mi a kotta?

Orosz rulett

  • mi a kotta
  • 2020. május 16.

Zene

„A tárgy a következő: egy típus, az idegenben élő oroszé. Ismeri: a múlt nyáron gyakran írtak újságjainkban a külföldön élő oroszokról. Ezt is beleszövöm majd a regénybe. Amennyire lehetséges, tükröznie kell lelki életünk jelenlegi állapotát. Egy teljesen nyitott jellemű embert festek le, egy számtalan dologban jártas, de mindenben tökéletlen embert. Minden hite elveszett, ugyanakkor fél a hitetlenségtől. Egyszerre lázad fel a tekintély ellen és görbed meg előtte. Azzal vigasztalja magát, hogy úgy gondolja, semmit nem tehet magáért Oroszországban, ezért azután kegyetlenül elítéli mindazokat, akik vissza akarják hívni hazájukba az idegenben élő oroszokat. De nem mesélhetem el itt neked az egészet. A főszereplő igen eleven, szinte látom magam előtt. A lényegi elem az, hogy minden életerejét, energiáját, hevességét, vakmerőségét felemészti a rulett. A hős a maga módján költő; de szégyelli ezt a költészetet, amelynek mélyén ott érzi a hitványságot. A »kockáztatni valamit« kényszere mégis megemeli a szemében. A történet kizárólag azt a három évet fogja tárgyalni, amíg rulettezett.”

1863 szeptemberében, túl első wiesbadeni és baden-badeni (erősen ráfizetéses) kaszinóélményein, így vázolta egy baráti levelében körvonalazódó új regénye témáját az éppen Rómában időző Dosztojevszkij. A rulett- és egyéb adósságokban fuldokló író végül 1866-ban fejezte be A játékost, amely bár szavatolt remekmű, mégsem menthette ki egy csapásra Dosztojevszkijt sem az anyagi csődhelyzetből, sem a játékszenvedély börtönéből. A nagy orosz kisregény történetével most Szergej Prokofjev kongeniális operaváltozatában lehet találkozásunk, már amennyiben pénteken vagy szombaton felkeressük a berlini Staatsoper weboldalát, ahol is Daniel Barenboim vezényletével és a mindig elgondolkodtató koncepciókkal előálló Dmitrij Csernyakov rendezésében ígérkezik számunkra A játékos újrajátszása.

A már-már függőséggel fenyegető operai netruletten persze seregnyi más előadást is kipörgethetünk az elkövetkező napokban. Ha például az EU-s társalapítású OperaVision YouTube-csatornája felé kattintunk, akkor péntek estétől egy pármai Nabuccót, jövő keddtől pedig egy pekingi Trubadúrt találhatunk majd ott. Méghozzá a kialakult gyakorlatnak megfelelően hat hónapon át, vagyis érdemes lesz visszafelé is keresgélnünk.

De legyen most elég az operából és a külföldi mulatságokból: maradjunk itthon, mondjuk, a Zeneakadémián! Vagyis hát az intézmény Facebook- vagy YouTube-csatornáján, hiszen emitt és amott szép rendben sorjáznak elénk a közelmúlt pompás koncertjei. Ilyesformán pénteken fél nyolctól a 2016-os Nemzetközi Gitárfesztivál hangversenye valóságos tangótörténeti leckével kecsegtet, majd vasárnap ugyanekkor Mozart Haffner-szerenádja vár reánk: a Concerto Budapest 2018-as Mozart-napjának programjáról. A netes zeneakadémiai közvetítések bevett harmadik napján, vagyis a legközelebbi szerda este pedig a Schubert, Mozart, Bartók és Debussy műveit megszólaltató Érdi Tamás zongorajátékát hallhatjuk majd újra egy 2017-es felvételről.

 

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.