Koncert

Olga Peretyatko áriaestje

Zene

No, igen, igen, igen… na de neeem! – az anekdota szerint hajdanán így reagált Tóth Aladár egy, az Operába beajánlott énekesnő erényeinek felsorolására. Valami ehhez hasonlót érezhettünk most a világhírű orosz szoprán pesti debütálásán: külön-külön sokféle jót megtapasztalhattunk Olga Peretyatkót látva és hallva, de az összhatás mégsem bizonyult optimálisnak. Pedig az operacsillag szép, sőt dekoratív, a hangszíne kellemes, a fellépése üde és imponáló, éppen csak a vokális produkciója nem tudott igazán átütővé válni ezen az áriaesten. Igaz, Peretyatko nem választotta a könnyebbik utat, hiszen több nehéz, sőt nyaktörő áriát is elénekelt, például a Lammermoori Luciából, az Anna Bolenából vagy a Szicíliai vecsernyéből. Ám, fájdalom, a koloratúrázása jószerint az egész koncert során problematikusnak bizonyult: hol a kibekkelés kényszerét, hol a büszkén felmutatott, azonban korántsem lenyűgöző technikát érzékletessé téve. S mi tagadás, összességében a csúcs- és záróhangokkal is inkább csak a megúszásra játszott a szoprán, aki amúgy az este során rendszeresen el-elvesztette maga mellől a Michelangelo Mazza által vezényelt operaházi zenekart. Azért Luisa Miller első, derűs hangulatú áriája, vagy épp a Szicíliai vecsernye híres Bolerója így is kedves perceket szerzett a mértéken felül hálás közönségnek. Akárhogy is, Peretyatko világsztár, aligha ez a mostani lesz az utolsó szavunk a teljesítményéről.

Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem, február 26.

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.

A krétafelkelés

Valaki feljelentette Michal M.-et – az eset nem nálunk, hanem a távoli és egzotikus Szlovákiában történt. Nálunk ilyesmi nem fordulhat elő.

Főszerepben az Első sírásó

A november 6-án zárult igazgatói pályázaton Lipics Zsoltot hirdették ki győztesnek Darabont Mikold ellenében, azonban nagyon sok ellentmondás és fordulat jellemezte az elmúlt időszakot. A régi-új igazgató mellett csupán a NER-es lapokban folytatott sikerpropagandája szólt, pályázata egy realista, szakmaiságra építő programmal ütközött meg.

Őrült rendszer, de van benne pénz

  • Szekeres István

Amikor a tavalyi párizsi olimpián a tekvandós Márton Viviana megszerezte a hatodik – igaz, spanyol import – aranyérmünket, Orbán Viktor (noha eredetileg nyolcat várt) SMS-t küldött Schmidt Ádám sportállamtitkárnak: „Maradhat.” A kincstári humor mögül is elővillant a tény, hogy a sportélet is a miniszterelnök kezében van. Az ő kegyei éltetik, ő mozgatja a vezető személyi állomány tagjait, mint sakktáblán szokás a bábukat.