„Halotti maszkjáról nem a halál merevsége, de az örök nagy nyugalom néz le reánk. Lehunyt szemén mintha csak ebben a pillanatban zárultak volna le a szempillák, csukott ajkának két vékony vonala nem szorul össze görcsös erőfeszítéssel: a haláltusa borzalmasságának semmi nyoma ezen a halotti maszkon. Nyugodt megadás a sorsban, így kellett lennie, az élet véget ért: ezt mondja ez a lehunyt szem és csukott ajak, ez a gyönyörű oroszlánfej. Beethoven, a nyugtalan, égő lelkű titán megtért az Úrhoz és nyugalomban tért meg hozzá.
De a halotti maszkja szinte él még ma is és reánk néz annyi, de annyi szalon faláról, ahol szeretik a zenét. Egyetlen nagy zeneszerzőnek sincs annyi arcképe – sem papíroson, sem kőből, sem bronzból – zongorák fölött, mint Beethovennek és talán már ez is annak dokumentuma, hogy ez az oroszlánfejű zenei titán férkőzött legközelebb az emberi szívekhez halhatatlan zenéjével és tragikus, emberi sorsával.”
Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
