Lemez

Ez már a felnőttkor

Felső Tízezer: A bonyolult világ

Zene

„Ha a Normális élet volt a coming-of-age, a 2018-as Majd lesz valahogy pedig az ezt követő kaotikus időszak, akkor a most megjelenő harmadik album a felnőtt lemez.” Így jellemzi Sallai László, hogy merre fejlődött zenekarának irányvonala a megalakulás óta.

A bonyolult világ valóban az eddigi legérettebb és legváltozatosabb anyag lett: a mostanáig szinte az összes dalt meghatározó párkapcsolati tematika háttérbe szorult, sokkal univerzálisabb gondolatok váltották fel.

A lemezt a nyitó Semmi pánik 2 és a záró Nagymaros 2030 foglalja keretbe, mesterien szimbolikus módon: előbbinél a lírai én a 10 évvel ezelőtti önmagának ad tanácsokat és biztatást, utóbbi pedig egy 10 évvel későbbről a jelenbe küldött levél. Sallai nem először használ dalszövegeket saját vágyai és reményei megfogalmazására: öt éve a 2020 című számban arról énekelt, mit szeretne elérni napjainkra, és a második albumot nyitó Jegyzet magamnak is hasonló üzenős koncepcióra épül.

A legtöbb szám ezúttal is elsőre fülbemászó, garantált koncertslágerek lesznek belőlük. Ebből a szempontból csak a Láthatatlan dolgok lóg ki a sorból, a szövege azonban ennek a legmélyebb. Megkockáztatom, hogy e dal a Felső Tíz­ezer teljes munkásságát nézve is új távlatokat nyitott, érdemes úgy meghallgatni, hogy minden szavára odafigyelünk. Negatívumot nem tudok írni: A bonyolult világ a legjobb lemez, amit az elmúlt hónapban hallottam, a karanténban töltött, végtelenül hosszúnak tűnő napokat is sokkal elviselhetőbbé tette.

Szerzői kiadás, 2020

 

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.