mi a kotta?

Oroszlánfejű titán

  • mi a kotta
  • 2020. november 26.

Zene

„Halotti maszkjáról nem a halál merevsége, de az örök nagy nyugalom néz le reánk. Lehunyt szemén mintha csak ebben a pillanatban zárultak volna le a szempillák, csukott ajkának két vékony vonala nem szorul össze görcsös erőfeszítéssel: a haláltusa borzalmasságának semmi nyoma ezen a halotti maszkon. Nyugodt megadás a sorsban, így kellett lennie, az élet véget ért: ezt mondja ez a lehunyt szem és csukott ajak, ez a gyönyörű oroszlánfej. Beethoven, a nyugtalan, égő lelkű titán megtért az Úrhoz és nyugalomban tért meg hozzá.

De a halotti maszkja szinte él még ma is és reánk néz annyi, de annyi szalon faláról, ahol szeretik a zenét. Egyetlen nagy zeneszerzőnek sincs annyi arcképe – sem papíroson, sem kőből, sem bronz­ból – zongorák fölött, mint Beethovennek és talán már ez is annak dokumentuma, hogy ez az oroszlánfejű zenei titán férkőzött legközelebb az emberi szívekhez halhatatlan zenéjével és tragikus, emberi sorsával.”

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Figyelmébe ajánljuk

Nagyon balos polgármestert választhat New York, ez pedig az egész Demokrata Pártot átalakíthatja

Zohran Mamdani magát demokratikus szocialistának vallva verte meg simán a demokrata pártelit által támogatott ellenfelét az előválasztáson. Bár New York egész más, mint az Egyesült Államok többi része, az identitáskeresésben lévő demokratáknak minta is lehet a 33 éves muszlim politikus, akiben Donald Trump már most megtalálta az új főellenségét.

Gombaszezon

François Ozon új filmjében Michelle a magányos vidéki nénik eseménytelen, szomorú életét éli. Egyetlen barátnőjével jár gombászni, vagy viszi őt a börtönbe, meglátogatni annak fiát, Vincent-t. Kritika.

Világító árnyak

A klasszikus balett alapdarabját annak leghíresebb koreográfiájában, az 1877-es Marius Petipa-féle változatában vitte színre Albert Mirzojan, Ludwig Minkus zenéjére.