Interjú

„Nem bankban dolgozunk”

Josh Homme és Mike Shuman – Queens of the Stone Age

Zene

Hét év kihagyás után tért vissza Magyarországra a Queens of the Stone Age, a köztes időben Josh Homme súlyos egészségi problémákkal küzdött. A hegesztőszemüveget viselő frontember Michael Shuman basszusgitárossal az oldalán válaszolt lapunk kérdéseire.

Magyar Narancs: A legújabb kiadványotok az Alive in the Catacombs című EP és videó, amelyet élőben rögzítettetek a Párizs alatti katakombarendszerben. Közel két évtizeden át próbáltátok megvalósítani ezt a projektet…

Josh Homme: Igen. Minden egyes alkalommal, amikor lett egy újabb európai turnénk, nekivágtunk a dolognak, hogy hátha majd most sikerül. Megkerestük az ottani illetékeseket, a francia idegenforgalmi minisztériummal tárgyaltunk. Mindig abban reménykedtünk, hogy már legalább egy új ember van ott, aki talán segítőkészebb lesz, mint az elődje. Sokszor éreztem úgy, hogy soha nem fog összejönni a dolog, meg azt is, hogy szándékosan szívatnak minket. De mi újra és újra megpróbáltuk.

MN: Ha végleg elutasítottak volna titeket, kerestetek volna egy másik, hasonló helyszínt?

Josh Homme: Nem. Addig nyaggattam volna a párizsiakat, amíg igent nem mondanak, és végül így is lett. Nem indokolta semmi, hogy feladjuk a küzdelmet. Ha mondtak volna egy értelmes indokot, hogy miért nem lehetséges a dolog, akkor azt meghallgattam volna, de inkább a mismásolás ment egyfolytában. Soha nem szabad feladni.

MN: Amikor végre összejött a lehetőség a fellépésre és a felvételre, épp egy újabb súlyos egészségi problémán mentél keresztül. Ez volt életed legnehezebb koncertje?

Josh Homme: A legfájdalmasabb fellépésem volt, de pont ez tette jobbá. Az a katakombarendszer már önmagában elég súlyos hely, és mindez a fájdalommal kombinálva egészen különleges intenzitást hozott létre. Most már jól vagyok, és az, hogy akkor szenvedtem, már nem igazán számít. Viszont megörökítettük ezt az egyedi hangulatot az utókor számára. Ha mindenki teljesen egészséges lett volna a felvételek során, akkor most sokkal unalmasabb lenne az erről folyó beszélgetés. Legfeljebb annyit mondhatnánk el róla, hogy tök jó volt ott lenni. A valóság viszont az, hogy majdnem eggyé váltam a katakombákban őrzött csontvázakkal.

Michael Shuman: Tudtam, hogy Josh micsoda fájdalmakon megy keresztül, és abban ugyan nem vagyok biztos, hogy valóban ez lehetett-e a legnehezebb koncertünk, de le a kalappal előtte, hogy így is végigcsinálta az egészet. Megdöbbentő volt, hogy az ő akkori állapotában végig tudta énekelni a dalokat.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.

Presztízskérdés

A magyar kormányzat hosszú ideje azt kommunikálja, hogy csökkent a szegénység Magyarországon, az MCC-s Sebestyén Géza pedig odáig jutott, hogy idén februárban bejelentette a szegénység eltűnését is. A kormány helyzetértékelése eddig is vitatható volt, és a KSH szegénységi adatai körül felfedezett furcsaságok tovább bonyolítják ezt az így is zavaros ügyet.

„Lövésük sincs róla”

Magyarországon nem az illegális kábítószerek okozzák a legnagyobb problémát a fiatalok körében. A hazai 16 évesek élen járnak az alkohol, a cigaretta és e-cigaretta kipróbálásában, és kilátástalannak érzett helyzetük miatt sokan a serkentők felé fordulnak.