mi a kotta?

Orrot mutatnak

  • mi a kotta
  • 2015. november 1.

Zene

„Idegenként jöttem, / Idegenként is távozom” – hangzik a Téli utazás című Schubert-dalciklus első két sora, amely most szombaton és vasárnap a színész Szemenyei János előadásában hangzik majd föl az Óbudai Danubia Zenekar régen várt Winter­reise-koncertjén (BMC, október 3. és 4., fél nyolc). Az idegenség ezúttal a menekülttematikával kerül majd értelmező közelségbe, elsőre ennyit sejthetünk annak hallatán, hogy a produkcióhoz Mundruczó Kornél a bicskei menekülttáborban forgatott filmetűdöket. Újszerű, de legitimnek elfogadható közelítés a Téli utazáshoz, melyet 1827 őszén, alig pár hónappal a halála előtt maga Schubert így ajánlott a barátai figyelmébe: „Egy hátborzongató dalciklust fogok el­énekelni nektek. Alig várom, hogy mit szóltok majd hozzá. Ezek a dalok úgy meggyötörtek, ahogy eddig még egyetlen dalom sem.”

Ez a koncert már a CAFe Budapest Kortárs Művészeti Fesztivál programját gazdagítja, s ez az eseménysorozat egy-két hétre jószerint lehetetlen helyzetbe hozza a névtelen ajánlót. Vasárnap jön a remek Diotima Vonósnégyes, hogy programjával megünnepelje a 90 esztendős feneöreget, Pierre Boulezt (Vigadó, október 4., fél nyolc), a Pannon Filharmonikusok megkezdik a 80 éves Arvo Pärt ünneplését (Zeneakadémia, október 6., fél nyolc), zárul az Új Magyar Zenei Fórum idei zeneszerzőversenye, s ha netán a jelen lapszám komolyzenei mellékletéhez lapoznának, még egy sor más zenei eseményt vehetnek észbe. Mi e helyütt ajánljuk csak Dmitrij Sosztakovics 22 évesen komponált legelső operájának magyarországi bemutatóját! A Gogol művéből önmagának librettót faragó Sosztakovics utóbb így kommentálta Az orr valódi jellegét és sajátos aktualitását:

„Tényleg, ha belegondol az ember, mi olyan mulatságos abban, hogy egy ember elveszíti az orrát? Mi nevetnivaló van szegény szörnyetegen? […] Az orr rémtörténet, nem tréfa. Hogyan lehet mókás a rendőri elnyomás? Ahová csak lépünk, ott egy rendőr, pisszenni sem lehet tőlük. És nem mulatságos Az orrban a tömeg sem. Egyenként szemlélve ezek nem rossz emberek, csak kissé különcök. De együtt tömeget alkotnak, amely vért kíván. Semmi mulatságos nincs magában az »orr«-ban sem. Orr nélkül nem vagy ember, de nélküled az orr emberré válhat, sőt fontos bürokratává. Ebben nincs semmi túlzás, nagyon is hihető történet. A mi időnkben Gogol még ennél furcsább dolgokat is láthatott volna. Nálunk is vannak orrok mindenfelé, úgy járkálnak, hogy az embernek felforr a vére, és mindaz, amit művelnek, egy cseppet sem mulatságos.”

Az elsöprő lendületű, „kortárs” dalmű most a Neue Oper Wiennel együttműködésben jut elénk, méghozzá Matthias Oldag mozgalmas rendezésében, Walter Kobéra vezénylete alatt (Fesztivál Színház, október 7. és 8., hét óra).

S uramfia, még egy jócskán megkésett, hiánypótló magyarországi operabemutató! Kocsis Zoltán elkötelezett Strauss-vonzalmának köszönhetően, végre Budapesten is láthatjuk-hallhatjuk A béke napja című időskori Strauss-egyfelvonásost, amely most a már korábban is tetszéssel fogadott Daphne párdarabjaként tűnik fel a Nemzeti Filharmonikusok két estéjén (Nemzeti Hangversenyterem, október 1. és 3., hat óra).

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.