Már Bujdosó János négy éve megjelent ábrándos filmzenelemeze, A szabadság sárgája - Yolk of Freedom is az egyszerű, nyitva hagyott dallamok, a mögöttük felsejlő tágasság miatt tetszett. Akkor még csak alakulóban volt a Chakra Hacker zenekar - részleges átfedésben a Pop Ivan együttessel. Azóta kül- és belföldön is eleget koncerteztek ahhoz, hogy ne ismeretlenként kelljen fogadni az első lemezüket. Bujdosó annak idején valami olyasmit mondott, hogy a zenekar majd koncertképessé teszi ezeket a dalokat. Ennél aztán jóval több történt: kiformálódott a saját, összetéveszthetetlen, fanyar, mégis dorbézolásra bujtogató hangjuk. Nehéz elhelyezni a stílusok, irányzatok, elnevezések mátrixába: egy kicsit dzsesszes, néha meg sokkal inkább rockos, ismét máskor pedig kávéházi, szinte (bár soha nem nosztalgikusan, borongósan) bárzenei hangulatú. És valahogy ott van benne ez a kelet-közép-európai táj is, ahol élünk. Ha asszociálgató kedvünkben az egyik pillanatban Boris Kovac jut az eszünkbe, rögtön utána Tom Waits szellemét véljük elsuhanni, de máris érezzük, hogy mellényúltunk megint. Hiszen ha elkezdenénk hasonlóságokat, ismert nemzetközi előadókat emlegetni, olyan kapcsolódások létét sugallnánk, amelyekről kétségkívül túlzás volna beszámolni. Jó ízléssel, gyakran merész radikalizmussal formált - vagy inkább a fülünk hallatára formálódó - zenét hallunk. Az egyértelmű dallamközpontúság sokszor az utolsó előtti pillanatig viszi előre az andalodás útján, hogy aztán az erőteljes fegyelmező gesztusok, nyers effektek hatására a groteszkbe hajló józanság győzedelmeskedjen. Bujdosó gitárjátékának a hangszínei is többnyire azt a kissé ábrándos, viszont egyáltalán nem puha, fölemelkedni, elszállni készülő, mélázó vonulatot erősítik, amelyet rejtélyes félutalások kanyargásain át tartanak fel a lágy motívumok: mintha mindig is bennünk lebegtek volna.
Koncerten, ahol van idő egy-egy darab kibontására, tágabb tér jut a dzsesszes improvizációknak (jobban megmutathatja magát például a pozanos Abbas Murad, a szaxofonos Lukács Gábor vagy a basszusgitáros Hevesi Nándor, akinek a borító is gyarapítja az érdemeit). Ezek széles lehetőségeire az album éppen csak utal, ami viszont szorosabbra is fűzi a dalok egymásra következését. Igazából együtt izgalmas a lemez és a Chakra Hacker élő szereplése, amit szombaton az A38-on, jövő pénteken meg a Cökxpoön Ambient Theater Caféban tesztelhetünk.
NarRator Records, 2007
