opera - VERDI: NABUCCO

Zene

Noha az "szövetség történeteit és passzusait kreatív módon felhasználó, invencióban és energiában oly dús Verdi-opera múlt vasárnapi előadása éppenséggel nem új produkció gyanánt került a közönség elé (hiszen Mikó András 1987-es, gusztusosan hagyományos rendezésének immár a felújítása is majd' háromesztendős), azért az esemény több okból is kritikai megörökítésre érdemesnek bizonyult. No nem a belpolitikai élet és a diplomáciai testületek képviselőinek szembeötlő jelenléte okán, hanem elsősorban a vendégkarmester, a magyarországi születésű Moshe Atzmon miatt.
Noha az "szövetség történeteit és passzusait kreatív módon felhasználó, invencióban és energiában oly dús Verdi-opera múlt vasárnapi elõadása éppenséggel nem új produkció gyanánt került a közönség elé (hiszen Mikó András 1987-es, gusztusosan hagyományos rendezésének immár a felújítása is majd' háromesztendõs), azért az esemény több okból is kritikai megörökítésre érdemesnek bizonyult. No nem a belpolitikai élet és a diplomáciai testületek képviselõinek szembeötlõ jelenléte okán, hanem elsõsorban a vendégkarmester, a magyarországi születésû Moshe Atzmon miatt. A hatvanas évek óta tiszteletre méltó nemzetközi karriert befutott, fiatalos lendületét 78 évesen is váltig õrzõ dirigens ugyanis markáns, formáló készséggel gazdagon megáldott irányítóként és az énekes szólisták figyelmes kísérõjeként mutatkozott be az Operaház zenekari árkában. A nyitány viharos, s mégis fegyelmezett irama és a finálék összeszedett, megingásoktól nem szeplõsített együttesei egyként az izraeli vendégmûvész operakarmesteri erényeit dicsérték.

Atzmon áldásos mûködése mellett ugyanakkor figyelmet és méltatást érdemelt az "kor-bérlet elsõ alkalma, vagyis mit szépítsük, e vasárnapi repertoár-elõadás kiegyensúlyozott, méghozzá örvendetesen magas szintre kalibrált színvonala. Rálik Szilvia - egy-két problematikusan kivitelezett záróhangtól eltekintve - remekül kitöltötte nemcsak Abigél nagyigényû szólamát, de a hataloméhes rabszolga-királylány mindenkori megformálóitól intenzív színpadi jelenlétet kikövetelõ figuráját is. Abigél eszményien tiszta ellenpólusát Gál Erika, míg az obligát, ám ebben a dalmûben erõsen háttérbe szorított tenorhõst Wendler Attila állította elénk - hangzó élményként bátran elkönyvelhetõ nívón. A címszerepben Fokanov Anatolij ismert vokális adottságaival majd' mindvégig szerencsésen elterelte figyelmünket színészi játékának úgyszintén köztudomású gyengéirõl.

Operaház, október 25.

**** és fél

Figyelmébe ajánljuk

Helyreigazítás

  • narancs.hu

Helyreigazítás az Egy elképesztő történet: gondnokság alá akarta vetetni egykori barátját, majd bíróságra ment, de a pert is elbukta című cikk miatt.

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.