HANGADÓ - Könyv

Operaétvágy

Malina János: L’isola incantata, avagy Joseph Haydn és az eszterházi operajátszás, 1768–1790

  • Molnár Szabolcs
  • 2025. május 21.

Zene

A szerző ebben a lebilincselő könyvben egy elvarázsolt szigetről mesél.

Maga a történet, szigorúan véve, alig több, mint két évtizedet ölel fel, helyszíne egy nyugat-dunántúli, kies, lápos erdőkkel övezett terület, ahol egy megszállott herceg operaháza(ka)t emel, énekeseket, zenészeket, díszlettervező-építő mestereket szerződtet, közel száz operát állíttat színpadra, a zenei színvonal garanciája pedig az udvari karmester, Joseph Haydn személye, a kötet címe tehát tökéletesen foglalja össze a lényeget. Az elbeszélés „szíve”, „lelke” – tűnjék ez elsőre meghökkentőnek – az utolsó, negyedik főfejezet, amely kevéssé emelkedett, ám annál praktikusabb feliratot visel: Táblázatok és adatok. Az egyik, tetszetősen formázott kilencvenhat soros „Excel-táblázatban” a Haydn működése alatt bemutatott darabok sorjáznak, egy másik, hasonlóan adatgazdag táblázat az Eszterházán játszott darabok előadásszáma szerint rendezi a repertoárt. Ebből kiolvasható, hogy Pasquale Anfossi, Domenico Cimarosa és Giovanni Paisiello különösen népszerű volt az udvarban, tíz-tizenkét darabot is bemutattak tőlük, de a herceg nagyon kedvelte Haydn operáit is, és több mint harminc ízben óhajtotta megtekinteni például a La fedeltà premiata (A megjutalmazott hűség) vagy a La vera costanza (Az igazi állhatatosság) című operákat. Leg­inkább a termékeny eszű Anfossi dalművét (Il geloso cimento – Féltékeny a pácban) és Haydn remekét (Armida) kedvelhette, mindkét darab előadásszáma meghaladta az ötvenet.

Az ilyen adatok tükrében nem is meglepő a döbbenetes valóság, hogy Eszterházán – írja Malina – „a felújításokat nem számolva, évi négy–kilenc operabemutatót, továbbá alapjáratban eleinte heti két, majd 1780 nyarától heti három opera-előadást tartottak, ami évi 50–125 előadást jelentett”, azaz – tekintettel a műfajjal járó szervezési feladatokra és a hatalmas költségekre – „Eszterháza életritmusát a szó szoros értelmében az operajátszás határozta meg”.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jancsics Dávid korrupciókutató: Az Orbán család vagy a Matolcsy-klán működése új jelenség

Jancsics Dávid a Leukémia zenekar gitárosaként a hazai underground zenetörténethez is hozzátette a magáét, majd szociológusként az Egyesült Államokba ment, azóta a San Diego-i egyetem professzora. A magyarországi korrupcióról szóló doktori disszertációját átdolgozva idén magyarul is kiadták A korrupció szociológiája címmel. Erről beszélgettünk.

Újabb mérföldkő

  • Harci Andor

Mi lett volna, ha 1969-ben, az amougies-i fesztiválon Frank Zappa épp másfelé bolyong, s nem jelentkezik be fellépőnek a színpadon tartózkodó Pink Floyd tagjai mellé?

Vándormozi

  • - turcsányi -

John Maclean nem kapkodja el, az előző filmje, a Slow West (A nyugat útján) 2015-ben jött ki.

Mi, angyalok

Egyesével bukkannak elő a lelátó hátsó részét határoló cserjésből a zenekar tagjai (Tara Khozein – ének, Bartek Zsolt klarinét, szaxofon, Darázs Ádám – gitár, Kertész Endre – cselló) és a táncos pár (Juhász Kata és Déri András).

Új válaszok

A művészet nem verseny, de mégiscsak biennálék, pályázatok, díjak és elismerések rendezik a sorokat. Minden országnak van egy-egy rangos, referenciaként szolgáló díja.

Mintha a földön állva…

Összegyűjtött és új verseket tartalmazó kötete, a 2018-ban megjelent A Vak Remény a költő teljes életművét átfogó könyv volt, ám az új versek jelenlétét is kiemelő alcím a lírai opus folyamatosan „történő” állapotára mutat, arra, hogy még korántsem egy megállapodott vagy kevésbé dinamikus költői nyelvről van szó.