Reneszánsz pop - Sting: Songs From The Labyrinth (lemez)

  • Sz. T.
  • 2006. november 23.

Zene

Angol reneszánsz dalokat dúdolgatok magamban, ami mind a Magyar Narancs, mind a világ történelmében példátlan esemény.
Sting tehet róla, természetesen, meg egy lapszerkesztő, aki kezembe nyomta legújabb CD-jét, ahol a bosnyák lantvirtuóz, Edin (ejtsd: edin) Karamazov kíséretében énekli John Dowland (1563-1626), az angol reneszánsz nagyszerű zeneszerzője és lantművésze dalait. Öregedő rockert az öregedő skriblernek, szépen vagyunk, ez itt nagyjából a vég. De miért is ne? Nem értek a reneszánsz muzsikához, hát nyugodtan elmondhatom, milyennek találom.

Meg is mondom: úgy szimpatikus, ahogy van. Nyoma sincs annak a kisebbségi érzésből fakadó bizonyítási vágynak, erőlködésnek, ami kínos klasszikus kirándulásra késztethet popzenészeket - ellenkezőleg: az egész terméken az érződik, hogy Sting kedvtelésből csinálja, és ha már csinálja, megpróbálja a lehető legjobbat kihozni belőle, lanton is játszik, s a dalok között Dowland leveleiből olvas fel suttogva, intim természeti zajokkal a háttérben. Hallhatóan igyekszik, nagyon odafigyel az éneklésére, néhol tán kissé iskolás is emiatt, máskor viszont, ha a kompozíció lehetővé teszi, hogy jobban elengedje magát, meglepően maivá válnak előadásában a dalok. A lemezt kísérő füzetben Sting idéz egy zongoristát, aki több mint tíz éve fölvetette neki, hogy "képzetlen tenorjához" jól illenének Dowland dalai - tényleg ez a helyzet: elmerülhetünk a reneszánsz szépségben, de közben popdalokat hallunk.

Mivel Sting felvállalja saját popénekesi stílusát, eléri, hogy azt érezzük, hogy bár ma klasszikus címkét ragasztanak Dowland művére, főúri fogyasztási cikk létére négyszáz évvel ezelőtt ez szórakoztató zene volt. S az is maradt, csak már a pórnép is hozzáférhet.

Deutsche Grammophon, 2006

Figyelmébe ajánljuk

Holt lelkek társasága

  • - turcsányi -

A gengszterfilm halott, halottabb már nem is lehetne. De milyen is lehetne a gengszterfilm? Nyugdíjas? Persze, hogy halott.

Kaptunk vonalat

Napjainkban mindannyiunk zsebében ott lapul minimum egy okostelefonnak csúfolt szuperszámítógép, és távoli emléknek tűnik ama hőskor, amikor a mai szórakoztatóelektronikai csúcsmodelleknél úgymond butább, de valójában nagyon is okos és rafinált eszközök segítségével értük el egymást.

Bobby a zuhany alatt

Úgy kezdődik minden, mint egy Rejtő-regényben. Gortva Fülöp, akit délvidéki szülőföldjén „Fulop”-nek anyakönyveztek, és akit idegen földön mindenki (angol vagy francia kiejtéssel) Philippe-nek szólít, de magát leginkább a becenevén, Golyóként határozza meg, Pocok gúnynévvel illetett barátjával Miamiban – pontosabban az attól kissé északra fekvő Fort Lauderdale kikötőjében – felszáll a Fantastic Voyage luxushajóra.

„Ez a háború köde”

Egyre többen beszélnek Izrael gázai hadműveleteiről népirtásként, de a szó köznapi használata elfedi a nemzetközi jogi fogalom definíció szerinti tartalmát. A szakértő ráadásul úgy véli, ha csak erről folyik vita, szem elől tévesztjük azokat a háborús bűnöket és jogsértéseket, amelyek éppúgy a palesztin emberek szenvedéseit okozzák.

A szabadság levéltára

Harminc éve költözött Budapestre a Szabad Európa Rádió archívuma, s lett annak a hatalmas gyűjteménynek, a Blinken OSA Archivumnak az alapzata, amely leginkább a 20. század második felére, a hidegháborúra, a szocialista korszakra és annak utóéletére fókuszál.