A sivatag virága – Quimby: Kaktuszliget

Zene

Két éve azt írtuk a Sportarénában tartott Quimby-életműkoncertről, hogy ezután már csak a Puskás Ferenc Stadion lehet a következő állomás. Ez végül (eddig legalábbis) nem következett be, viszont a zenekar pár hónapja újabb monstre programot mutathatott be a Sziget nulladik napján, szóval töretlen a népszerűség, rendületlenül pörög a gépezet. A három évvel ezelőtti Kicsi ország után viszonylag gyorsan (az előzőre 5 évet kellett várni) elkészült ez az új album is, a Kaktuszliget, melyre a tagok erőteljesen countrys-westernes beütésű dalokat szántak sivatagi filmzenés hangulatban.

false

Sokak szerint a Quimby eladta magát, mint a Kispál és a Borz az Emese meg a Csinibaba idején, pedig csak annyi történt, hogy a zenei tehetségkutatók felfedezték a dalaikat (főleg azt a bizonyosat), szóval az együttesnek ehhez közvetlenül nem sok köze volt, de tény, hogy így az utóbbi időben eljutottak egy olyan közönségréteghez is, amelyik korábban egyáltalán nem hallott róluk. Az persze a gyűlölködők malmára hajtotta a vizet, hogy a Kicsi ország finoman szólva sem sikerült jól - túl hosszú volt, és alig szerepelt rajta egy-két emlékezetes dal, így többen a szemükre vethették, hogy csak a hirtelen jött népszerűség-növekedést próbálták meglovagolni vele.

Így most kinek jó, kinek meg kevésbé jó hír, hogy a Kaktuszliget erősebbre sikerült, mint az elődje. Ami annyit jelent, hogy a zenekart továbbra is felesleges elkurvulással vádolni, másrészt azért az etalonnak számító Ékszerelmére/Káosz amigos/Kilégzés triász színvonalát nem sikerült elérniük ezúttal sem. Mindazonáltal több jó hír is van: egyrészt Kiss Tibi most csak egy számban (a Son Of A Bitchben) erőlteti az angolt, és a torzított énekhang miatt ez most egyáltalán nem zavaró, másrészt sok a pörgős, néha már zúzós szám, a Quimbynek pedig továbbra is ez áll a legjobban. Az első három dalnak pont ez az erőssége, bár mindegyiknek megvan a maga kisebb hibája is. A kicsit az aktuálpolitikára is reflektáló Kivándorló bluesnak erősek a verzéi, de gyenge a refrénje; a Kárpáti Dódi énekelte Unbekannte Schmerzenben a fene se érti, mi szükség van a német dumákra, a Senki se menekül pedig egy kicsit hosszúra sikeredett. Hasonszőrű dal még aztán a jó kis trombitálással kísért Állatok a legelőn, illetve a Varga Livius eddigi legjobb énekteljesítményét tartalmazó Kényszerleszállás. Ezek az emlékezetesebb számok, de nem rossz a szájharmonikás Hajnali pszicho és a bevallottan dylanes Búvóhely sem, a című dal vásári countryja meg még éppen megbocsátható.

Összességében egész jól sikerült album a Kaktuszliget: jól hangszerelt, és nincs túlmodoroskodva. Azon meg teljesen felesleges rugózni, hogy miért ők - már jó ideje - az ország legsikeresebb zenekara. Rivális egyelőre a láthatáron sincs - de azért erre a kérdésre még visszatérünk a Kispál és a Borz összeállása után.

Tom-Tom Records, 2013


Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.