„Ó, halhatatlan éther, gyors szárnyú szelek, / források, tenger számtalan hullámain / kelő kacaj, te mindeneknek anyja, Föld, / s te, mindentlátó Nap, tekintsetek reám! / isten vagyok s mivel sújtottak istenek. / Nézzétek, milyen gyalázat / gyötör engemet, évezrednyi időt / fogok átszenvedni, az istenek új / királya találta ki szégyenemül / ezt a bilincset. / Jaj, jaj, a jelen s a jövő bajokért / sóhajtozom én, fel fog-e egykor / virradni a végnap e kínra? / Mégis mit beszélek? Én mindent tudok / előre pontosan, mi lesz, váratlanul / nem érhet engem semmi baj, s a ránk szabott / sorsot nyugodtan kell viselni, tudva, hogy / erős a végzet, nem harcolhatunk vele. / De elhallgatni sem tudom s elmondani / sem azt, mi balszerencse ért. Az emberek / kedvéért vettem ily igát magamra én: / husáng szárába töltve loptam el nekik / a szikrát, mely minden mesterség mestere, / s az emberek minden szükségében segít. / Ily bűnömért most büntetésem szenvedem, / bilincsbe verve, s nincs fejem felett fedél.” Aiszkhülosz tragédiájának címszerepében e mondatokkal köszön be a világirodalomba az emberiség iránti jótettéért leláncolt Prométheusz, akinek máját nap mint nap egy saskeselyű marcangolta és lakmározta. Az emberiség azért hálásabbnak bizonyult, hiszen Aiszkhülosztól Mesterházi Lajosig sokan megemlékeztek a titáni tűzhozóról, s ezen a téren a zeneszerzők is méltón kitettek magukért. Liszt Ferenc és Alekszandr Szkrjabin például egyként szimfonikus költeményt szentelt Prométheusznak, s mindkét mű felhangzik majd Kovács János vezénylésével a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának és Énekkarának koncertjén (Nemzeti Hangversenyterem, szeptember 28., fél nyolc). Mindemellett Liszt Haláltánca, valamint Szkrjabin másik főműve, Az eksztázis költeménye is elhangzik majd. A koncert érdekességének ígérkezik a kérdés, hogy vajon A tűz költeményében (Prométheusz) a szkrjabini „misztikus akkord” mellett a mester által a hangokhoz megálmodott és hozzárendelt színeknek, vagyis az ezeket kivetítő fényorgonának is jut-e majd szerep.
A Müpában mindeközben tovább zajlik az Európai Hidak fesztivál spanyolozása a Budapesti Fesztiválzenekar Barokk Együttesének két ibér tematikájú hangversenyével (Fesztivál Színház, szeptember 28. és 29., háromnegyed nyolc). Jonathan Cohen irányításával őrült témák sorjáznak majd elénk: a La Follia és a La Pazzia zenei bolondériái mellett a lovagregényektől megkótyagosodott Alonso Quijana, vagyis Don Quijote alakja is fel fog bukkanni, hála Telemann vonatkozó szvitjének.
Azért a Zeneakadémián is felsejlik valami a megszállottságból, hiszen ott a Jóistennek ajánlott utolsó, befejezetlenül maradt Bruckner-mű, a 9. szimfónia szólal majd meg Keller András és a Concerto Budapest hangversenyein (szeptember 23. és 24., fél nyolc). A Dévény Anna emléke előtt tisztelgő két koncerten Anton Bruckner műve előtt két zongoraverseny is megszólal: Mozarttól a D-dúr zongoraverseny K. 451., Bartók Bélától pedig a 3. zongoraverseny – egyként Várjon Dénes szólójával.
