"3 éves korában dobot kapott, ezzel nagy öröme volt, ha én zongoráztam, ő kicsi székére ült, előtte zsámolyon volt a dobja és megadta a pontos ütemet; ha 3/4-ből 4/4-re mentem át, egy pillanatig abbahagyta a dobolást, ekkor folytatta a megfelelő ütemben; még most is magam előtt látom, mikor nagy komolyan és figyelmesen kísérte játékomat. Ha nálunk némelykor cigányzene szólt (rendkívüli alkalomkor), ő intett, hogy oda vigyük és akkor bámulatos figyelemmel hallgatta a zenét; a vendégek nem győzték eléggé nézni, hogy ily csepp gyermeket így leköti a zene. 4 éves korában egy ujjal kiverte a zongorán az előtte ismeretes népdalokat; 40-et tudott és ha mondtuk a dal kezdő szövegét, ő azonnal el tudta játszani. Jó emlékező tehetsége volt már akkor..." Egy levelében így idézte fel fia (képünkön immár a saját fiával) zenei érzékének első megnyilvánulásait a büszkén visszatekintő édesanya, özvegy Bartók Béláné, született Voit Paula, s hogy a kezdetek után milyen hegymagasra is ért fel e fiúgyermek, azt a mostani vasárnapon a koncertek egész sorozata teszi majd messze hallatszóvá. Hiszen a Fischer Iván és a Budapesti Fesztiválzenekar által életre hívott éves zenei maraton, amely idén immár hatodik alkalommal követel helyet magának e hasábokon és sokunk programjában, ezúttal Bartók Béla életművéből fog válogatni. A Müpában mindösszesen tizenegy koncert tölti majd ki a napunkat, délelőtt fél tizenegytől egészen késő estig. Csakis a nagyzenekarokat és a nagy zenekarokat fölemlítve: A MÁV Szimfonikus Zenekar a Concertót (Nemzeti Hangversenyterem, február 3., fél tizenegy), a Nemzeti Filharmonikusok a Táncszvitet és a Kossuth szimfóniai költeményt (Nemzeti Hangversenyterem, február 3., öt óra), a Pannon Filharmonikusok A csodálatos mandarint meg a Várjon Dénes szólójával ékes 3. zongoraversenyt (Nemzeti Hangversenyterem, február 3., hét óra), s végezetül a Fesztiválzenekar A kékszakállú herceg várát (Nemzeti Hangversenyterem, február 3., kilenc óra) vezeti majd elénk.
Ennyi vasárnapi hangverseny akár egy hétre ki is elégíthetné koncertéhségünket, ám erről persze szó sincs, s így előbb is, utóbb is elszántan és jó reménnyel keresgélhetünk az elkövetkező napok programján. A Fesztiválzenekarnál maradva mind pénteken, mind pedig szombaton vár az együttes "Haydn-Mozart plusz" elnevezésű minisorozata: elsőre az "Üstdob" vagy másként "Meglepetés" melléknevű Haydn-szimfónia mellé Mendelssohn, Schumann és César Franck egy-egy művét vetve az összeadási művelet tételei gyanánt (Olasz Kultúrintézet, február 1. és 2., háromnegyed nyolc). Szombaton ráadásul még Szeged zenei együttesei is tiszteletüket teszik a Müpában: a Szegedi Szimfonikus Zenekar és a Vaszy Viktor Kórus az évfordulós Lajtha László Mise fríg hangnemben című egyházzenei művét játssza majd, az 1950-es misét, amelynek másik megjelölése "Missa in diebus tribulationis", azaz a szorongattatás napjaiban.
Lesz itt aztán még zongoraest Bogányi Gergely játékával, a német romantika kellős közepéről (Nemzeti Hangversenyterem, február 4., fél nyolc), s ha tán Miskolc táján járna e sorok olvasója, hát egy klassz, helyesebben Klazz koncert ott is ígérkezik február elsején: a Miskolci Szimfonikus Zenekarral s több más mellett Oláh Kálmán Hungarian Moods című cimbalomversenyével, a szólista szerepében a kiváló Lukács Miklóssal (Művészetek Háza, hét óra).
