HANGADÓ - Könyv

Operaétvágy

Malina János: L’isola incantata, avagy Joseph Haydn és az eszterházi operajátszás, 1768–1790

  • Molnár Szabolcs
  • 2025. május 21.

Zene

A szerző ebben a lebilincselő könyvben egy elvarázsolt szigetről mesél.

Maga a történet, szigorúan véve, alig több, mint két évtizedet ölel fel, helyszíne egy nyugat-dunántúli, kies, lápos erdőkkel övezett terület, ahol egy megszállott herceg operaháza(ka)t emel, énekeseket, zenészeket, díszlettervező-építő mestereket szerződtet, közel száz operát állíttat színpadra, a zenei színvonal garanciája pedig az udvari karmester, Joseph Haydn személye, a kötet címe tehát tökéletesen foglalja össze a lényeget. Az elbeszélés „szíve”, „lelke” – tűnjék ez elsőre meghökkentőnek – az utolsó, negyedik főfejezet, amely kevéssé emelkedett, ám annál praktikusabb feliratot visel: Táblázatok és adatok. Az egyik, tetszetősen formázott kilencvenhat soros „Excel-táblázatban” a Haydn működése alatt bemutatott darabok sorjáznak, egy másik, hasonlóan adatgazdag táblázat az Eszterházán játszott darabok előadásszáma szerint rendezi a repertoárt. Ebből kiolvasható, hogy Pasquale Anfossi, Domenico Cimarosa és Giovanni Paisiello különösen népszerű volt az udvarban, tíz-tizenkét darabot is bemutattak tőlük, de a herceg nagyon kedvelte Haydn operáit is, és több mint harminc ízben óhajtotta megtekinteni például a La fedeltà premiata (A megjutalmazott hűség) vagy a La vera costanza (Az igazi állhatatosság) című operákat. Leg­inkább a termékeny eszű Anfossi dalművét (Il geloso cimento – Féltékeny a pácban) és Haydn remekét (Armida) kedvelhette, mindkét darab előadásszáma meghaladta az ötvenet.

Az ilyen adatok tükrében nem is meglepő a döbbenetes valóság, hogy Eszterházán – írja Malina – „a felújításokat nem számolva, évi négy–kilenc operabemutatót, továbbá alapjáratban eleinte heti két, majd 1780 nyarától heti három opera-előadást tartottak, ami évi 50–125 előadást jelentett”, azaz – tekintettel a műfajjal járó szervezési feladatokra és a hatalmas költségekre – „Eszterháza életritmusát a szó szoros értelmében az operajátszás határozta meg”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.