A sivatag virága – Quimby: Kaktuszliget

  • Nagy István
  • 2013.12.22 11:00

Zene

Két éve azt írtuk a Sportarénában tartott Quimby-életműkoncertről, hogy ezután már csak a Puskás Ferenc Stadion lehet a következő állomás. Ez végül (eddig legalábbis) nem következett be, viszont a zenekar pár hónapja újabb monstre programot mutathatott be a Sziget nulladik napján, szóval töretlen a népszerűség, rendületlenül pörög a gépezet. A három évvel ezelőtti Kicsi ország után viszonylag gyorsan (az előzőre 5 évet kellett várni) elkészült ez az új album is, a Kaktuszliget, melyre a tagok erőteljesen countrys-westernes beütésű dalokat szántak sivatagi filmzenés hangulatban.

false

Sokak szerint a Quimby eladta magát, mint a Kispál és a Borz az Emese meg a Csinibaba idején, pedig csak annyi történt, hogy a zenei tehetségkutatók felfedezték a dalaikat (főleg azt a bizonyosat), szóval az együttesnek ehhez közvetlenül nem sok köze volt, de tény, hogy így az utóbbi időben eljutottak egy olyan közönségréteghez is, amelyik korábban egyáltalán nem hallott róluk. Az persze a gyűlölködők malmára hajtotta a vizet, hogy a Kicsi ország finoman szólva sem sikerült jól - túl hosszú volt, és alig szerepelt rajta egy-két emlékezetes dal, így többen a szemükre vethették, hogy csak a hirtelen jött népszerűség-növekedést próbálták meglovagolni vele.

Így most kinek jó, kinek meg kevésbé jó hír, hogy a Kaktuszliget erősebbre sikerült, mint az elődje. Ami annyit jelent, hogy a zenekart továbbra is felesleges elkurvulással vádolni, másrészt azért az etalonnak számító Ékszerelmére/Káosz amigos/Kilégzés triász színvonalát nem sikerült elérniük ezúttal sem. Mindazonáltal több jó hír is van: egyrészt Kiss Tibi most csak egy számban (a Son Of A Bitchben) erőlteti az angolt, és a torzított énekhang miatt ez most egyáltalán nem zavaró, másrészt sok a pörgős, néha már zúzós szám, a Quimbynek pedig továbbra is ez áll a legjobban. Az első három dalnak pont ez az erőssége, bár mindegyiknek megvan a maga kisebb hibája is. A kicsit az aktuálpolitikára is reflektáló Kivándorló bluesnak erősek a verzéi, de gyenge a refrénje; a Kárpáti Dódi énekelte Unbekannte Schmerzenben a fene se érti, mi szükség van a német dumákra, a Senki se menekül pedig egy kicsit hosszúra sikeredett. Hasonszőrű dal még aztán a jó kis trombitálással kísért Állatok a legelőn, illetve a Varga Livius eddigi legjobb énekteljesítményét tartalmazó Kényszerleszállás. Ezek az emlékezetesebb számok, de nem rossz a szájharmonikás Hajnali pszicho és a bevallottan dylanes Búvóhely sem, a című dal vásári countryja meg még éppen megbocsátható.

Összességében egész jól sikerült album a Kaktuszliget: jól hangszerelt, és nincs túlmodoroskodva. Azon meg teljesen felesleges rugózni, hogy miért ők - már jó ideje - az ország legsikeresebb zenekara. Rivális egyelőre a láthatáron sincs - de azért erre a kérdésre még visszatérünk a Kispál és a Borz összeállása után.

Tom-Tom Records, 2013


Neked ajánljuk

Ne zavarjanak, lázadok

  • SzSz

A címbeli Frank a másfél órás játékidő alatt háromszor lép színpadra, valójában énekelni azonban csak egyszer halljuk – már ez is jelzi, hogy ez nem egy szennyhullámot tematizáló punkmozi.

Halál a tengeralattjárón

  • Bacsadi Zsófia

Tobias Lindholm rendhagyó krimije minden, ami az épp aranykorát élő true crime és skandináv noir nem. A nézők nem bírják megunni a gyilkosok tragikus gyerekkorát, aberrált szexuális szokásait és sötét karizmáját, a dilettáns pszichologizálást és persze a véres részleteket.

Kérem a következőt!

  • Nagy István

Ha valaki a ’w’, a ’h’ és az ’o’ betűket látja közvetlenül egymás mellé írva, az mostanság valószínűleg sokkal hamarabb asszociál az Egészségügyi Világszervezetre (WHO), mint a hatvanas–hetvenes évek egyik legjelentősebb zenekarára, a mai napig is létező The Who-ra. Monolitikus lemezük, a Who’s Next nemrég volt 50 éves, ami jó indok egy kis visszatekintésre. A Who mifelénk soha nem lett igazán kultikus együttes, ezért nem csak az album, a zenekar történetét is érdemes feleleveníteni.

Titkok, tengelicék

  • Dékei Kriszta

A Pannonhalmi Főapátság kiállítása nem pusztán egy kortárs kiállítás, hiszen olyan dolgokra/tárgyakra és a bencés közösség által használt terekre is rápillanthatunk, amelyekre eddig a kívülállóknak nem volt lehetőségük.

Kaptafa

  • Kiss Annamária

Nem könnyű feladat egy lakásfelújítás: épp egy fél vagy negyedkész házban járunk, ahol még minden munkaterület. Jól indul az előadás: a házigazda Alice (Ónodi Eszter) és barátnője, Magrete (Pelsőczy Réka) közös belépője az utóbbi idők egyik legsikerültebbje.

Pillanatnyi hatás

  • Rádai Andrea

A legtöbbször annyi történik, hogy egy vagy több ember áthalad valamilyen módon, valamilyen jelmezben a színpadon. Peter Brooktól tudjuk, hogy ez már elég a színházhoz, de most sokat hörögnek és táncolnak is a színészek a 33 álomban, néha meg fojtogatják és kibelezik egymást. Minden Bodó Viktor-produkcióban vannak agyeldobós jelenetek, de a rendező most mintha kifejezetten az úgynevezett „cool fun” esztétikának szentelte volna az egész előadást, ami tényleg elejétől a végéig téboly, agyrém, lázálom és káosz, és akkor még finom voltam.

Síkság

Magas labda, ha egy műsor, pláne egy podcast vagy YouTube-csatorna a világ idegesítő dolgaira reflektál. Nagyon hamar kiderül ugyanis, hogy minden idegesítő. És maga a műsor is villámgyorsan idegesítővé válik. A Márkó és Barna Síkideg az „új Index” legnépszerűbb, immár a harmadik évadot taposó audiovizuális produkciója a havi podcast-sikerlistákon általában a csúcs közelében tanyázik.

Egy banánköztársaság bukása

  • Ács Pál

Banánköztársaság – ezt a szót jobbára csak átvitt értelemben használjuk az eltorzult gazdasági-társadalmi berendezkedésű, nagyhatalmi érdekek hálójában vergődő országocskákra, alig gondolva azokra a kicsiny közép-amerikai államokra, amelyek tényleg szinte kizárólag a banánexportjukból tartják fenn magukat.

Ölniük kell

A szakértők szerint majdnem minden megyében tartanak illegális kutyaviadalokat, hiába lehet az ilyen szadista cselekményért akár három év börtönbüntetést is kiszabni. A bűnözők egy lépéssel a hatóságok előtt járnak.

Melyik út megyen itt Budára?

  • A szerk.

A magyar film újra régi fényében ragyog! Sőt, jobb mint valaha, veri a világot. Csak az nem teljesen eldöntött még, hogy ez a Vajna-korszak elmúltának köszönhető, vagy annak az egyelőre ismeretlen zseninek, aki leforgatta a Borkorcsolyát, ezt a gyönyörű, a magyar valóságot teljes mélységben és oly híven ábrázoló, mégis vidám és legyőzhetetlenül optimista, ráadásul alig 22 másodperces remekművet.

Készpénz és ígéret

  • A szerk.

„Ellenzéket is váltottunk. Leváltottuk a szocialista párton belül azokat, akik nem akartak változást, akik féltek az elszámoltatástól. Leváltottuk azokat, akik bizonytalankodtak, leváltottuk azokat, akik bármilyen szélsőséges magatartást hirdettek, akik üzleteltek a hatalommal, akiket meg lehetett venni, akiket meg lehetett zsarolni, meg lehetett fenyegetni” – mondta Márki-Zay Péter vasárnap esti győzelmi beszédében a budapesti Anker közben a lelkes publikum előtt.