Koncert

A béke postása

Postman

Kritika

Az idei Sziget Fesztivált sok kritika érte, amiért számos európai és amerikai fesztivállal ellentétben nem tiltotta ki az orosz zenészeket a fellépők közül. Az augusztus 15-én délután fellépő Alina Pas, napjaink egyik legnépszerűbb ukrán előadója többek között ez ellen és Orbán Viktor Vlagyimir Putyinhoz fűződő barátsága ellen lépett fel, amikor az Európa Színpadon széttépte a két ország vezetőjének közös fotóját.

A rapper mellett tíz másik ukrán zenész játszott a fesztivál hat napja alatt, köztük a Kijivből származó Postman, eredeti nevén Kosztya Postar (vezetékneve postást jelent, innen a művésznév), aki Pasnál jóval békésebb hangulatban beszélt a háború ellen. Postman korábban Kijiv, Wrocław és Berlin között ingázva élte az életét, a háború kitörése óta azonban folyamatosan úton van és koncertezik. Május végén Instagram-oldalán arról számolt be, hogy az elmúlt időszakban 40 koncertet adott, nyolcezer kilométert utazott, és csak a koncertbevételekből több mint 11 ezer eurót gyűjtött Ukrajnának. Ebbe a sorba illeszkedett a szigetes koncertje is, ahol Alina Pashoz hasonlóan a zárónapon lépett fel a fesztivál egyik leghangulatosabb helyszínén, a Music Boxban, amely valóban jobban hasonlított pici dobozra, mint színpadra. A helyszín meghittségébe az zavart be csupán, hogy a fák alatt megbúvó színpadhoz túlságosan közel telepítették a Dropyard színpadot, ahol Postmannel egy időben a Kneecap nevű belfasti hiphopbanda üvöltötte slágereit, így az ukrán zenésznek volt mit túlkiabálnia. Többnyire sikerrel járt, bár egy szál gitárral és egy szájharmonikával nem volt könnyű dolga.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.