mi a kotta?

Orosz rulett

  • mi a kotta
  • 2020. május 16.

Zene

„A tárgy a következő: egy típus, az idegenben élő oroszé. Ismeri: a múlt nyáron gyakran írtak újságjainkban a külföldön élő oroszokról. Ezt is beleszövöm majd a regénybe. Amennyire lehetséges, tükröznie kell lelki életünk jelenlegi állapotát. Egy teljesen nyitott jellemű embert festek le, egy számtalan dologban jártas, de mindenben tökéletlen embert. Minden hite elveszett, ugyanakkor fél a hitetlenségtől. Egyszerre lázad fel a tekintély ellen és görbed meg előtte. Azzal vigasztalja magát, hogy úgy gondolja, semmit nem tehet magáért Oroszországban, ezért azután kegyetlenül elítéli mindazokat, akik vissza akarják hívni hazájukba az idegenben élő oroszokat. De nem mesélhetem el itt neked az egészet. A főszereplő igen eleven, szinte látom magam előtt. A lényegi elem az, hogy minden életerejét, energiáját, hevességét, vakmerőségét felemészti a rulett. A hős a maga módján költő; de szégyelli ezt a költészetet, amelynek mélyén ott érzi a hitványságot. A »kockáztatni valamit« kényszere mégis megemeli a szemében. A történet kizárólag azt a három évet fogja tárgyalni, amíg rulettezett.”

1863 szeptemberében, túl első wiesbadeni és baden-badeni (erősen ráfizetéses) kaszinóélményein, így vázolta egy baráti levelében körvonalazódó új regénye témáját az éppen Rómában időző Dosztojevszkij. A rulett- és egyéb adósságokban fuldokló író végül 1866-ban fejezte be A játékost, amely bár szavatolt remekmű, mégsem menthette ki egy csapásra Dosztojevszkijt sem az anyagi csődhelyzetből, sem a játékszenvedély börtönéből. A nagy orosz kisregény történetével most Szergej Prokofjev kongeniális operaváltozatában lehet találkozásunk, már amennyiben pénteken vagy szombaton felkeressük a berlini Staatsoper weboldalát, ahol is Daniel Barenboim vezényletével és a mindig elgondolkodtató koncepciókkal előálló Dmitrij Csernyakov rendezésében ígérkezik számunkra A játékos újrajátszása.

A már-már függőséggel fenyegető operai netruletten persze seregnyi más előadást is kipörgethetünk az elkövetkező napokban. Ha például az EU-s társalapítású OperaVision YouTube-csatornája felé kattintunk, akkor péntek estétől egy pármai Nabuccót, jövő keddtől pedig egy pekingi Trubadúrt találhatunk majd ott. Méghozzá a kialakult gyakorlatnak megfelelően hat hónapon át, vagyis érdemes lesz visszafelé is keresgélnünk.

De legyen most elég az operából és a külföldi mulatságokból: maradjunk itthon, mondjuk, a Zeneakadémián! Vagyis hát az intézmény Facebook- vagy YouTube-csatornáján, hiszen emitt és amott szép rendben sorjáznak elénk a közelmúlt pompás koncertjei. Ilyesformán pénteken fél nyolctól a 2016-os Nemzetközi Gitárfesztivál hangversenye valóságos tangótörténeti leckével kecsegtet, majd vasárnap ugyanekkor Mozart Haffner-szerenádja vár reánk: a Concerto Budapest 2018-as Mozart-napjának programjáról. A netes zeneakadémiai közvetítések bevett harmadik napján, vagyis a legközelebbi szerda este pedig a Schubert, Mozart, Bartók és Debussy műveit megszólaltató Érdi Tamás zongorajátékát hallhatjuk majd újra egy 2017-es felvételről.

 

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Egy balatoni nyaralás táncban "elbeszélve"

  • Molnár T. Eszter
A Kulcsár Noémi Tellabor: Balaton – Lacus Pelso című előadásának nosztalgikus hangulata egy pillanatra sem törik meg. Nincs egzisztenciális kérdés, nincs konfliktus. A tó partján uralkodik a mohóság, az unalom és a bujaság.