mi a kotta?

Papa és a nagymogul

  • mi a kotta
  • 2018. február 20.

Zene

Idén korán jött a karácsony, sütöttük el a közhelyet a múlt héten, s ha már így tettünk, hát legyünk következetesek: nemcsak korán jött, de meglepően sokáig is fog (ki)tartani az ajándékokban tobzódó ünnep. Így például az év utolsó előtti estéjén elérkezik számunkra a második esély, hogy a Müpában meghallgassuk Juan Diego Flórez áriaestjét, amelyet e dátumra halasztott a hangszálait méltán óvó tenorcsillag (Nemzeti Hangversenyterem, december 30., fél nyolc). Egy nappal korábban pedig az operaélet másik valódi világsztárja, Anna Netrebko (képünkön) jön majd el közibénk – férje, Yusif Eyvazov társaságában, hogy együtt énekeljenek az Andrea Chénier koncertszerű előadásán, vagyis annak a Giordano-operának a főszerepeiben, amelyet pár hete a milánói Scala évadnyitóján is kettejükkel adtak (Erkel Színház, december 29., hét óra).

„Fizetek, ha abbahagyják!” – a hagyomány szerint a közönség egyik tagja e szavak közbekiáltásával zavarta meg Beethoven III. (Eroica) szimfóniájának bécsi ősbemutatóját. Viszont a még ennél is jóval kétesebb történet szerint a mű egyik próbáját meghallgató agg Haydn az alábbi elismerő megjegyzést tette volna: „Mostantól semmi sem lesz úgy, mint régen.” Mi tagadás, az utóbbi anekdota hitele ellen szól, hogy Haydn és fiatalabb pályatársa között ekkorra érezhetően feszültebbé vált a viszony, s ennek jeleként Haydn papa elkezdte a háta megett nagymogulként emlegetni egykori tanítványát. Az utókor mindenesetre az állítólagos Haydn-véleményt osztja, s ez így lesz majd 2018 második keddjén is, amikor Vásáry Tamás meg a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara az Eroicát fogja előadni, méghozzá a maga idején ugyancsak kevés megértésre lelő másik Beethoven-mű, a C-dúr mise társaságában (Zeneakadémia, január 9., fél nyolc). „No, de kedves Beethoven, mit művelt már megint?” – ekképp fintorgott volna a megrendelő, Esterházy Miklós herceg (a Pompakedvelő unokája), aki Haydn stílusában remélt misét kapni a felesége, Maria Josefa Hermenegilde von Liechtenstein – egyik – névnapjának megünneplésére. Haydnt persze nem véletlenül hoztuk szóba, elvégre az újév most is A teremtéssel köszön majd be a Müpába, természetesen Fischer Ádám vezényletével, valamint három német ajkú operaénekes, a milánói Scala Akadémiai Zenekara és újfent a Magyar Rádió Énekkara közreműködésével (Nemzeti Hangversenyterem, január 1., hét óra).

A 2018-as esztendőben amúgy több fontos évforduló is lesz majd: Claude Debussy halálának a 100., Gioachino Rossini elhunytának pedig a 150. évfordulója, s Leonard Bernstein 100. születésnapjáról is jövőre fogunk megemlékezni. Ám a születésnap emlegetése most mégis valaki más ünneplésére szolgáljon, mivelhogy január 5-én tölti be a 70. életévét Perényi Miklós! A csodálatos muzsikus a születésnapja estéjén, majd másnap is felvonul majd csellójával a Zeneakadémia pódiumára, hogy Keller András és a Concerto Budapest társaságában Dvořák és Schumann műveit játssza nekünk (január 5. és 6., fél nyolc). Az isten éltessen minket, hogy ott lehessünk!

Figyelmébe ajánljuk

Erőltetett párhuzamok

Mi lehetne alkalmasabb szimbóluma a női létezésnek, mint a haj? Úgy élettanilag (a másik nemre gyakorolt vonzereje a minden individuális szempontot megelőző fajfenntartást szolgálja), mint kulturálisan (a néphagyomány gazdag, még az életet szervező világképre vonatkozó szimbolikájától a jelenkori társadalmak meglehet partikuláris, de mindenképpen jelentéssel bíró ún. trendjeiig) vagy spirituálisan (minden tradíció megkülönböztetett jelentőséget tulajdonít a hajnak).

Prokrusztész-ágy

A francia-algériai rendező filmjének eredeti címe (L’air de la mer rend libre – a tengeri levegő szabaddá tesz) a középkori német jobbágyok ambícióinak szabad fordítása (Stadtluft macht frei – a városi levegő szabaddá tesz).

Felelős nélkül

  • - turcsányi -

Van az a némileg ásatag, s nem kicsit ostoba vicc, amely szerint az a mennyország, ahol angol a rendőr, olasz a szakács, francia a szerető, német a szerelő, svájci a szervező. A pokol meg az, ahol… és itt máshogy rendezik egymáshoz a fenti szerepeket és nemzetiségeket. Nos, ez a – színigaz történetet dramatizáló – négyrészes brit sorozat még ennyi viccelődést sem enged a nézőinek.

Érzések és emlékek

A magyar származású fotóművész nem először állít ki Budapesten; a Magyar Fotográfusok Házában 2015-ben bemutatott anyagának egy része szerepel a mostani válogatásban is, sőt a képek installálása is hasonló (ahogy azonos a kurátor is: Csizek Gabriella).

Mozgó falak

  • Molnár T. Eszter

Négy férfi üldöz egy nőt. Ha a hátak eltúlzott görbülete, az előrenyújtott kezek vonaglása nem lenne elég, a fejükre húzott piros papírcsákó félreérthetetlenül jelzi: ez őrület. Kétszer megkerülik a színpad közepén álló mobil falat, majd ahogy harmadszor is végigfutnak előtte, a nő megtorpan.

Mahler-liturgia

„Én valóban fejjel megyek a falnak, de legalább jókora lyukat ütök rajta” – mondta egy ízben Gustav Mahler, legalábbis a feminista brácsaművész, Natalie Bauer-Lechner emlékiratai szerint. Ez a konok, mániákus attitűd az egyik legnagyszabásúbb művében, a Feltámadás-szimfóniában is tetten érhető.

Akkor és most

Úgy alakultak dolgaink, hogy az 1991-ben írt, a 80-as évek Amerikájában játszódó epikus apokalipszis soha korábban nem volt számunkra annyira otthonos, mint éppen most. Néhány évvel ezelőtt nem sok közünk volt az elvekkel és mindennemű szolidaritással leszámoló, a nagytőkét a szociális háló kárára államilag támogató neoliberalizmushoz.

Gyurcsány abbahagyta

Arra, hogy miért, és hogy miért pont most hagyta abba, lehet racionális magyarázatot találni a külső szemlélőnek is, azzal együtt, hogy e személyes döntés valódi okairól biztosat egyetlen ember tudhat; esetleg kettő. A DK (is) csúnyán megbukott a tavaly júniusi EP-választáson, és bejött a képbe Magyar Péter és a Tisza; és a vak is látta, hogy ha van jövő az ellenzéki oldalon, az a Tiszáé. Ha valaki, akkor a Tisza kanyarítja be az addig ilyen-olyan ellenzéki pártokkal rokonszenvező és mérsékelt lelkesedéssel, de rájuk szavazó polgárokat.

Lengyel Tamás: A hallgatás igen­is politizálás!

Elegem van abból, hogyha elhangzik egy meredek kijelentés, amelytől, úgy érzem, kötelességem elhatárolódni, vagy legalábbis muszáj reagálnom, akkor felcímkéznek, hogy én politizálok – míg aki csak hallgat, az nem politizál – mondja interjúnkban a színész, aki azt is elárulta, hogy melyik politikusra hajaz leginkább a kormánypárti álinfluenszere.