsük, az újragyártott termék, a második kiadás egy percig sem veszi komolyan önmagát. Nem mintha ettõl jobb lenne. Ugyanazt mutatja ugyanúgy. Az azonosság leginkább a színvonalon mérhetõ. Csakhogy a föld forog. A videózás romantikus korszaka, amit most inkább hadd ne idézzünk föl, már nálunk is rég elmúlt, hál´ istennek. Eme önmagában teljesen örvendetes haladás azonban tökéletesen kifogta a szelet nemcsak a texasi, de a jászkíséri láncfûrészes vitorlájából is. Mindegy, hogy amit most látunk, inkább vicces, mint ijesztõ, akkor is rossz. Uncsi bóvli. A láncfûrésznek van egy jó pillanata a Pulp Fiction-ben és egy közepes a Féktelenül 2-ben. Biztosak lehetünk: nem adja fel.
- agárdi -
Az InterCom videója
***
LAP
Nyelõcsõd
Drink
Amennyiben eddig kétségeim lettek volna afelõl, hogy létezik olyan újság, amiben egyetlen cikk sincs, most megnyugodhatnék, mert igenis létezik, itt van például ez, egy színes, ránézésre is drága kiadvány, ahol mindenkit (x)-nek hívnak, vagy Antal B. Gábornak, ami majdnem ugyanaz. A Drink címû kiadvány (200 Ft) már elsõ ránézésre is olyan, mint egy betrippezett divattervezõ reggeli gargalizálása, csak a flippereken és az Adios kocogóruhákon fellelhetõ lilák és rózsaszínek uralják az oldalakat, bár néha feltûnik egy-egy zöld árnyalat, felesleges és rettenetes gesztusként a kényszeresen árnyékolt címbetûk alatt, hogy végtelenné mélyítse az apátiát.
A kiadvány szerencséje, hogy akik eddig is ittak, azok ezentúl is inni fognak, akik pedig nem, azok semmiképpen sem veszik kezükbe a Drink címû újságot, miért is vennék?, rossz reklámokat a tévében is látni.
Ezúton szeretnénk felhívni olvasóink figyelmét, hogy ha most szeretnének elkezdeni megismerkedni az alkoholtartalmú italokkal, forduljanak a Népszínház utcai Eldorádó Sörözõ pultosához, aki minden bizonnyal hitelesebb és pontosabb információkkal fogja önöket ellátni, mint ez a pszeudoújság, amitõl még én is elbizonytalanodtam, pedig.
Szerencsére a lap végére is marad egy poén (slussz), mivel a ráérõs reklámfotósnak sikerült abban a fázisában lekapnia a pezsgõt, amikor az egyébként minden bizonnyal kívánatos ital fáradt olajként lapul a pohárban, hab és gyöngyözés nélkül, akár egy bolgár pornóújság másnapos sztárja a trolibusz hátsó ülésén.
- not -
*
