Ponyva: Emlékmás (Tom Clancy & Steve Pieczenik: Hadiállapot)

  • - yusuf -
  • 1998. november 19.

Zene

A magyar politikacsinálók nem kis hányada Tom Clancy-junkie. Mindjárt kiderül, mire alapozzuk ezt a látszólag merész, ugyanakkor teljesen lényegtelen állítást.

Clancy, a techno-thriller királya ott támadott, ahol az elődök gyengék voltak: fantázia helyett szorgalmasan megtanulta a különböző hírszerző ügynökségek, hadseregek szervezeti felépítését, és felfogta, mit is csinálnak, beásta magát a hadtörténelembe, a harcászatba és a hadászatba (aki nem tudja e két utóbbi fogalom közötti különbséget, az ne olvassa se Clancyt, se ezt a cikket tovább), a hadi-, távközlési és egyéb technikába; Clancy hírek morzsáiból és létező problémákból építi fel szilárd, helyenként tényszerű alapokon nyugvó, minek szépítsük, paranoiáját.

Clancy író szakmájában nagy név. Sok könyvet ad el -a honoráriumból egy budai családi ház önerős felépítésére is futná. Clancy író nyilván bolond, de kit érdekel?

Vagy mégsem egészen bolond, csak már nem tudja ellenőrzés alatt tartani életművét? Clancy iránt akkora lehet a kereslet, hogy ezt normál ütemű termeléssel nem lehet kielégíteni, azt pedig még a cserkészszövetségnél is tudják, hogy a kereslet, úgy bizony, alakítja a kínálatot. Clancy összeállt bizonyos Pieczenik íróval, és ontják a könyveket. Amelyek, mondjuk meg őszintén, rosszabbak Clancy egyéb munkáinál (Vadászat a Vörös Októberre, Vörös vihar, Kokainháború és - a legismertebb: - Hazafias játékok).

Clancy & Pieczenik világában sok gazember mászkál és esküszik össze szabadlábon, elsősorban az Egyesült Államok ellen. Az USA-t csak egy maroknyi elszánt kém - a Műveleti Központ dolgozói - védi, akik a nemes cél érdekében bármilyen adathoz hozzáférhetnek; ha a Majtényi mégsem engedné, akkor ellopják, de csak a közjó érdekében - ezt a Boross kitüntetett is így gondolná jónak.

Clancy & Pieczenik világában még az is előfordulhat, hogy egy Díter Klodó nevű kétes egzisztenciával mutatkozó vállalkozó később belügyminiszterként semmire se emlékezzen - ilyen kegyetlen és ronda világot ábrázolnak. Terroristák, árulók, ellenségek mindenütt. A szabad világ akkor ússza meg, ha maga is gyilkolni kezd, valamint alakítani más országok politikáját, és a hazai polgárok megfigyelésére sem sajnálja a pénzt; emberi jogoktól nem lesz olcsóbb a kenyér, polgárok.

Valakinek - egyszer végre - rendet kell rakni; fájdalmas lesz, de szükségszerű. És a krumplilevesnek krumplileves lesz a neve, a belügyminiszternek meg Pintér Sándor. Ronda egy jövőkép, meg kell hagyni.

- yusuf -

Tom Clancy´s Op Center IV.: Acts of War; fordította: Süle Gábor; Totem Plusz Kft., 1998; I-II. kötet, 598 oldal, ár nincs feltüntetve, talán egy ezres

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.