Amennyire bőszen promotálta nem is olyan rég a Radiohead azt a forradalminak tartott újítást, hogy a legutolsó lemezét első körben csakis az internetről lehet letölteni, annyira mélyen hallgatott Trent Reznor arról, hogy milyen bombát tervez idén májusra, pedig ő is tud hírverést kelteni nagyon, emlékezzünk csak az előző "rendes" Nine Inch Nails-lemez, a Year Zero világvégekampányára. Itt viszont az állóvízbe robbant bele a The Slip, és ugyan az instrumentális, négyrészes Ghost, amelynek az első felvonását szintén ingyen lehetett megszerezni a zenekar honlapjáról, már előrevetítette valamelyest a digitális jövőt, arra senki sem számított, hogy alig pár hónappal később egy komplett új anyaggal lepi meg Reznor a rajongókat. Ráadásul teljesen ingyen, többféle formátumban: az obligát mp3 mellett ott figyel egy veszteségmentes FLAC-tömörítésű verzió, egy hasonló formátum csak Macintosh-fanoknak (köszi, Trent!), meg egy high-end Wav-változat, másfél gigában, amely állítólag jobb minőségű, mint az elvileg júliusban megjelenő CD-verzió. Természetesen mindegyikhez jár a Nine Inch Nailshez méltón gyönyörű borító egy tizennégy oldalas pdf-ben. Tökéletes.
Ráadásul nem is akármilyen színvonalú lemez a The Slip. Konkrétan veri az utóbbi idők NIN- anyagait, és szerintem már csak néhány hallgatás kell hozzá, hogy képzeletben odaillesszem a Pretty Hate Machine/The Downward Spiral/The Fragile sorba, örökre elfelejtve az utóbbi idők betlizéseit. A régi harcostársakkal (Robin Finck gitáron és Josh Freese dobon) megerősített zenekar élén Reznor a huszonegyedik század első definitív Nine Inch Nails-művét készítette el. A nyitó 1.000.000 rögtön egy bitang nagy, zajos-odacsapós NIN-sláger, a Letting You és a Discipline dettó (utóbbi az MTV-n legalább akkora sláger lehetne, mint a Head Like A Hole, még az énekdallamban is hallani vélek leheletnyi hasonlóságot), az Echoplex és a Head Down kicsit a Fragile-féle populárisabb, lazább vonalat követi. A Light In The Sky zongorára és énekre épülő melankóliája tökéletes felvezetése a hangulati mélypontot jelentő instrumentális daloknak (Corona Radiata és The Four Of Us Are Dying), hogy a végén a Demon Seed képében lőjenek el utoljára egy olyan slágert, ami azonnal a lemez újbóli meghallgatásáért kiált. Tökéletesen addiktív, perfekt mestermunka.
Szerzői letölthető kiadás, 2008
