mi a kotta?

Orosz rulett

  • mi a kotta
  • 2020. május 16.

Zene

„A tárgy a következő: egy típus, az idegenben élő oroszé. Ismeri: a múlt nyáron gyakran írtak újságjainkban a külföldön élő oroszokról. Ezt is beleszövöm majd a regénybe. Amennyire lehetséges, tükröznie kell lelki életünk jelenlegi állapotát. Egy teljesen nyitott jellemű embert festek le, egy számtalan dologban jártas, de mindenben tökéletlen embert. Minden hite elveszett, ugyanakkor fél a hitetlenségtől. Egyszerre lázad fel a tekintély ellen és görbed meg előtte. Azzal vigasztalja magát, hogy úgy gondolja, semmit nem tehet magáért Oroszországban, ezért azután kegyetlenül elítéli mindazokat, akik vissza akarják hívni hazájukba az idegenben élő oroszokat. De nem mesélhetem el itt neked az egészet. A főszereplő igen eleven, szinte látom magam előtt. A lényegi elem az, hogy minden életerejét, energiáját, hevességét, vakmerőségét felemészti a rulett. A hős a maga módján költő; de szégyelli ezt a költészetet, amelynek mélyén ott érzi a hitványságot. A »kockáztatni valamit« kényszere mégis megemeli a szemében. A történet kizárólag azt a három évet fogja tárgyalni, amíg rulettezett.”

1863 szeptemberében, túl első wiesbadeni és baden-badeni (erősen ráfizetéses) kaszinóélményein, így vázolta egy baráti levelében körvonalazódó új regénye témáját az éppen Rómában időző Dosztojevszkij. A rulett- és egyéb adósságokban fuldokló író végül 1866-ban fejezte be A játékost, amely bár szavatolt remekmű, mégsem menthette ki egy csapásra Dosztojevszkijt sem az anyagi csődhelyzetből, sem a játékszenvedély börtönéből. A nagy orosz kisregény történetével most Szergej Prokofjev kongeniális operaváltozatában lehet találkozásunk, már amennyiben pénteken vagy szombaton felkeressük a berlini Staatsoper weboldalát, ahol is Daniel Barenboim vezényletével és a mindig elgondolkodtató koncepciókkal előálló Dmitrij Csernyakov rendezésében ígérkezik számunkra A játékos újrajátszása.

A már-már függőséggel fenyegető operai netruletten persze seregnyi más előadást is kipörgethetünk az elkövetkező napokban. Ha például az EU-s társalapítású OperaVision YouTube-csatornája felé kattintunk, akkor péntek estétől egy pármai Nabuccót, jövő keddtől pedig egy pekingi Trubadúrt találhatunk majd ott. Méghozzá a kialakult gyakorlatnak megfelelően hat hónapon át, vagyis érdemes lesz visszafelé is keresgélnünk.

De legyen most elég az operából és a külföldi mulatságokból: maradjunk itthon, mondjuk, a Zeneakadémián! Vagyis hát az intézmény Facebook- vagy YouTube-csatornáján, hiszen emitt és amott szép rendben sorjáznak elénk a közelmúlt pompás koncertjei. Ilyesformán pénteken fél nyolctól a 2016-os Nemzetközi Gitárfesztivál hangversenye valóságos tangótörténeti leckével kecsegtet, majd vasárnap ugyanekkor Mozart Haffner-szerenádja vár reánk: a Concerto Budapest 2018-as Mozart-napjának programjáról. A netes zeneakadémiai közvetítések bevett harmadik napján, vagyis a legközelebbi szerda este pedig a Schubert, Mozart, Bartók és Debussy műveit megszólaltató Érdi Tamás zongorajátékát hallhatjuk majd újra egy 2017-es felvételről.

 

Figyelmébe ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.