mi a kotta?

Papa és a nagymogul

  • mi a kotta
  • 2018. február 20.

Zene

Idén korán jött a karácsony, sütöttük el a közhelyet a múlt héten, s ha már így tettünk, hát legyünk következetesek: nemcsak korán jött, de meglepően sokáig is fog (ki)tartani az ajándékokban tobzódó ünnep. Így például az év utolsó előtti estéjén elérkezik számunkra a második esély, hogy a Müpában meghallgassuk Juan Diego Flórez áriaestjét, amelyet e dátumra halasztott a hangszálait méltán óvó tenorcsillag (Nemzeti Hangversenyterem, december 30., fél nyolc). Egy nappal korábban pedig az operaélet másik valódi világsztárja, Anna Netrebko (képünkön) jön majd el közibénk – férje, Yusif Eyvazov társaságában, hogy együtt énekeljenek az Andrea Chénier koncertszerű előadásán, vagyis annak a Giordano-operának a főszerepeiben, amelyet pár hete a milánói Scala évadnyitóján is kettejükkel adtak (Erkel Színház, december 29., hét óra).

„Fizetek, ha abbahagyják!” – a hagyomány szerint a közönség egyik tagja e szavak közbekiáltásával zavarta meg Beethoven III. (Eroica) szimfóniájának bécsi ősbemutatóját. Viszont a még ennél is jóval kétesebb történet szerint a mű egyik próbáját meghallgató agg Haydn az alábbi elismerő megjegyzést tette volna: „Mostantól semmi sem lesz úgy, mint régen.” Mi tagadás, az utóbbi anekdota hitele ellen szól, hogy Haydn és fiatalabb pályatársa között ekkorra érezhetően feszültebbé vált a viszony, s ennek jeleként Haydn papa elkezdte a háta megett nagymogulként emlegetni egykori tanítványát. Az utókor mindenesetre az állítólagos Haydn-véleményt osztja, s ez így lesz majd 2018 második keddjén is, amikor Vásáry Tamás meg a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekara és Énekkara az Eroicát fogja előadni, méghozzá a maga idején ugyancsak kevés megértésre lelő másik Beethoven-mű, a C-dúr mise társaságában (Zeneakadémia, január 9., fél nyolc). „No, de kedves Beethoven, mit művelt már megint?” – ekképp fintorgott volna a megrendelő, Esterházy Miklós herceg (a Pompakedvelő unokája), aki Haydn stílusában remélt misét kapni a felesége, Maria Josefa Hermenegilde von Liechtenstein – egyik – névnapjának megünneplésére. Haydnt persze nem véletlenül hoztuk szóba, elvégre az újév most is A teremtéssel köszön majd be a Müpába, természetesen Fischer Ádám vezényletével, valamint három német ajkú operaénekes, a milánói Scala Akadémiai Zenekara és újfent a Magyar Rádió Énekkara közreműködésével (Nemzeti Hangversenyterem, január 1., hét óra).

A 2018-as esztendőben amúgy több fontos évforduló is lesz majd: Claude Debussy halálának a 100., Gioachino Rossini elhunytának pedig a 150. évfordulója, s Leonard Bernstein 100. születésnapjáról is jövőre fogunk megemlékezni. Ám a születésnap emlegetése most mégis valaki más ünneplésére szolgáljon, mivelhogy január 5-én tölti be a 70. életévét Perényi Miklós! A csodálatos muzsikus a születésnapja estéjén, majd másnap is felvonul majd csellójával a Zeneakadémia pódiumára, hogy Keller András és a Concerto Budapest társaságában Dvořák és Schumann műveit játssza nekünk (január 5. és 6., fél nyolc). Az isten éltessen minket, hogy ott lehessünk!

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.