„Halotti maszkjáról nem a halál merevsége, de az örök nagy nyugalom néz le reánk. Lehunyt szemén mintha csak ebben a pillanatban zárultak volna le a szempillák, csukott ajkának két vékony vonala nem szorul össze görcsös erőfeszítéssel: a haláltusa borzalmasságának semmi nyoma ezen a halotti maszkon. Nyugodt megadás a sorsban, így kellett lennie, az élet véget ért: ezt mondja ez a lehunyt szem és csukott ajak, ez a gyönyörű oroszlánfej. Beethoven, a nyugtalan, égő lelkű titán megtért az Úrhoz és nyugalomban tért meg hozzá.
De a halotti maszkja szinte él még ma is és reánk néz annyi, de annyi szalon faláról, ahol szeretik a zenét. Egyetlen nagy zeneszerzőnek sincs annyi arcképe – sem papíroson, sem kőből, sem bronzból – zongorák fölött, mint Beethovennek és talán már ez is annak dokumentuma, hogy ez az oroszlánfejű zenei titán férkőzött legközelebb az emberi szívekhez halhatatlan zenéjével és tragikus, emberi sorsával.”
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
