magyarnarancs.hu: A karriered a karantén alatt indult be igazán. Milyen érzés végre élőben zenélni az embereknek?
Remi Wolf: Most már szerencsére elég sok koncerten vagyok túl. Az egész pandémia nagyon távolinak tűnik, főleg ahhoz képest, hogy mostanában folyamatosan több ezer emberrel vagyok körülvéve. Nagyon élvezem ezt az egészet. Imádom az utazást, bár néha elég fárasztó is tud lenni, de mindig nagyon érdekes és izgalmas, hogy ennyi új helyre eljuthatok. Boldoggá tesz, hogy a sok munka mindezt lehetővé tette számomra.
magyarnarancs.hu: Az első dalod 2019-ben jelent meg, három évvel később már a legnagyobb színpadokon játszol. Nem gyors ez egy kicsit?
RW: Mindenképpen őrületes az egész. Kívülről nézve biztosan sokkal rémisztőbbnek tűnik, mint nekem, hiszen én ebben élek. Végső soron élem a saját életemet. Bár, ha jobban belegondolok, tényleg nem könnyű helyén kezelni a dolgot. Mégis úgy érzem, minden úgy van jól, ahogy van, mivel nagyon régóta foglalkozok már zenével.
magyarnarancs.hu: A zenei karriered előtt profi síelő voltál, két ifjúsági olimpián is részt vettél. Az ilyen drasztikus váltások jellemzőek az életedben? El tudnád képzelni mondjuk, hogy tíz év múlva mégis valami másnak szenteld az életedet?
RW: Nem is tudom. Általában csak sodródok az árral. Egyébként persze, ha a zenélés egyszer túlságosan megterhelővé válna, vagy túl sokat venne ki belőlem, akkor el tudom képzelni, hogy egy ideig mással akarjak majd foglalkozni. Mindenesetre nagyon élvezem ezt csinálni, egyelőre nem látom magam előtt, hogy ilyesmi bármikor is bekövetkezne. Szeretek zenélni és szeretek a színpadon állni.
magyarnarancs.hu: A Juno című első lemezed nagyon színes és izgalmas. Mintha minden egyes dalba igyekeztél volna a lehető legtöbb ötletet és apró részletet belesűríteni. Hogyan tudsz ennyi impulzust kontrollálni? Vagy csak hagyod, hogy jöjjön, aminek jönni kell?
RW: Általában csak engedem megtörténni a dolgokat. Amikor dalt írok, sokat táplálkozom improvizációkból. De közben maximalista módon állok az alkotáshoz. Mindig a lehető leggrandiózusabb és legteljesebb hangzásra próbálok törekedni, de azt is szeretném elérni, hogy élőben is jó érzés legyen játszani a dalokat. Nagyjából ez volt a célom a lemeznél is. Ötleteim folyamatosan vannak, abból nincs hiány.
magyarnarancs.hu: Ezekkel az ötletekkel egyedül kezdesz el dolgozni?
RW: A legtöbbször egyedül, de a Juno esetében már a legelső ötleteket is Solomonophonickal közösen kezdtünk el kidolgozni. Tíz éve ismerjük egymást és rengeteg közös munkánk volt ez idő alatt. Állandóan ötletekkel bombázzuk egymást; nagyjából mindent együtt csináltunk a lemezen.
magyarnarancs.hu: Honnan tudod, hogy egy dal vagy egy projekt elkészült? Lehet egyáltalán teljesen késznek nevezni bármit is?
RW: Egy idő után elérkezel egy pontra, ahol már a legkisebb részletekkel babrálsz, és kezded úgy érezni, hogy semmi értelme az egésznek. Én mindig tudom, ha egy dal készen van. Sokkal nehezebb feladat viszont a keverésnek és az utómunkának gátat szabni. Annyi minden történhet ilyenkor, és nagyon sok múlik a munka ezen részén. Bevallom, én ezt kevésbé szeretem. Talán a Juno esetében egy kicsit túlságosan is belefolytam ebbe a részébe a dolognak. Most próbálok egy lépéssel távolabb kerülni ettől, és engedni a profiknak, hogy tegyék a dolgukat.
magyarnarancs.hu: A zenéd nagyon energikus, miközben az életed sötétebb részeit is bátran megosztod a rajongóiddal. Szerinted fontos a közönség számára, hogy lássák az embert az előadó mögött?
RW: Szerintem őszinte vagyok a rajongótáborommal. Nyilván akkor sem ismerhetne meg valaki teljesen, ha a hétköznap is velem lógna, de a művészetem az, ami valójában én vagyok. Az már az embereken múlik, hogy ezt hogyan értelmezik, hogyan értelmeznek engem a művészetemen keresztül. Ezt nem tudom irányítani. Tálcán kínálom fel magamat az embereknek a zenémen keresztül. Én így fejezem ki önmagamat. Úgy érzem, ha valaki ismeri a zenémet, és tud kapcsolódni a dalaimhoz, akkor valamelyest engem is ismer.
magyarnarancs.hu: A TikTok és a közösségi oldalak korában vannak még szerinted a klasszikus értelemben vett elérhetetlen bálványok, vagy a rajongók és az előadók kapcsolata mára sokkal összetettebbé, esetleg közvetlenebbé is vált?
RW: Ez érdekes. Fantasztikus dolog, hogy előadóként egészen közvetlen kapcsolatot tudok teremteni a rajongóimmal. Persze ez néha sok is tud lenni, mivel vannak, akik kihasználják ezt a közvetlenséget. Az emberek nagyon kegyetlenek tudnak lenni az interneten. Ez kétélű fegyver. Jó érzés kötődni a közönséghez, főleg most, hogy a műfajok közötti határok egyre inkább elmosódnak, az emberek pedig sokkal konkrétabb dolgokhoz és sokkal szorosabban tudnak kapcsolódni.
magyarnarancs.hu: Mi a következő lépés? Dolgozol már új ötleteken vagy egyelőre a koncertezésé a főszerep?
RW: Valójában mind a kettő. Nagyon sok új ötleten dolgozok már most is. A következő két és fél hónapban marad az intenzív turnézás, aztán egy pár hónap szünet utána irány Ausztrália, amivel véget ér a világkörüli turné. Jó érzés, hogy egyszer vége lesz, akkor is, ha közben tényleg élvezem.
