„Összeáll egy nagy egésszé”

Gressai Ferdinánd zenész  

A 10 éve alakult Verőköltő zenekar frontembere univerzális művész: szinte minden hangszeren játszik, festő szakon diplomázott, és húszéves sem volt, amikor a Magvető kiadta a verseskötetét.

Magyar Narancs: Hogy indult a művészetekkel való kapcsolatod?

Gressai Ferdinánd: Mindig is az életem része volt. Anyukám szülei festőművészek, ő maga is festő, bábművész, drámapedagógus, újabban művészetterapeuta. Hétévesen írattak be a zeneiskolába furulyázni, aztán jött a zongora, klasszikus gitár, basszusgitár, jazzdob és énekelni is tanultam. Gyerekkorom óta írtam dalokat, verseket, rajzoltam, festettem. Érettségi után a Képzőművészeti Egyetemre szerettem volna járni, végül festő szakra vettek fel, úgy látszik, ez a véremben van. De most jobban foglalkoztat a könnyűzene. A legelső intenzív zenei inspirációm az volt, amikor az unokatestvérem nálam felejtette a System of a Down egyik kazettáját. Ott szerettem bele a torzított gitárokba, ami a mai napig jelentős szerepet játszik a zenei ízlésemben. Később, a gimnázium elején pedig a magyar alternatív előadók is bejöttek a képbe.

MN: Tizenkilenc éves korodban megjelent egy versesköteted is a Magvető Kiadónál.

GF: Ez egy szép történet: 17 évesen írtam a Csupasz oltalom címen később megjelent kötetet, de akkor úgy gondoltam, hogy biztos senki nem értené, így inkább elraktam a fiókba. Egy évvel később megtaláltam, újraolvastam és akkor már arra jutottam, hogy ez elég jó, és lehet, hogy mégis értenék. Kicsit átdolgoztam, illusztráltam, majd kinyomtattam és elküldtem a Magvetőnek egy egyszerű postai csomagban, csak így ismeretlenül. Néhány héttel később rákérdeztem, megkapták-e, mire azt mondták, hogy igen, de több hónapba is beletelhet, amíg el tudják olvasni. Ehhez képest pár nappal később felhívtak, hogy szeretnék kiadni. Csodálatos élmény volt, akkoriban nekem is kijárt a „15 perc hírnév”. Egy bő évig voltam felkapott, folyton csörgött a telefonom, tévé- és rádióműsorokban szerepeltem, felolvasóesteket tartottam. Új könyvet viszont nem írtam, így lassacskán kifulladt az érdeklődés. Többféle szövegen dolgoztam, de egyik se forrt ki annyira, hogy összeálljon kötetté. Bár költőnek aposztrofáltak, a Csupasz oltalom valójában egy versekből álló történet, a líra csak egy eszköz az elmesélésére. Szeretnék még könyvet írni, de a figyelmem áttolódott inkább a zenére, mivel az sokkal közvetlenebb kapcsolatra nyújt lehetőséget a befogadókkal. Jelenleg inkább erre van szükségem.