Reneszánsz pop - Sting: Songs From The Labyrinth (lemez)

  • Sz. T.
  • 2006. november 23.

Zene

Angol reneszánsz dalokat dúdolgatok magamban, ami mind a Magyar Narancs, mind a világ történelmében példátlan esemény.
Sting tehet róla, természetesen, meg egy lapszerkesztő, aki kezembe nyomta legújabb CD-jét, ahol a bosnyák lantvirtuóz, Edin (ejtsd: edin) Karamazov kíséretében énekli John Dowland (1563-1626), az angol reneszánsz nagyszerű zeneszerzője és lantművésze dalait. Öregedő rockert az öregedő skriblernek, szépen vagyunk, ez itt nagyjából a vég. De miért is ne? Nem értek a reneszánsz muzsikához, hát nyugodtan elmondhatom, milyennek találom.

Meg is mondom: úgy szimpatikus, ahogy van. Nyoma sincs annak a kisebbségi érzésből fakadó bizonyítási vágynak, erőlködésnek, ami kínos klasszikus kirándulásra késztethet popzenészeket - ellenkezőleg: az egész terméken az érződik, hogy Sting kedvtelésből csinálja, és ha már csinálja, megpróbálja a lehető legjobbat kihozni belőle, lanton is játszik, s a dalok között Dowland leveleiből olvas fel suttogva, intim természeti zajokkal a háttérben. Hallhatóan igyekszik, nagyon odafigyel az éneklésére, néhol tán kissé iskolás is emiatt, máskor viszont, ha a kompozíció lehetővé teszi, hogy jobban elengedje magát, meglepően maivá válnak előadásában a dalok. A lemezt kísérő füzetben Sting idéz egy zongoristát, aki több mint tíz éve fölvetette neki, hogy "képzetlen tenorjához" jól illenének Dowland dalai - tényleg ez a helyzet: elmerülhetünk a reneszánsz szépségben, de közben popdalokat hallunk.

Mivel Sting felvállalja saját popénekesi stílusát, eléri, hogy azt érezzük, hogy bár ma klasszikus címkét ragasztanak Dowland művére, főúri fogyasztási cikk létére négyszáz évvel ezelőtt ez szórakoztató zene volt. S az is maradt, csak már a pórnép is hozzáférhet.

Deutsche Grammophon, 2006

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.