Interjú

„Összeáll egy nagy egésszé”

Gressai Ferdinánd zenész  

Zene

A 10 éve alakult Verőköltő zenekar frontembere univerzális művész: szinte minden hangszeren játszik, festő szakon diplomázott, és húszéves sem volt, amikor a Magvető kiadta a verseskötetét.

Magyar Narancs: Hogy indult a művészetekkel való kapcsolatod?

Gressai Ferdinánd: Mindig is az életem része volt. Anyukám szülei festőművészek, ő maga is festő, bábművész, drámapedagógus, újabban művészetterapeuta. Hétévesen írattak be a zeneiskolába furulyázni, aztán jött a zongora, klasszikus gitár, basszusgitár, jazzdob és énekelni is tanultam. Gyerekkorom óta írtam dalokat, verseket, rajzoltam, festettem. Érettségi után a Képzőművészeti Egyetemre szerettem volna járni, végül festő szakra vettek fel, úgy látszik, ez a véremben van. De most jobban foglalkoztat a könnyűzene. A legelső intenzív zenei inspirációm az volt, amikor az unokatestvérem nálam felejtette a System of a Down egyik kazettáját. Ott szerettem bele a torzított gitárokba, ami a mai napig jelentős szerepet játszik a zenei ízlésemben. Később, a gimnázium elején pedig a magyar alternatív előadók is bejöttek a képbe.

MN: Tizenkilenc éves korodban megjelent egy versesköteted is a Magvető Kiadónál.

GF: Ez egy szép történet: 17 évesen írtam a Csupasz oltalom címen később megjelent kötetet, de akkor úgy gondoltam, hogy biztos senki nem értené, így inkább elraktam a fiókba. Egy évvel később megtaláltam, újraolvastam és akkor már arra jutottam, hogy ez elég jó, és lehet, hogy mégis értenék. Kicsit átdolgoztam, illusztráltam, majd kinyomtattam és elküldtem a Magvetőnek egy egyszerű postai csomagban, csak így ismeretlenül. Néhány héttel később rákérdeztem, megkapták-e, mire azt mondták, hogy igen, de több hónapba is beletelhet, amíg el tudják olvasni. Ehhez képest pár nappal később felhívtak, hogy szeretnék kiadni. Csodálatos élmény volt, akkoriban nekem is kijárt a „15 perc hírnév”. Egy bő évig voltam felkapott, folyton csörgött a telefonom, tévé- és rádióműsorokban szerepeltem, felolvasóesteket tartottam. Új könyvet viszont nem írtam, így lassacskán kifulladt az érdeklődés. Többféle szövegen dolgoztam, de egyik se forrt ki annyira, hogy összeálljon kötetté. Bár költőnek aposztrofáltak, a Csupasz oltalom valójában egy versekből álló történet, a líra csak egy eszköz az elmesélésére. Szeretnék még könyvet írni, de a figyelmem áttolódott inkább a zenére, mivel az sokkal közvetlenebb kapcsolatra nyújt lehetőséget a befogadókkal. Jelenleg inkább erre van szükségem.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."