mi a kotta?

Orosz rulett

  • mi a kotta
  • 2020. május 16.

Zene

„A tárgy a következő: egy típus, az idegenben élő oroszé. Ismeri: a múlt nyáron gyakran írtak újságjainkban a külföldön élő oroszokról. Ezt is beleszövöm majd a regénybe. Amennyire lehetséges, tükröznie kell lelki életünk jelenlegi állapotát. Egy teljesen nyitott jellemű embert festek le, egy számtalan dologban jártas, de mindenben tökéletlen embert. Minden hite elveszett, ugyanakkor fél a hitetlenségtől. Egyszerre lázad fel a tekintély ellen és görbed meg előtte. Azzal vigasztalja magát, hogy úgy gondolja, semmit nem tehet magáért Oroszországban, ezért azután kegyetlenül elítéli mindazokat, akik vissza akarják hívni hazájukba az idegenben élő oroszokat. De nem mesélhetem el itt neked az egészet. A főszereplő igen eleven, szinte látom magam előtt. A lényegi elem az, hogy minden életerejét, energiáját, hevességét, vakmerőségét felemészti a rulett. A hős a maga módján költő; de szégyelli ezt a költészetet, amelynek mélyén ott érzi a hitványságot. A »kockáztatni valamit« kényszere mégis megemeli a szemében. A történet kizárólag azt a három évet fogja tárgyalni, amíg rulettezett.”

1863 szeptemberében, túl első wiesbadeni és baden-badeni (erősen ráfizetéses) kaszinóélményein, így vázolta egy baráti levelében körvonalazódó új regénye témáját az éppen Rómában időző Dosztojevszkij. A rulett- és egyéb adósságokban fuldokló író végül 1866-ban fejezte be A játékost, amely bár szavatolt remekmű, mégsem menthette ki egy csapásra Dosztojevszkijt sem az anyagi csődhelyzetből, sem a játékszenvedély börtönéből. A nagy orosz kisregény történetével most Szergej Prokofjev kongeniális operaváltozatában lehet találkozásunk, már amennyiben pénteken vagy szombaton felkeressük a berlini Staatsoper weboldalát, ahol is Daniel Barenboim vezényletével és a mindig elgondolkodtató koncepciókkal előálló Dmitrij Csernyakov rendezésében ígérkezik számunkra A játékos újrajátszása.

A már-már függőséggel fenyegető operai netruletten persze seregnyi más előadást is kipörgethetünk az elkövetkező napokban. Ha például az EU-s társalapítású OperaVision YouTube-csatornája felé kattintunk, akkor péntek estétől egy pármai Nabuccót, jövő keddtől pedig egy pekingi Trubadúrt találhatunk majd ott. Méghozzá a kialakult gyakorlatnak megfelelően hat hónapon át, vagyis érdemes lesz visszafelé is keresgélnünk.

De legyen most elég az operából és a külföldi mulatságokból: maradjunk itthon, mondjuk, a Zeneakadémián! Vagyis hát az intézmény Facebook- vagy YouTube-csatornáján, hiszen emitt és amott szép rendben sorjáznak elénk a közelmúlt pompás koncertjei. Ilyesformán pénteken fél nyolctól a 2016-os Nemzetközi Gitárfesztivál hangversenye valóságos tangótörténeti leckével kecsegtet, majd vasárnap ugyanekkor Mozart Haffner-szerenádja vár reánk: a Concerto Budapest 2018-as Mozart-napjának programjáról. A netes zeneakadémiai közvetítések bevett harmadik napján, vagyis a legközelebbi szerda este pedig a Schubert, Mozart, Bartók és Debussy műveit megszólaltató Érdi Tamás zongorajátékát hallhatjuk majd újra egy 2017-es felvételről.

 

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.