mi a kotta?

Papa és a nagymogul

  • mi a kotta
  • 2018. február 20.

Zene

Idén korán jött a karácsony, sütöttük el a közhelyet a múlt héten, s ha már így tettünk, hát legyünk következetesek: nemcsak korán jött, de meglepően sokáig is fog (ki)tartani az ajándékokban tobzódó ünnep. Így például az év utolsó előtti estéjén elérkezik számunkra a második esély, hogy a Müpában meghallgassuk Juan Diego Flórez áriaestjét, amelyet e dátumra halasztott a hangszálait méltán óvó tenorcsillag (Nemzeti Hangversenyterem, december 30., fél nyolc). Egy nappal korábban pedig az operaélet másik valódi világsztárja, Anna Netrebko (képünkön) jön majd el közibénk – férje, Yusif Eyvazov társaságában, hogy együtt énekeljenek az Andrea Chénier koncertszerű előadásán, vagyis annak a Giordano-operának a főszerepeiben, amelyet pár hete a milánói Scala évadnyitóján is kettejükkel adtak (Erkel Színház, december 29., hét óra).

„Fizetek, ha abbahagyják!” – a hagyomány szerint a közönség egyik tagja e szavak közbekiáltásával zavarta meg Beethoven III. (Eroica) szimfóniájának bécsi ősbemutatóját. Viszont a még ennél is jóval kétesebb történet szerint a mű egyik próbáját meghallgató agg Haydn az alábbi elismerő megjegyzést tette volna: „Mostantól semmi sem lesz úgy, mint régen.” Mi tagadás, az utóbbi anekdota hitele ellen szól, hogy Haydn és fiatalabb pályatársa között ekkorra érezhetően feszültebbé vált a viszony, s ennek jeleként Haydn papa elkezdte a háta megett nagymogulként emlegetni egykori tanítványát. Az utókor mindenesetre az állítólagos Haydn-véleményt osztja, s ez így lesz majd 2018 második keddjén is, amikor Vásáry Tamás meg a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara az Eroicát fogja előadni, méghozzá a maga idején ugyancsak kevés megértésre lelő másik Beethoven-mű, a C-dúr mise társaságában (Zeneakadémia, január 9., fél nyolc). „No, de kedves Beethoven, mit művelt már megint?” – ekképp fintorgott volna a megrendelő, Esterházy Miklós herceg (a Pompakedvelő unokája), aki Haydn stílusában remélt misét kapni a felesége, Maria Josefa Hermenegilde von Liechtenstein – egyik – névnapjának megünneplésére. Haydnt persze nem véletlenül hoztuk szóba, elvégre az újév most is A teremtéssel köszön majd be a Müpába, természetesen Fischer Ádám vezényletével, valamint három német ajkú operaénekes, a milánói Scala Akadémiai Zenekara és újfent a Magyar Rádió Énekkara közreműködésével (Nemzeti Hangversenyterem, január 1., hét óra).

A 2018-as esztendőben amúgy több fontos évforduló is lesz majd: Claude Debussy halálának a 100., Gioachino Rossini elhunytának pedig a 150. évfordulója, s Leonard Bernstein 100. születésnapjáról is jövőre fogunk megemlékezni. Ám a születésnap emlegetése most mégis valaki más ünneplésére szolgáljon, mivelhogy január 5-én tölti be a 70. életévét Perényi Miklós! A csodálatos muzsikus a születésnapja estéjén, majd másnap is felvonul majd csellójával a Zeneakadémia pódiumára, hogy Keller András és a Concerto Budapest társaságában Dvořák és Schumann műveit játssza nekünk (január 5. és 6., fél nyolc). Az isten éltessen minket, hogy ott lehessünk!

Neked ajánljuk

Leginkább a foci

  • Toroczkay András

Apanovellák, de nem csak azok, felnövéstörténetek, kisvárosi elbeszélések, Budapest- és énelbeszélések is egyben. Az író magáról beszél, nem is kendőzi. Már a címből rögtön beugrik egy másik óriás: Lóci. Itt azonban a fiú emeli fel az apját, s állít emléket neki.

Stockholm-szindróma

Szentgyörgyi Bálint sorozatát nagyjából kétféle diskurzus övezi. Az egyik a sorozat nyilvánvaló történelmi torzításait és pontatlanságait rója fel. Itt elsősorban Hodosán Róza szociológus és Rainer M. János történész kritikái­ra gondolunk, akik az 1980-as évek ellenzéki mozgalmainak tagjaiként jogosan érezhetik, hogy saját és bajtársaik munkálkodását az alkotók nem adták vissza elég hűen. Ugyanakkor szem előtt kell tartanunk, hogy A besúgó vállaltan fikció, nem pedig dokumentumfilm.

Delfin

Van a filmben két csónakázás. Az egyik a bajai Sugovicán, az egykor kedvelt, de most néptelennek mutatkozó horgászhelyen. A gyermekkora helyszíneire visszalátogatván ismét kisvárosi lánnyá változó világhírű úszófenomén a nagypapával, ladikon haladva újra felfedezi a Duna-mellékág békességét. Máskor meg az óceánon hasít bérelt jetboaton, bálnát akar nézni – hullámokból felszökkenő delfineket lát is.

Szerelem határok nélkül

  • Nagy István

Nem lehet könnyű úgy gitározni egy zenekarban, hogy az elődöd árnyékában játszol, és folyamatosan ott van benned a félsz, hogy ha a régi srác majd egyszer vissza akar jönni, téged azonnal lapátra tesznek. Ez történt Josh Klinghofferrel, aki 2009-ben csatlakozott a Red Hot Chili Peppershez, és kereken tíz évig volt az együttes gitárosa. 

Biztonsági játék

Az utóbbi két évtizedben kevés olyan emlékezetes betoppanás volt a könnyűzene világába, mint a kanadai Arcade Fire 2004-es debütáló nagylemeze. A tragédiák árnyékában fogant Funeral katartikus sodrása és hiperérzékenysége pillanatok alatt hírnevet és rajongókat szerzett a zenekarnak, még olyan hírességeket is, mint David Bowie vagy David Byrne. A debütáló album pillanatok alatt vált hivatkozási ponttá, ami alighanem a szedett-vedett megjelenésű zenekart lepte meg a leginkább.

Miért hiányzik?

  • Csabai Máté

Nem lehet erről a kiadványról szokványos kritikát írni. Nem csupán Kocsis Zoltán ikonikus, de azért a színpad széléről olykor kibeszélt személye miatt, hanem azért, mert a huszonhat lemezen csupa olyan mű és életmű szerepel, amelyek játékmódjáról, megítéléséről interjúkban, szemináriumokon sokat megosztott a zongoraművész.

Minden színész csiga

„Tragédiának nézed? Nézd legott / Komé­diá­nak, s múlattatni fog” – idézi Katona László Az ember tragédiáját az előadás végén, amelynek alcíme is van: Etűdök színházi világunk állapotjáról. A Nézőművészeti Kft. egy rendkívül szórakoztató, elsőrangú kabarét csinált a színészek mindennemű kiszolgáltatottságáról és az abuzív rendezőkről.

Rejtvényfejtés

Legendás hely volt a Bartók 32 Galéria a kilencvenes években, magyar és külföldi kortárs kiállításokkal. Csak egy „probléma” volt vele (akárcsak a Liget Galériával), hogy a fenntartója és tulajdonosa az önkormányzat volt. A majdnem 100 négyzetméter alapterületű helyszín, s a modern művek ottani bemutatásának ellehetetlenítését az első Orbán-kormány művészetpolitikájának „köszönhetjük”, bár kétségtelen, hogy a múltba révedő magyarosch műalkotás fogalmát addigra jól beleültették az embe­rek fejébe.

Minden változatlan

  • Balogh Magdolna

A fejlődés- vagy karrierregényként induló mű egy drezdai antikvárius, Norbert Paulini alakját állítja a középpontba: a szerző „a szellem emberének” akar emléket állítani. Paulini a hetvenes–nyolcvanas években különleges hírnévnek örvendő boltot működtetett, amelyben egy kis szellemi kör is otthonra talált, s az elbeszélő is a törzsközönségéhez tartozott.

A zöld-fehér polip

Megalakul az ötödik Orbán-kormány, és itt most azt kéne találgatnunk, hogy Kásler távozása, Csák bevonása, Lázár és Navracsics visszatérése, meg néhány minisztérium szétszedése, átalakítása mi mindenre utalhat, s mindebből milyen új politikai irányra számíthatunk – de tizenkét év orbánizmus után nem hinnénk, hogy mindennek nagy jelentősége volna. Voltaképpen még a totális eszementséget tükröző húzás, az egészségügy és – főleg – a közoktatás betolása a karhatalmi minisztérium alá sem meglepő a NER államigazgatási track recordjának ismeretében.

Orbán Viktor két beiktatása

„Az Isten kegyelméből nekünk adott megbízatás mindig túlmutat rajtunk. Azokra, akiknek a javát kell szolgálnunk, de még ennél is tovább mutat arra, akitől a feladatot végső soron kaptuk és akinek a dicsőségét szolgálhatjuk. Ez a mai nap üzenete mindannyiunknak” – mondta Balog Zoltán, a rendszer egyik sokat próbált főpapja a Kálvin téri református templomban, a Novák Katalin államfői beiktatása alkalmából rendezett ökumenikus szertartáson. Szavai üresen pattogtak a templom kövén, s talán a térre is kigurultak, hogy ott pukkanjanak szét, mint sok színes szappanbuborék.