A halk és némiképp szűkszavú fiatal (19 éves) költő tudatosan (?) távolságtartó történetében a főszereplő egyszerűen csak egy "vörösvérsejt a város vérkeringésében". Egy nagyvárosi ateista vagy leginkább álmodozó szociális munkás, akinek tökéletes alkalmi hallgatósága lehet fű, fa, virág vagy fantázia szülte lényei kocsmában, játszótéren, netán ápoltja, az önkéntes fogoly otthonában. Szűk terekben játszódó, majdnem mindennapi történet, ami ironikus, helyenként abszurd humorával színek nélküli, mégis élénk írás. Az egyszerű, sokszor rímtelen, nyelvi leleményekkel, kortárs szóhasználattal terhelt versszakokban jól eltalált rövid, hatásos mondatok váltakoznak túlírt, csapongó sorokkal.
Ugyanakkor komoly a téma, borús - helyenként majdhogynem sötét - a hangütés: nagy férfihallgatások és igazi hímgondok súlyosbítják a történet hét tételét. Antihősünk azzal tölti mindennapjait, hogy ételt visz a mondott fogolynak, hogy ne haljon éhen, de neki még ez sem sikerül. A fickó meghal, eltakarítani nincs kinek, nevenincs főszereplőnk pedig munka nélkül marad. Élete értelmetlenebbé válik, mint valaha, még életműve sincs, mint bárki másnak. Képzelgései és énközpontúsága elérik a normalitás végső határát, "az egész város hallgat, / Szuszogásom figyeli." De még nincs vége. Gyermeke születik...
Első kötet – kevés tartalommal; legközelebb talán mutathatna valamivel eredetibb, saját gondolatokat, színeket is a szerző, ahelyett, hogy tovább követi a nagyok konvencióit. Azt nélküle is csinálják elegen.
Magvető, 2010, 124 oldal, 2490 Ft
