Lemez

Ez már a felnőttkor

Felső Tízezer: A bonyolult világ

Zene

„Ha a Normális élet volt a coming-of-age, a 2018-as Majd lesz valahogy pedig az ezt követő kaotikus időszak, akkor a most megjelenő harmadik album a felnőtt lemez.” Így jellemzi Sallai László, hogy merre fejlődött zenekarának irányvonala a megalakulás óta.

A bonyolult világ valóban az eddigi legérettebb és legváltozatosabb anyag lett: a mostanáig szinte az összes dalt meghatározó párkapcsolati tematika háttérbe szorult, sokkal univerzálisabb gondolatok váltották fel.

A lemezt a nyitó Semmi pánik 2 és a záró Nagymaros 2030 foglalja keretbe, mesterien szimbolikus módon: előbbinél a lírai én a 10 évvel ezelőtti önmagának ad tanácsokat és biztatást, utóbbi pedig egy 10 évvel későbbről a jelenbe küldött levél. Sallai nem először használ dalszövegeket saját vágyai és reményei megfogalmazására: öt éve a 2020 című számban arról énekelt, mit szeretne elérni napjainkra, és a második albumot nyitó Jegyzet magamnak is hasonló üzenős koncepcióra épül.

A legtöbb szám ezúttal is elsőre fülbemászó, garantált koncertslágerek lesznek belőlük. Ebből a szempontból csak a Láthatatlan dolgok lóg ki a sorból, a szövege azonban ennek a legmélyebb. Megkockáztatom, hogy e dal a Felső Tíz­ezer teljes munkásságát nézve is új távlatokat nyitott, érdemes úgy meghallgatni, hogy minden szavára odafigyelünk. Negatívumot nem tudok írni: A bonyolult világ a legjobb lemez, amit az elmúlt hónapban hallottam, a karanténban töltött, végtelenül hosszúnak tűnő napokat is sokkal elviselhetőbbé tette.

Szerzői kiadás, 2020

 

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.