mi a kotta?

Orosz rulett

  • mi a kotta
  • 2020. május 16.

Zene

„A tárgy a következő: egy típus, az idegenben élő oroszé. Ismeri: a múlt nyáron gyakran írtak újságjainkban a külföldön élő oroszokról. Ezt is beleszövöm majd a regénybe. Amennyire lehetséges, tükröznie kell lelki életünk jelenlegi állapotát. Egy teljesen nyitott jellemű embert festek le, egy számtalan dologban jártas, de mindenben tökéletlen embert. Minden hite elveszett, ugyanakkor fél a hitetlenségtől. Egyszerre lázad fel a tekintély ellen és görbed meg előtte. Azzal vigasztalja magát, hogy úgy gondolja, semmit nem tehet magáért Oroszországban, ezért azután kegyetlenül elítéli mindazokat, akik vissza akarják hívni hazájukba az idegenben élő oroszokat. De nem mesélhetem el itt neked az egészet. A főszereplő igen eleven, szinte látom magam előtt. A lényegi elem az, hogy minden életerejét, energiáját, hevességét, vakmerőségét felemészti a rulett. A hős a maga módján költő; de szégyelli ezt a költészetet, amelynek mélyén ott érzi a hitványságot. A »kockáztatni valamit« kényszere mégis megemeli a szemében. A történet kizárólag azt a három évet fogja tárgyalni, amíg rulettezett.”

1863 szeptemberében, túl első wiesbadeni és baden-badeni (erősen ráfizetéses) kaszinóélményein, így vázolta egy baráti levelében körvonalazódó új regénye témáját az éppen Rómában időző Dosztojevszkij. A rulett- és egyéb adósságokban fuldokló író végül 1866-ban fejezte be A játékost, amely bár szavatolt remekmű, mégsem menthette ki egy csapásra Dosztojevszkijt sem az anyagi csődhelyzetből, sem a játékszenvedély börtönéből. A nagy orosz kisregény történetével most Szergej Prokofjev kongeniális operaváltozatában lehet találkozásunk, már amennyiben pénteken vagy szombaton felkeressük a berlini Staatsoper weboldalát, ahol is Daniel Barenboim vezényletével és a mindig elgondolkodtató koncepciókkal előálló Dmitrij Csernyakov rendezésében ígérkezik számunkra A játékos újrajátszása.

A már-már függőséggel fenyegető operai netruletten persze seregnyi más előadást is kipörgethetünk az elkövetkező napokban. Ha például az EU-s társalapítású OperaVision YouTube-csatornája felé kattintunk, akkor péntek estétől egy pármai Nabuccót, jövő keddtől pedig egy pekingi Trubadúrt találhatunk majd ott. Méghozzá a kialakult gyakorlatnak megfelelően hat hónapon át, vagyis érdemes lesz visszafelé is keresgélnünk.

De legyen most elég az operából és a külföldi mulatságokból: maradjunk itthon, mondjuk, a Zeneakadémián! Vagyis hát az intézmény Facebook- vagy YouTube-csatornáján, hiszen emitt és amott szép rendben sorjáznak elénk a közelmúlt pompás koncertjei. Ilyesformán pénteken fél nyolctól a 2016-os Nemzetközi Gitárfesztivál hangversenye valóságos tangótörténeti leckével kecsegtet, majd vasárnap ugyanekkor Mozart Haffner-szerenádja vár reánk: a Concerto Budapest 2018-as Mozart-napjának programjáról. A netes zeneakadémiai közvetítések bevett harmadik napján, vagyis a legközelebbi szerda este pedig a Schubert, Mozart, Bartók és Debussy műveit megszólaltató Érdi Tamás zongorajátékát hallhatjuk majd újra egy 2017-es felvételről.

 

Figyelmébe ajánljuk

Hajléktalanság – akár két lépésben

Betegség, baleset, alkohol- és drogproblémák, megromlott házasság, bedőlt vállalkozás, uzsorakölcsön, élősködő hozzátartozók – néhány ok, amik könnyen pénztelenséghez vezethetnek, ahonnan pedig sok esetben már csak egy lépés az utcára kerülni. Minderről a Vöröskereszt hajléktalanokat gondozó miskolci intézményének lakói meséltek. 

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.