Pantha Du Prince & The Bell Laboratory: Elements Of Light

  • Velkei Zoltán
  • 2013. március 1.

Zene

Általában tudja az ember, hogy Pantha Du Prince-től mire számíthat. A német minimal techno szerző az elmúlt tíz évben megbízhatóan, egységes színvonalon írt meg több nagyszerű kislemezt és albumot, ráadásul a legutóbbi és egyben legjobb (Black Noise) már a Rough Trade gondozásában jelent meg, ami garantálta, hogy a szerző zenéi mindenhova eljussanak a világon.

Az Elements Of Light című negyedik nagylemeze koncepciójában a legerősebb: a főhős több norvég zenész közreműködésével komponálta meg - ambient- és technoelemekből - védjegyévé vált csengőhangjait. Az eredmény öt felvétel: ebből az egyik majdnem tizenhárom perc, egy másik pedig közel tizennyolc. A minimalra jellemző hipnotikus ismétlődések ellenére meglehetősen szabad stílusú összhatást kelt az album; azzal, hogy az emberi tényezőt nagyobb mértékben vonta be az elektronikus zene mechanikus folyamataiba, az alkotó felülírta az irányzat szabályait. Kevésbé kiszámíthatók a számok, szinte sosem történik kétszer ugyanaz bennük. S talán épp emiatt nem olyan jó összességében az Elements Of Light. Pantha Du Prince kompozícióiban mindig az volt a leginkább szerethető, hogy kevésből hozott ki nagyon sokat: egy szép dallamot vagy egy jó ütemet önmaga egyszerű formájában több percen át élvezhettünk, és egyáltalán nem akartuk, hogy ezek véletlenszerűen és rövid időn belül változzanak. Az Elements viszont pont erre az ötletre épül - szembemenve a minimal techno vezérelvével. Vannak ettől még benne szép részek, de nem sok az igazán emlékezetes.

Rough Trade/Neon Music, 2013

Figyelmébe ajánljuk

Női dzseki trendek, amelyeket érdemes figyelni idén ősszel és télen

  • Támogatott tartalom

Az őszi-téli szezon mindig a kabátok és dzsekik időszaka: ezek a darabok nemcsak a melegedről gondoskodnak, hanem meghatározzák az egész öltözéked stílusát is. Idén a klasszikus megoldások mellett számos új irányzat is teret nyer, amelyek egyszerre praktikusak és divatosak. Nézzük, milyen trendek hódítanak a női dzsekik világában a következő hónapokban!

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.