Általában tudja az ember, hogy Pantha Du Prince-től mire számíthat. A német minimal techno szerző az elmúlt tíz évben megbízhatóan, egységes színvonalon írt meg több nagyszerű kislemezt és albumot, ráadásul a legutóbbi és egyben legjobb (Black Noise) már a Rough Trade gondozásában jelent meg, ami garantálta, hogy a szerző zenéi mindenhova eljussanak a világon.
Az Elements Of Light című negyedik nagylemeze koncepciójában a legerősebb: a főhős több norvég zenész közreműködésével komponálta meg - ambient- és technoelemekből - védjegyévé vált csengőhangjait. Az eredmény öt felvétel: ebből az egyik majdnem tizenhárom perc, egy másik pedig közel tizennyolc. A minimalra jellemző hipnotikus ismétlődések ellenére meglehetősen szabad stílusú összhatást kelt az album; azzal, hogy az emberi tényezőt nagyobb mértékben vonta be az elektronikus zene mechanikus folyamataiba, az alkotó felülírta az irányzat szabályait. Kevésbé kiszámíthatók a számok, szinte sosem történik kétszer ugyanaz bennük. S talán épp emiatt nem olyan jó összességében az Elements Of Light. Pantha Du Prince kompozícióiban mindig az volt a leginkább szerethető, hogy kevésből hozott ki nagyon sokat: egy szép dallamot vagy egy jó ütemet önmaga egyszerű formájában több percen át élvezhettünk, és egyáltalán nem akartuk, hogy ezek véletlenszerűen és rövid időn belül változzanak. Az Elements viszont pont erre az ötletre épül - szembemenve a minimal techno vezérelvével. Vannak ettől még benne szép részek, de nem sok az igazán emlékezetes.
Rough Trade/Neon Music, 2013
