Ponyva: Kaukázus? Az messze van

  • - jozef -
  • 1996. július 4.

Zene

- jozef -
John le Carré: Játszma

Azok a jó le Carré- (alias David Cornwell) kémregények, amelyekben nem lőnek, sőt, jelen időben alig történik valami; a rejtélyek megoldása - és az ok-okozat - mindig valahol a múltban van, és legeredményesebben a látszólag jelentéktelen, visszahúzódó kémek (vagy elhárítók) göngyölítik fel az ügyeket. Bár nem szorosan a tárgyhoz tartozik, elmondom, hogy a brit ügynök fogalmáról nekem mindig Michael Caine jut eszembe; olyan szomorúan és tépelődőn tud nézni, mint a le Carré-hősök (még akkor is, ha azok nem hasonlítanak rá), hát nem?

A jó le Carré-könyvek - mint általában a jó ponyva - a hidegháborúval foglalkoznak; a témát a jeles időszak szolgáltatta: az Egyesült Királyság és a Szovjetunió évtizedeken át tartó hadakozása a hírszerzés frontján. A szovjetek fáradhatatlanul szervezték be a korona hűtlen alattvalóit - többet izmozhattak ezen, mint a fő ellenségüknél, az USA-ban -, a britek pedig megállás nélkül nyomoztak a vakondok után. A Kim Philby és Tsai. ügyének kipattanása után minden okuk megvolt a paranoiára, a londoni szovjet követségen gyakorlatilag még a szamovár is a KGB-nek vagy a GRU-nak dolgozott (az Unió bukása után sem történt sok változás, értelemszerűen, gondoljunk csak a nemrégi moszkvai PR-szagú kémbotrányra).

John le Carré nagy tragédiája az, hogy kifogyott alóla a világpolitikai helyzet, kénytelen volt más témák után nézni, változó sikerrel: Az éjszakai portásban nemzetközi fegyvercsempész után küldi ügynökét, akinek ténykedése meglehetősen felejthetőre sikeredett.

A Játszma olyan kémregény, amelyben nyugdíjas hírszerzők zaklatják egymást fizikailag. Timothy Cranmer nyugdíjas kém, gazdag vidéki polgár és amatőr borász megöli barátját, a nyughatatlan, zseniális gazember dr. Lawrence Pettifert, mivel az elszereti feleségét. Pettifer éveken át volt kettős ügynök, Moszkva azt hitte, hogy neki dolgozik, miközben az MI-6 etette őket dezinformációval.

Aztán Pettifer úr a kis kaukázusi népek szabadságharcába szeret bele egy "feketeseggű" - szovjet muzulmán - barátja és futtatója révén. Mindenféle probléma miatt Cranmer nyugdíjast is eleszi a fene a Kaukázusba, az ingusok közé. Ekkor már elég súlyosak a könyv problémái: egy tisztességes mesterember - le Carré - elképzeli, hogy milyen lehet Moszkvában meg a kaukázusi szabadságharcosok között, és ez, valljuk meg, nem sikerül mindig maradéktalanul. Mert bizony a Kaukázus messze van, a gaztetteket nem régen követték el és nem a jól ismert hazai terepen; le Carré is bajban van, amikor valamit el kell képzelni, úgy, hogy az hihetőnek lássék (különben a ponyva nem ér semmit).

Van persze jó része is a könyvnek, például amikor leírja, hogyan kell kis, elnyomott népnek felszabadító háborút vívni a Kaukázusban, a Balkánon vagy éppen Afrikában: "Először is vásárolnék magamnak egy negédesen vigyorgó, nájlonhajú washingtoni lobbistát. Az egymillió pénz. Másodszor, szereznék egy halott ingus babát, lehetőleg nőneműt, és főműsoridőben odanyomnám egy lehetőleg hímnemű és ugyancsak nájlonhajú, szipogó tévériporter karjaiba. Elérném, hogy kérdéseket tegyenek föl a Kongresszusban és az ENSZ-ben. És amikor megvan a szokásos abszolút felháborodás, akkor azt mondanám, egye meg a fene, és ha maradt volna még pénzem, elvinném a családomat Dél-Franciaországba, és szarnék az egészre. Nem, nem is. Egyedül mennék."

Hát, így állunk. Attól eltekintve, hogy a borítón rosszul írták a szerző nevét, a Játszma fordítója és kiadója viszonylag tisztességes munkát végzett, amit - tekintettel a lektűrök előállítási minőségére - nem lehet elégszer hangsúlyozni.

Our Game; IPC Könyvek, 441 oldal, 498 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.