mi a kotta?

Orrot mutatnak

  • mi a kotta
  • 2015. november 1.

Zene

„Idegenként jöttem, / Idegenként is távozom” – hangzik a Téli utazás című Schubert-dalciklus első két sora, amely most szombaton és vasárnap a színész Szemenyei János előadásában hangzik majd föl az Óbudai Danubia Zenekar régen várt Winter­reise-koncertjén (BMC, október 3. és 4., fél nyolc). Az idegenség ezúttal a menekülttematikával kerül majd értelmező közelségbe, elsőre ennyit sejthetünk annak hallatán, hogy a produkcióhoz Mundruczó Kornél a bicskei menekülttáborban forgatott filmetűdöket. Újszerű, de legitimnek elfogadható közelítés a Téli utazáshoz, melyet 1827 őszén, alig pár hónappal a halála előtt maga Schubert így ajánlott a barátai figyelmébe: „Egy hátborzongató dalciklust fogok el­énekelni nektek. Alig várom, hogy mit szóltok majd hozzá. Ezek a dalok úgy meggyötörtek, ahogy eddig még egyetlen dalom sem.”

Ez a koncert már a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál programját gazdagítja, s ez az eseménysorozat egy-két hétre jószerint lehetetlen helyzetbe hozza a névtelen ajánlót. Vasárnap jön a remek Diotima Vonósnégyes, hogy programjával megünnepelje a 90 esztendős feneöreget, Pierre Boulezt (Vigadó, október 4., fél nyolc), a Pannon Filharmonikusok megkezdik a 80 éves Arvo Pärt ünneplését (Zeneakadémia, október 6., fél nyolc), zárul az Új Magyar Zenei Fórum idei zeneszerzőversenye, s ha netán a jelen lapszám komolyzenei mellékletéhez lapoznának, még egy sor más zenei eseményt vehetnek észbe. Mi e helyütt ajánljuk csak Dmitrij Sosztakovics 22 évesen komponált legelső operájának magyarországi bemutatóját! A Gogol művéből önmagának librettót faragó Sosztakovics utóbb így kommentálta Az orr valódi jellegét és sajátos aktualitását:

„Tényleg, ha belegondol az ember, mi olyan mulatságos abban, hogy egy ember elveszíti az orrát? Mi nevetnivaló van szegény szörnyetegen? […] Az orr rémtörténet, nem tréfa. Hogyan lehet mókás a rendőri elnyomás? Ahová csak lépünk, ott egy rendőr, pisszenni sem lehet tőlük. És nem mulatságos Az orrban a tömeg sem. Egyenként szemlélve ezek nem rossz emberek, csak kissé különcök. De együtt tömeget alkotnak, amely vért kíván. Semmi mulatságos nincs magában az »orr«-ban sem. Orr nélkül nem vagy ember, de nélküled az orr emberré válhat, sőt fontos bürokratává. Ebben nincs semmi túlzás, nagyon is hihető történet. A mi időnkben Gogol még ennél furcsább dolgokat is láthatott volna. Nálunk is vannak orrok mindenfelé, úgy járkálnak, hogy az embernek felforr a vére, és mindaz, amit művelnek, egy cseppet sem mulatságos.”

Az elsöprő lendületű, „kortárs” dalmű most a Neue Oper Wiennel együttműködésben jut elénk, méghozzá Matthias Oldag mozgalmas rendezésében, Walter Kobéra vezénylete alatt (Fesztivál Színház, október 7. és 8., hét óra).

S uramfia, még egy jócskán megkésett, hiánypótló magyarországi operabemutató! Kocsis Zoltán elkötelezett Strauss-vonzalmának köszönhetően, végre Budapesten is láthatjuk-hallhatjuk A béke napja című időskori Strauss-egyfelvonásost, amely most a már korábban is tetszéssel fogadott Daphne párdarabjaként tűnik fel a Nemzeti Filharmonikusok két estéjén (Nemzeti Hangversenyterem, október 1. és 3., hat óra).

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.