„Idegenként jöttem, / Idegenként is távozom” – hangzik a Téli utazás című Schubert-dalciklus első két sora, amely most szombaton és vasárnap a színész Szemenyei János előadásában hangzik majd föl az Óbudai Danubia Zenekar régen várt Winterreise-koncertjén (BMC, október 3. és 4., fél nyolc). Az idegenség ezúttal a menekülttematikával kerül majd értelmező közelségbe, elsőre ennyit sejthetünk annak hallatán, hogy a produkcióhoz Mundruczó Kornél a bicskei menekülttáborban forgatott filmetűdöket. Újszerű, de legitimnek elfogadható közelítés a Téli utazáshoz, melyet 1827 őszén, alig pár hónappal a halála előtt maga Schubert így ajánlott a barátai figyelmébe: „Egy hátborzongató dalciklust fogok elénekelni nektek. Alig várom, hogy mit szóltok majd hozzá. Ezek a dalok úgy meggyötörtek, ahogy eddig még egyetlen dalom sem.”
Ez a koncert már a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál programját gazdagítja, s ez az eseménysorozat egy-két hétre jószerint lehetetlen helyzetbe hozza a névtelen ajánlót. Vasárnap jön a remek Diotima Vonósnégyes, hogy programjával megünnepelje a 90 esztendős feneöreget, Pierre Boulezt (Vigadó, október 4., fél nyolc), a Pannon Filharmonikusok megkezdik a 80 éves Arvo Pärt ünneplését (Zeneakadémia, október 6., fél nyolc), zárul az Új Magyar Zenei Fórum idei zeneszerzőversenye, s ha netán a jelen lapszám komolyzenei mellékletéhez lapoznának, még egy sor más zenei eseményt vehetnek észbe. Mi e helyütt ajánljuk csak Dmitrij Sosztakovics 22 évesen komponált legelső operájának magyarországi bemutatóját! A Gogol művéből önmagának librettót faragó Sosztakovics utóbb így kommentálta Az orr valódi jellegét és sajátos aktualitását:
„Tényleg, ha belegondol az ember, mi olyan mulatságos abban, hogy egy ember elveszíti az orrát? Mi nevetnivaló van szegény szörnyetegen? […] Az orr rémtörténet, nem tréfa. Hogyan lehet mókás a rendőri elnyomás? Ahová csak lépünk, ott egy rendőr, pisszenni sem lehet tőlük. És nem mulatságos Az orrban a tömeg sem. Egyenként szemlélve ezek nem rossz emberek, csak kissé különcök. De együtt tömeget alkotnak, amely vért kíván. Semmi mulatságos nincs magában az »orr«-ban sem. Orr nélkül nem vagy ember, de nélküled az orr emberré válhat, sőt fontos bürokratává. Ebben nincs semmi túlzás, nagyon is hihető történet. A mi időnkben Gogol még ennél furcsább dolgokat is láthatott volna. Nálunk is vannak orrok mindenfelé, úgy járkálnak, hogy az embernek felforr a vére, és mindaz, amit művelnek, egy cseppet sem mulatságos.”
Az elsöprő lendületű, „kortárs” dalmű most a Neue Oper Wiennel együttműködésben jut elénk, méghozzá Matthias Oldag mozgalmas rendezésében, Walter Kobéra vezénylete alatt (Fesztivál Színház, október 7. és 8., hét óra).
S uramfia, még egy jócskán megkésett, hiánypótló magyarországi operabemutató! Kocsis Zoltán elkötelezett Strauss-vonzalmának köszönhetően, végre Budapesten is láthatjuk-hallhatjuk A béke napja című időskori Strauss-egyfelvonásost, amely most a már korábban is tetszéssel fogadott Daphne párdarabjaként tűnik fel a Nemzeti Filharmonikusok két estéjén (Nemzeti Hangversenyterem, október 1. és 3., hat óra).
