Zene

"Íme, itt vagyok én, a természet anyja, minden elemek úrasszonya, időtlen idők legősibb gyermeke, istenségek legnagyobbika, szellemek királynője, égi lakók legkülönbike, akinek alakjában minden isten és istennő egybeolvad, aki a menny ragyogó magasságait, a tenger gyógyító szellőit, az alvilág könnyes némaságát parancsaimmal igazgatom, akinek egyetlen istenségét sokféle alakban, százféle szertartással, ezernyi néven imádja a földkerekség.

Egy "élményopera" után két "vágyopera" - a suta blikkfangok szintjén mindössze ennyi változott azzal, hogy a Carmen kétévnyi sikerét követően Kerényi Miklós Gábor most a verista opera örök párosát telepítette a szegedi Dóm tér nyári színpadára.

Az idei felhozatalban a szokásosnál kevesebb az egzotikum, az új íz, a szokatlan hangzás - lüktetésben, lendületben azonban most sem lesz hiány.

Idén sem kell otthon hagyni a bugizós cipőket - naponta lehet ropni: többnyire hajnalhasadtáig.

Közkeletű tény, hogy régen minden jobb volt, így a Sziget is évről évre egyre rosszabb, idén viszont tényleg könnyes szemmel lapoztam végig a tavalyi metálajánlót, és sírtam vissza azt a felhozatalt, aminek láttán 2011-ben még majdnem köpnöm kellett.

Valamiért az utóbbi időben mintha a páratlan években sikerül nívósabbra a Sziget felhozatala, de azért az idei menüben is találunk izgalmas zenekarokat és énekeseket, sok visszatérőt és a magyar közönség számára új arcokat is. A huszadik alkalommal megrendezendő fesztivál fellépői közül mi most közel húszat ajánlunk megtekintésre - mindegyiket a Pop-Rock Nagyszínpadon vagy az A38 sátorban kell keresni.

Folytatjuk a múlt héten kezdett sorozatunkat a törvénnyel szembekerült popzenészekről: trükkös és dühös feketék, a gyermekbarát szakosztály, szelíd cseh lázadók, Szörényiék és Bródy vs. a törvény ökle.