opera - VERDI: DON CARLOS

Zene

Az operaházi Májusünnep utolsó estéjét vitán felül a nagy basszista és még nagyobb énekes színész, Ferruccio Furlanetto fellépése ígérte maradandó élménynek, s a 61 éves művész nem is adott okot a csalódásra. Pózba merevült, szívszorítóan magányos Fülöp királya a kevés eszközzel, apró gesztusokkal is hatalmas színpadi effektusokra képes zenés színházi alakítás, a realista szerepformálás diadala volt, melyet a kisebb kopásaival együtt is változatlanul nemes és gazdag hang, Furlanetto valóban összetéveszthetetlen basszusa avatott megejtően érzékivé.
Az operaházi Májusünnep utolsó estéjét vitán felül a nagy basszista és még nagyobb énekes színész, Ferruccio Furlanetto fellépése ígérte maradandó élménynek, s a 61 éves mûvész nem is adott okot a csalódásra. Pózba merevült, szívszorítóan magányos Fülöp királya a kevés eszközzel, apró gesztusokkal is hatalmas színpadi effektusokra képes zenés színházi alakítás, a realista szerepformálás diadala volt, melyet a kisebb kopásaival együtt is változatlanul nemes és gazdag hang, Furlanetto valóban összetéveszthetetlen basszusa avatott megejtõen érzékivé. Szolidabb kisugárzással és kevésbé átütõ, ám azért ugyancsak igen szép hanganyaggal tûnt fel az este másik olasz énekese, a II. Fülöp feleségét és Carlos infáns elvesztett szerelmét adó Norma Fantini, aki az elõadás folyamán egyre meggyõzõbben érvelt vendégsztári szerepeltetése mellett. A két külhoni énekes teljesítménye tehát bõven megfelelt az elõzetes elvárásoknak, az elõadás egésze azonban mégis igazi hazai siker volt: az ováció és a hamisítatlan operai furore a Verdi-karmesterként is jócskán világszínvonalon mûködõ Fischer Ádámnak, a címszerepben az eredetileg meghirdetett albán tenor helyett fellépõ, erõn fölül teljesítõ Fekete Attilának, a remek formát mutató, Posa márkiként megdicsõülõ Kálmándi Mihálynak és persze az Eboliként is elementáris, áradó színpadi lényû Wiedemann Bernadettnek is szólt. S tegyük hozzá, hogy a hatalmas sikerbõl tekintélyes rész illette Mikó András máig markánsan körvonalazódó, több mint negyvenesztendõs rendezését (1969), s különösképpen Márk Tivadar jelmezeit és Forray Gábor díszleteit is, melyek - színre paradox módon - éppenséggel az utóbbi évek során üdítõen megfrissült budapesti operajátszás közegében váltak oly rokonszenvessé, muzeális jellegükben is minden avíttságtól mentesen szerethetõvé, bájosan nosztalgikussá.

Operaház, május 13.

*****

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.